Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

ponta 1S0—190 ínségesnek nyújt hét hét óta szakadatlanul élelmet. — «Végtelenül örvendünk, miszerint polgártársaink dicséretes áldozatkészségéről tehetünk ezúttal tanúságot, nőegylet, káptalan, takarékpénztár, testületek, egyesek, általában városunk apraja-nagyja egyiránt iparkodott a sanyarú inség enyhítésén, a nyomor könnyei letörlésén)) és a többi. «Csak egy ember találkozott közöttünk; ki dúsgazdag magánvagyona, s magas állásával járó évi 50 — 60 ezer forint jövedelme élvezetében, a városi hatóságnak e részben — még csak egyszerű válaszra sem érdemesíttett, hivatalos megkeresése urán sem játult az Ínséges pénzalap gyarapításához egy árva fillérrel sem» stb. — ccNem érezzük magunkat hivatva eljárása felett pálczát törni, nem izgatjuk jellemzésével felháborodott kedélyünket, csillapodást parancsolunk keserű érzelmeinknek, melyek tömegesen tódulnak e pillanatban tollúnk hegyére, Ítélje meg őt mindenki, kinek keblében dobog, kinek agyában működik még valami, saját megyőződése, lelkiismerete szerint. Mi nem foglalkozunk vele bővebben, csak nevét említjük fel itt egyszerűen : ezen ember Schopper György rozsnyói püspök.^ S a kit Gömörmegye közéletének egyik jeles férfia 1881-ben, «Megyei arcképcsarnok)) czimű czikksorozatában így jellemez : «Dr. Schopper György. Emtitést sem tennék személyéről, mert a megye nem ismeri s megyei körben nem volt soha, hanem írva vagyon régóta a megyekről: sunt universitás praelatortun et mágnarum, s ő amazok sorában már 8 év óta fog helyet, s a megyével — mint pervesztő fél — még csak perlekedett, s a keze alatti egyházi közjavakból eddig egy megy ti jótékony pénzalapot sem gyámolított. El kell lennünk áldása nélkül, mely voltaképen csakis Istentől jő, s emberek közt a kölcsönös szeretet, közreműködés és segély által nyilatkozik, s ezekről itt quia von sunt, nulla questio fiat! Nos! hát ezek a «György püspök)) életrajzához hozzátartozó adatok, úgy látszik, egészen kikerülték a különben szellemes és ügyes iró figyelmét! * * * A «Pesti Hírlap» hasábjain egy nem kevésbbé ügyes, s a clerushoz aligha nem közelálló egyén a legújabb esztergomi eset alkalmából a «coelibatus» felől értekezik több cikkben. Hévvel és ügyesen támadja azt, mint rég elavult, s a mai korba többé nem illő intézményt. S arra a conclusióra jut, a mire már többször mi is jutottunk, hogy Róma papjai közt igen ritka a tiszta életű. Nyílt őszinteséggel mondja ki, hogy a házas életre nézve a római papok a protestáns papoktól csak abban különböznek, hogy «itt a gyermekruhákat kívül, ott pedig belől szárítgatják !» Hát bizony mi is látjuk napról-napra a clerus erkölcsi botlásait, s szánjuk is őket természetellenes, lealázó szolgai helyzetükért, nincs az a táj, nincs az a vidék a hol egy-egy pikáns adomát ne tudnának beszélni felölök. így a mi vidékünkön is tavaly mosolyogva beszélgettek egyik protest. püspöki város érdemes prépostja felől, a ki több éveken át hű szakacsnéját hitvestárshoz méltó zokogó jajszóval kisérte ki a temetőbe; ahol annyira erőt vett rajta a fájdalom, hogy a sírba is be akart ugrani a koporsó után, ha az ott levő káplánja föl nem tartja őt erős karjaival, s nem kéri hangosan a közönség előtt, hogy «a botránytól tartózkodjék.)) S különös, hogy míg az emberek a