Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

lások és confirmánsok kátéja, nem bizonyítaná, semmi sem sejtetné, hogy reformátusok. A 6o-as években még 38000-re tették számukat a hivatalos kimutatások és pedig a következő telepeken : Norka, Ustsolicha és Goloikazamisch anyaegyházak Splavnucha, Klutschy és Popowka filiákkal; továbbá gyülekezetek, hol lelkész hiányában presbyterek teljesítik a szolgálatot: Wer­schinka, Uj-Norka, Pobotsclmaja, Lysanderdorf, Uj-Balzer, Zürich, Philippsfeld, Woiskaja. A lengyel egyházak. A vilnai ref. zsinat alá tar­toznak: Vilna, Keidavy, Dziewaltow, Rasna, Niepokoj­czvce, Czeski Boratyn, Kupiczewo, Isabellin, Kajdanow Sluck, Birsen, Radziwilischki, Popiel, Schwabisehki, Kielmy. A varsói consistoriutnhoz tartoznak: Varsó, Sielce, Selow Zsychlin, Sereje és Kuczew, Lublin, Zi­rardow, Suwalki, Nowasolna íiliák. Litvániában öszsze­sen 9293 reformátust számítanak; a néhai lengyel ki­rályságban csak 5726 s ezek közül 2124 nagyobbára cseh nyelvű, mint az ((Atyafiak)) utódai. Pedig Litvániá­ban egykor az összes nemesség s majdnem az egész nép ref. hitű volt. A zsinatot a Vilna, Gradno, Kovno, Minsk, Mohi­lef és Vitebsk kormányzóságokban levő összes reform, egyházak képezik ; ki e gyülekezetek egyikének tagja, egyszersmind a zsinat tagja, s abban részt vehet tanács­kozási joggal, de csak a kurátoroknak és kerületi kül­dötteknek van döntő szavazati joguk s ők képezik a szinedriumot. Ez által a közvéleménynek teljes szabad­ság biztosíttatik s a tapasztalatlanok és éretlenek ballé­pésektől visszatartatnak. Az egyes kerületek kurátorai s egyházi s világi képviselői, kik a szinedriumot alkot­ják, mindig a megelőző zsinati közgyűlés által válasz­tatnak azon egy ülés tartalmára. A superintendensek s helyetteseik hivataluknál fogva kurátorok; a világi kurá­torok a zsinat által a tekintélyes földbirtokosok közül vá­lasztatnak s a képviselőket a kerületi gyűlések választják. A szinedrium zárt üléseket tart, de határozatai csak a nyilvá­nos zsinati gyűlés által emeltetnek jogerőre. A zsinat éven­ként más-máskerületben tartatik s mindig nyilvános isten­tisztelettel kezdődik; közvetlen ennek befejezése után a ge­neralsuperitendens megnyitja az ülést, azután a nemesek közül választatik a direktor (világi elnök ad hoc). Ezt kö­veti a censor választása a lelkészek közül, ki az ügyme­net és az ülések rendjére tartozik ügyelni, továbbá három jegyző választása a folyó ügyek, a határozatok és a levelezés számára. A választásokat követi az ülések tar­tamának meghatározása, melyek mindegyike rövid isten­tisztelettel kezdődik s a «Jövel, Szent Lélek» éneklé­sével nyittatik meg. Ez előtanácskozások töltik be az első ülést. A második ülésben terjeszti elő a general­superintendens a lefolyt évről szóló jelentést, mire uj generalsuperintenden sválasztása következik. Rendszerint a régit választják újra. E zsinat sohasem volt más hatóságnak aláren­delve. Közköltségeit maga fedezi. Évi jövedelme mint­egy húszezer rubel, melyhez a kormány nyolcezerrel járul a szlucki ref. gimnázium fentartására. Ez aránylag csekély összeggel minden költség fedeztetik, azaz, fizet­nek tizennyolc lelkészt, támogatnak özvegyeket, díjaz­zák a tanítókat és templomszolgakat, a templomokat, iskolákat és paplakokat fentartják, segélyezik a gyüle­kezetek szegényeit s a négyszáz tanulóval biró gymna­siumot tartják el. A 400 tanuló közöl csak ötven ref. vallású s a szegények lakást, élelmezést, szükség