Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

nagy és vegyes vallású helyek gyülekezeteire nagyon rá férne egy kis — társadalmi kisegítő, egy kis vallás-socialis olaj. Itt a főrvárosban, e szétszórt nagy gyülekezetben, épen nagy szükség van arra, hogy hitsorsosaink társadalmilag is minél sűrűebben érintkezzenek. Ránk férne a t. cikkiró «református kör»-e, szükségünk volna ((református nőegylet»-re is, nem ártana egy «református legény-egyesület» sem. Melyik volna szükségesebb? nem vitatom ; de azt tudom, hogy egy kis jóakarattal és buzgósággal bármelyiket meg lehetne csinálni. A vallásos-összejöveteleket (mint pár évvel ez előtt a vallás-erkölcsi felolvasások) tenném az actió központjává. A mit a parányi (5—6 száz lélekből álló) pesti német leány-egyház a Hold-utcában és az Erzsébet-kőrúton hetenként kétszer megtesz: a magyar géniusznak megfelelő vallásos összejöveteleket a 25 — 30 ezer lelket számláló magyar ref. anyaegyház is meg tudná tenni, csak igazán kellene akarnia. A presbyterium s abban «az egyházi bizottság)) álljon a dolog élére! Embereink volnának hozzá, csak össze kellene őket szedni. Helyiségül ott van a Lónyai-utcai gimnázium nagy terme. Szeretném, ha meghallanak s megszívlelnék a jó, az időszerű szót pesti egyházunk vezér-emberei. Bizony bizony nem vallaná kárát sem a gyülekezet, sem az egyesek vallás-erkölcsi élete ! A mi a t. cikkiró kitérését illeti «a napi renden levő themára», annak jóhiszemű tévedése maga is egygyel több ok arra nézve, hogy az épülésre és okulásra szánt vallásos összejövetelek eszméje minél előbb testté váljék. Azért csak szóljanak hozzá ez eszméhez fővárosi hitsorsosaink. Lapunkat az eszme megvitatására, tehetségünket az ige megvalósításának előmozdítására teljes készséggel fölajánljuk! Szerk. Egy érdekes adat a patronátus kérdéséhez. A debreczeni városi magisztrátus előtt egy olyan közérdekű epizód játszódott le a mult hó végén, mely megérdemli tőlünk, hogy azzal ez egyházi lap hasábjain is röviden foglalkozzunk. E derék város még derekabb képviselő testületi gyűlése október 29-én nullifikálta azon szerződést, melyet a polgármester az odavaló prépost plébánussal kötött. E szerződés értelmében Debreczen városa örök időkig kötelezve lett volna — patronátusi jog címen — a róm. kath. egyháznak mint kegyvr évenként 1500 frtot fizetni. Ha már most a tanács csakugyan elfogadja e szerződést: akkor az ős kálvinista Debreczen nyakába vehette volna a pátronátusi terheket, még pedig minden megfelelő jog nélkül! Eddig is adott ugyan a város a helybeli róm. kath. egyháznak évenkint 900 frt segélyt; de ez összeget keveselték, mind a helybeli plébánián, mind pedig a nagyváradi dus-gazdag püspöki palotában. Nekik ennél okvetetlen több kellett s a prépost úr rávette a jó szívű és türelmes kálvinista polgármestert, hogy a «többlet» iránt kössön vele örök érvényű szerződést. És az a jó lelkű ember megunva már a sok zaklatást csakugyan meg is kötötte azt a szerződést, melyet a városi képviselő testület óriási többséggel s valóságos diadallal semmisített meg. Elismerésünk és meleg rokonszenvünket fejezzük azért ki a konzulok iránt, kik ezúttal résen álltak és jól vigyáztak ! A debreczeni római kath. egyház ugyan mindég szívósan ragaszkodott ahhoz a nézethez, hogy a város vele szemben kegyúri terheket viselni köteles; de e követelést a város mindég a leghatározottabban visszautasította. Ha tekintjük e város történelmi múltját, nem is fogunk ott találni egyetlen positiv adatot sem, a mely legtávolabbról is igazolná, hogy Debreczen a helybeli róm. kath egyháznak kegyura lett volna. A róm. kath. egyház mégis mindég abban a tévhitben élt, hogy a város tényleg köteles a kegyúri terhek viselésére. De hogy ez állítás milyen tarthatatlan s e nézet milyen téves, az világosan és megdönthetetlenül kitetszik a következőkből. Debreczen a szabad királyi városok sorába az 1715. i évi 108-dik t. cz. értelmében vétetett be; de e törvényczikk a kegyúri kötelezettségeket nem rótta azért a varosra ; csakis annyit mondott ki kötelezőleg, hogy: ((katholikus egyházi templom építésére és a szent Ferencz atyák konventjének helyet adjon.» Alig hogy azonban megszületett a jelzett törvénycikk, tüstént megragadta a helybeli róm. kath. egyház az alkalmat, hogy a várossal kegyúri terheket ismertessen el; de ez — bár több ízben megkíséreltetett — e túlzó követeléseket mindég a legszembetűnőbben utasította vissza s a kegyúri terhekkel szoros kapcsolatban álló plébánus bemutatási jogot soha sem gyakorolta. A kegyúri terheknek ekként a város nyakára való erőszakolása magán az 1844-diki országgyűlésen is országos gravámen gyanánt lett kimondva és elismerve s ugyanazon alkalommal a szeptember 3-an tartott gyűlésen a következő határozat hozatott : «Az 1715. évi 108. t. cz. világos tartalma szerint Debreczen városa Leopold császár és király hitlevelében foglalt minden kiváltságaiban megerősíttetvén és egyedül az építendő róm. kath. egyháznak, a szent Ferencz szerzetesek konventje helyének kimutatására köteleztet! vén, ehhez járulván az 1791. 26. t. cz. 2-dik §-ának 1 világos rendelete s az előadásból kitetsző azon folytonos szokás, miszerint a város, valamint a patronátiisi jogot nem gyakorolta és nem gyakorolja, ugy az ezzel járó terheket is nem viselte: mindezeknél fogva a Karok és Rendek úgy látják, hogy az előadó város a róm. kath. egyháznak akár építtetésére, akár kijavítására az idézett törvények megtartása mellett nem köteleztethetik ; miért is ezen pártolt kérelem O felsége elébe terjesztetik.)) E fontos ügy azonban soha sem nyert érdemleges elintézést. A regnum Marianumban keveset törődtek legfelsőbb helyen a debreczeni kálvinista város gravámenjeivel. Húzták, halasztották a dolgot, bölcsen igy gondolkozva, hogy qui habét tempus, habét vitám.... azaz hogy pecuniam ; mert a fődolog elvégre is az volt, hogy Debreczen város egykor még meg legyen pumpolva ! E huza-vonának akart véget vetni a nemes város akkor, midőn e kérdésnek törvénynyel leendő szabályozása és végleges megoldása iránt az 1885. évi május 13-án tartott közgyűléséből az országgyűléshez ujoíag felirt; de a hol még mindig jónak látták elhallgatni e fontos és életbevágó ügyet. Mikor lesz megoldva végleg e kérdés?.... Az bizonyára a jövő titka. Ugy látszik, hogy maga a koimány is ne nyúlj hozzám virágnak tekinti ez ügyet s ráhagyják magára Debreczen városára, hogy az vágja ketté, a hogy tudja, a gordiusi csomót ! Mindenesetre érdekes is lehetett ama küzdelem s a kifejlődött vita, a mely a hivatolt gyűlésen a város e