szeretetnek ilyen erős nyilvánülását a hitvestársak iránt tudják méltányolni, addig a fentebbi esetek iránt érzéketlenek, s ezeket legfölebb megmosolyogják. Különben hogy a római egyház papjai tisztessé dolgában mindig hátrább állottak a más felekezetek papjainál, azt a történelem is eléggé bizonyítja. Erre nézve Dlugos krakkói kanonok, Sbinko krakkói püspök és bibornok titkára, s a lengyelek hírneves történetirója egy igen érdekes esetet beszél el. Az 1429-ik évDen ugyanis Lengyelországban Luczko nevű városban összejöttek Zsigmond császár, Ulászló a lengyel király és Withold Sándor a lithvánok nagyhercege, hogy a közös ellenség (husziták és törökök) ellen szövetkezzenek. Itt Zsigmond többek között igy szólt : «En azon leszek — úgymond — hogy a pápa a csehek leigázása és az egyház megjavítása végett zsinatot hívjon egybe. Ha összehívja, megfogok ott jelenni. Ha pedig nem, akkor én magam fogom a zsinatot összehívni. A görögök meghódolása miatt pedig nem kell aggódni, mert ők egészen a szakálig és az aszszonyig ugyanazon egy hiten vannak mi velünk. És őket nem szabad kisebbíteni azért, mert a görög papok megelégszenek egy nővel is, míg ellenben a latin papoknak tiz sőt több nő is kell!» íme egy felvilágosult tejedeleni nyilatkozata, a ki különben a clerusnak nem* egyszer vakeszköze volt. «S az oroszok — jegyzi m eg ugyan e történetíró — szentként tisztelték ezután Zsi gmondot, mivel többre becsülte a görögök vallását a latinokénál!» (Vége kov.) Czékus László. KONYVISMERTETES. A «Protestáns Szemle)) legújabb füzete. Megjelent a «Prot. Szemle» ez évi folyamának utolsó, 13 íves füzete, és pedig ugyancsak azzal a ((gazdag és változatos tartalommal)), a melynek egyszerű jelzésével vagy legfeljebb az írók műveinek és neveinek megemlítésével néhány füzet megjelenése óta a prot. sajtó egynémely organnma következetesen beéri. A mult évi hiány gazdagon van pótolva, akár a Szemle terjedelmét, akár pedig igazán válogatott béltartalmát tekintjük. Örömmel szemléltük füzetről füzetre a haladást a tanulmányok összeállításában és elrendezésében, a rovatok tanulságos és változatos tartalommal való csoportosításában és az első füzetekben, különösen a kettős füzetben, itt-ott észlelhető apróbb hibák eltávolításában, a mi első sorban lapjaink kritikája mellett a Szemle fáradhatatlan tudós szerkesztőjének, a finom kritikai szellemű Kenessey Béla titkárnak mindnyájunk által készséggel elismert érdeme. A Szemle mai alakjában bátran foglalhat helyet a hazai irodalom elsőrangú termékei között, úgy, hogy a prot. tudományosságnak hosszas vajúdás után végrevalahára mindnyájunk örömére méltó organuma van. Csak az anyagi támogatás még mindig mostoha a szellemi mellett. A hazai protestantismusban sok jóravaló szellemi erő lappang, A Szemle íróinak életre hívása, nevelése és fejlesztése volna épen a gyülekezetek, lelkészek és műveltebb presbyterek áldozatkészségének egyik magasztos feladata. Az a 968 tag föltűnően kevés 3 és millió ptotestáns között úgy, hogy sajnos még ma is van akár hány oly tekintélyes gyülekezet, sőt van oly esperesség is, a mely a Szemlét s általában az írod. Társaságot csak hírből ismeri. Szomorú dolog volna, ha 3 vagy negyedfélmillió protestáns nem tudná föntartani ez egyetlen közös írod. vál^akttK^Ridegségnek vagy közönynek ne legyen helye