ese­tében még ruházatot is kapnak. Innen van, hogy némely lelkész évi fizetése csak kétszáz rubel (legjobb eset­ben — 260 frt), s bizony nyomorog. Az évi jövedelem hovafordítását a zsinat határozza meg; a közvagyon kezelése a vilnai ref. kollégiumra van bízva. E kollé­gium, mely egész éven át Vilnában működik s a folyó ügyeket intézi el (végrehajtó bizottság) a kormány ál­tal hatósági jogokkal van felruházva. Van világi elnöke és lelkész-alelnöke, három lelkész és ugyanannyi világi tagja, kiknek felváltva Vilnában kell tartózkodniok, úgy hogy három tag mindig jelen legyen; van még egy titkára és nyolc Írnoka, kik államhivatalnokoknak tekin­tetnek. A kollégiumot a zsinat választja három évre ; elnök és alelnöknek a belügyminiszter által kell meg­: erősíttetni. A volt lengyel királyság ref. egyházai ép, úgy mint a Litvániában levők, szabadok, függetlenek, csakhogy kormányzatuk consistorialis. Tartatik ugyan évenként Varsóban közgyűlés, de ezen csak az állandó consis-r tórium előterjesztései tárgyaltatnak. Az orosz kormány mindig lelkiismeretesen telje­sítette az idegen felekezeteknek tett Ígéreteket. S azon perctől fogva, hogy megnyitotta a birodalom határait az idegenek előtt, mind a mai napig példás és sok eu­rópai kormány által méltán követendő vallási türelmes­séget gyakorolt azokkal szemben. Azt pedig, hogy az orosz vallást minden módon igyekszik idegen befolyás elől elzárni s híveinek az apostasiát szigorún megtiltja, természetesnek tartom. A nép egységének megóvása érdekében van ez és nem annyira vallásügyi, mint nem­zetiségi s politikai intézkedés. Ref. hitsorsosainknak — bizton állíthatom — semmi panaszuk nincsen az orosz kormány ellen, nem is lehet; ha volt sérelmök — mások által okozva — a kormány mindig a legli­beralisabb orvosuk volt. Egyedül az orosz kormánynak köszönhetik, hogy még léteznek; ő védte az idegene­ket s védi őket ma is, ha kérik, saját testvéreik ellen. 1890 okt. 31. —r.—t. Catholicae res. Hock János a «Magyar Salon» f. évi áprilisi fü­zetében szellemes appercnekkel fűszerezve irta meg «A magyar főpapság)) czimű művét, mely már azóta könyvalakban is megjelent. Egyik napi lapunk kritiku­sának találó mondása szerint a szerző minden püs­pökből egy-egy angyalt vagy szentet csinált. Én, meg­vallom, csakis a Schopper György rozsnyói püspök életrajzára voltam kíváncsi, a kinek a nevét eddig még soha semmiféle jótékony adakozók közt nem olvastam; ki az általa létesített s lélekhalászatra szánt kórházat, ki­véve sem emberbaráti, sem bármely hazai cultur intéz­ményt nem gyámolított egy fillérrel sem; a ki még a saját felekezete kolduló barátait és apáczáit is alamizsna nél­kül szokta elutasítani ajtójától — a mint ezt nem egy ízben volt alkalmam hallani nékem is maguktól az ille­tőktől; a ki Arad város törvényhatósági bizottságának az aradi vértanuk szobrára kért s hozzá áttett kérvé­nyét ridegen visszautasítá; az «Emke» kérvényét Ger­lóczynak olvasatlanul visszaküldé; s az Ínségesek ügyé­ben nála tisztelkedni kívánó polgármestert (Rozsnyó város köztiszteletnek örvenő pár év előtt elhalt pol­gármestsre) nem fogadta.)) A kiről a ((Rozsnyói Hír­adó)) 1880. évi 14-ik száma «Suutn cuique» czimű nagy sensatiót gerjesztett vezércikkében így szól: ((Kalapot emelünk, tisztelettel meghajlunk az önzetlen hazafiság magasztos tényei, az emberbaráti szeretet áldásos mű­ködései előtt. A rozsnyóvárosi szegény konyha na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom