Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

azért el kell ismernünk, hogy a cdutheri itányzattal való összetartozásunk nem esetleges feltételektől függő, hanem mély lélektani okokon nyugszik.)) A lutheri irányzat tán nem oly mélységes, következetes s világos, mint a kálvini, de kétségkívül bensőbb, melegebb s s békülékenyebb. A két felekezet kiegészíti tehát egymást. Épen azért nics szükség a kettő összevegyitésére, de igenis szükség van arra, hogy félretéve minden bizalmatlanságot, egymással kezet fogva haladjanak, s hogy legyenek egy szívnek két kamarája. Mert ha szüksége van némi tekintetben a calvinismusnak a a lutheri irányzat kedélyességére, még inkább szüksége van ennek a calvinismusra, hogy bensősége homályossággá, melegsége érzelgősséggé s különösen hajlékonysága ingatagsággá ne fajuljon. Még egy jellemvonását akarom a calvinismusnak kiemelni s ez az erőteljesség, melylyel úgy az egj^éni, mint a társadalmi életet áthatni s megnemesíteni képes. A calvinismus első sorban azt akarja, hogy Istennel való közösségben éljünk és pedig akként, hogy az isteni bölcseség és szeretet, mint olló ág, újjáteremtsék lelki képességeink mindenikét. De a calvinismus azt is akarja, hogy az isteni közösség ereje behasson foglalkozásainkba s még szórakozásainkba is, családi és társadalmi életünk minden ízébe. Igy emeli méltóságunkat, s így mutatja fel hivatásunkat dicsőséges színekben s így ösztönöz hatalmasan az emberiség jólétének előmozdítására. Valóban azok tettek legtöbbet az emberiség legszentebb érdekeiért, a kik az isteni kegyelem által megerősítve munkálkodtak, gondolkodtak, és szóltak. Tudjuk jól, hogy az isteni kegyelem Cálvin előtt is éreztette áldásos hatását, valamint éreztette később a nemkálvinisták közt is; de Cálvin működése óta és folytán fejlődött ki az az intézmény mint intézmény, melynek alkotó tagjai az isteni erőforrások legmélyére leszállva, az isteni tudomány legragyogóbb magaslataira felemelkedve, együtt mélységet és magasságot valósítottak meg s a nemzetek élétébe a legtermékenyítőbb erőket vitték be. Hatalmasabb alkotása nem volt a földön az isteni s emberi lélek közös működésének, kivéve az első keresztyénséget, melyben az első szeretet erői, jó formán megoszlás nélkül hatottak. És hogy sokat ne mondjak, nem állítom, hogy Cálvin volt a legkiválóbb hittudós, Milton a legdicsőbb költő, Newton a legnagyobb alakja a természettudományoknak, de azt mindenki | bizonyára elismeri, hogy a calvinismus e dicső férfiainál a magok nemében nagyobbat nem igen ismer. De nem ez a legjobb ajánlólevél a calvinismus számára. Hanem az hogy «a társadalmi élet fejlődése, a művelődés minden ágában, még a földmivelésben, ipar és kereskedésben is, oly erőteljes és egészséges sehol sem volt, mint a hol a jól értelmezett calvinismus meggyökerezett. Az erkölcsiség, a tudományos komolyság, a nevelés okos volta sehol oly mértékben nem tündöklött, mint a hol a calvinismus eszméi testet öltöttek. A léhaság és a ledérségnek soha oly veszedelmes ellensége nem volt, mint a calvinismus, elannyira, hogy még a legerkölcsösebb, tegyük hozzá, soha le nem győzött hadsereg is a kálvinista puritánokból alakult meg. Épen azért, a ki nemzetét szereti, annak egészséges fejlődését szivén hordozza, nem tehet jobbat, mintha lenyesve a calvinismus fattyuhajtásait, annak életadó erőit beleviszi nemzete életébe. Legyünk tehát hívek mindnyájan a calvinismus dicső alapelveihez. Éleszszük a kálvinista szellemet, mert e szellem biztos segitő a rossz irtásában s a jónak munkálásában. Ti ifjak és gyermekek! Ne szégyeneljétek a református nevet, még kevésbbé gúnyoljátok azt, mert bizony saját tudatlanságtokról s léhaságtokról tesztek bizonyságot, ha ezt teszitek. A nem rég elmúlt két szép ünnepély örömhangjai még fülünkben csengenek bizonyára. Az egyik ünnepélyen szobrot emeltek azok emlékére, kik küzdöttek és vértanúi halált szenvedtek a földi hazáért, a földi szabadságért. A másikon megemlékeztek arról az egyszerű református lelkészről, ki társaival együtt küzdött az isteni igasságokért, a lelki szabadságért. A két ünnepély örömhangjai váljanak e napon bennünk fenséges harmóniává. Midőn folyton törekszünk arra, hogy jobb hazafiak legyünk, tegyünk e cél elérhetése végett arról is fogadást, hogy jobb reformátusok leszünk Isten segedelmével. Fel tehát mindnyájan ! Legyünk hívek mindhalálig! Foglalkozzunk minél gyakrabban és minél odaadóbban a keresztyénség amaz igazságaival, melyekből a calvinismus intézménynyé nőtte ki magát. Az ifjúság is meg kell, hogy tegye a magáét. Foglalkozzék a calvinismus nagy eszméivel, tanulmányozza nevezetes alakjainak életrajzát s általában a calvinismus hatásait. Nem keli félni attól, hogy sötét pontokra is akad. A calvinismusnaic isteni alapja van, a Krisztus, mely meg nem rendül soha, ha a ráépítő férfiakban ezer annyi hiba volna is, mint a mennyi tényleg volt. A felvilágosultsághoz, melyet korunk műveltsége nyújt, szerezzünk világos és határozott meggyőződéseket az üdvigazságok felől s ((jegyezzük meg jól, hogy tunya, rest, léha calvinismus nem volt még, vagy ha volt, torzalakja volt az igazinak.)) Míg tehát az ev. reformált keresztyén nevet hordozzuk, igyekezzünk ne csak magunk reformálódni, újjáalakulni félretéve minden kétkedést, csüggetegséget s elkeseredést, a mit rosz hatások, vagy csalodások teher gyanánt ránk raktak, hanem igyekezzünk református egyházi életünk élénkítésére s ezáltal nemzeti életünk jobbá s erkölcsősebbé tételére is. Igy lesz fenséges értelme mindenek előtt ama vallástételünknek s adja Isten, hogy e vallástétel mindnyájunknak szivéből fakadjon: . «ChrÍstianus mihi nomen, református mihi cognomen. ((Keresztyén a nevem, református a melléknevem.)) Amen. Szabd Aladár. KÜLFÖLD. Protestáns egyesületi tevékenység Németországban. A minap ismertetett prot. nagygyűléseken kívül még a következő egyesületi gyűlésekről referálunk: i. A Gusztáv-Adolf-egyesület ez évi egyetemes közgyűlését szept. hó 16—18. napján Mannheim városában tartotta, a melynek fontosabb mozzanataiból kiemeljük, hogy eddigelé egyházak és iskolák fölsegélésére többet mint 25 millió markot fordított. A mult évben 1.112,091 markot gyűjtött, tehát 148,373 markkal többet, mint harmadéve. — Egy rövid év alatt 18 fiók- és 19 nő egylettel megszaporodott, úgy hogy ma a fiók-egyletek száma 1810, a nő-egyleteké 461, a mi a német protestantismus hiterős életrevalóságának fényes bizonyítéka ! Hagyományokban nyert a központi elnökség 45,512, a nő- és fiók-egyletek elnöksége pedig