Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

nemű jogainak megvédésében csaknem egyértemüleg nyilvánult. Sajátságos jelei az időnek, hogv az a dúsgazdag róm. kath. egyház, a mely az országban milliók felett rendelkezik, nem átall bármi nemű cselfogásokhoz is folyamodni, csakhogy a maga önző céljait bárhol is elérhesse. Ugyan meggondolták-e a róm. kath. egyház ama fejei, a kik e kérdésnél a tüzet szítják, hogy nem ildomos dolog azt a hérezisben tévelygő várost a kegyúri jogok és kötelezettségek elismerésére rákényszeríteni ? Per amorem Dei!.. Azok az eretnekek altal nyújtott fillérek nagyon könnyen a kárhozat örvényébe sodorhatják az egyedül idvezitő egyházat. Ettől mégis csak jó lenne óvakodni! A konzulok pedig a kálvinista Rómában ezután is vigyázzanak: nequid detrimenti respublica capiat! M. F. Templom-avatás Felsőbányán. A felsőbányai egyházközség a mult hó 26-dikán örömünnepet ült, örömében egész őszinteséggel osztozhat a hazai egyetemes egyház. Mert az a gyülekezet nemcsak a nagybányai egyházmegyének, hanem a magyar ev. ref. egyháznak is végső pontján él, a melyen túl nem találunk hitrokonokat. Egy őrszem a határszélén, egy tornya a védbástyának, melynek erősödését látva, örömmel telik el szívünk. Nem számban gyarapodott ez egyházközség, nem is világi kincseket nyert, hanem a mi drágább ezeknél: uj templomot avatott fel Isten dicsőségére. Volt temploma is e gyülekezetnek, de egy rozzant faépület, mely a két tornyú r. kath. templommal szemben szerényen húzódott meg a házak között. A dúsgazdag és számban is sokkal több r. katholikusok közt mintha nem is lett volna reformátusság. De most az a díszes templom hangosan beszéli, hogy ott is vannak a tiszta evangyeliumi tudománynak követői, ég felé nyúló tornyával már messziről mutatja, hogy ott nem halványodott el a magyar vallás dicsősége. 25-én elbúcsúztak a hívek a régi templomtól. Könyekre indító volt az ima, melyet Nagy Lajos helybeli lelkész mondott, felelevenítvén abban a múltnak bánattól és örömtől vegyes emlékeit. 26-án a szokatlan télies idő daczára, a vidékről is számosan gyülekezetek fel lelkészek és érdeklődők a templom-avatásra. A harang hívogató szavára 9 órakor zsúfolásig megtelt a templom s felzendült a 74, majd fennálló ének után a 233. dicséret. A 3. vers utolsó soránál Dicsőfy József debreczeni lelkész lépett az ékes szószékbe s mondott magasztos szép imát, kérve Istent, hogy fogadja kedvesen e por hajlékot, mit a por ember adhat s hallgassa meg a fohászt, mely e helyről is hozzá emelkedik. Az ima végeztével az énekkar énekelt, mely után Soltész János a n.-bányai egyházmegye főjegyzője prédikált. Ézsaiás LX. 1*. 7. versét vévén alapigéül fejtegette, hogy miként lesznek kedvesek, kik e helyre gyülekeznek? Ugy ha ide 1. alázatos kegyességet, 2. hithűséget, 3. áldozatkészséget és 4. a jézust szeretet szellemét hozzák. A tartalmas beszédre ismét az énekkar szerepelt. Aztán Nagy Lajos olvasta fel a szószékből a templomépítés érdekes történetét. Már az 1845. évben hozzákezdtek itt a hívek a templom építéséhez, de feledték az irás intését, hogy a ki tornyot akar építeni, számlálja meg pénzét. Nem volt elegendő költségök. Majd bekövetkeztek az 1848-iki zavaros idők s az építés félben maradt. A templom, mint egy ellenségtől ostromolt vár, állott négy évtizeden keresztül. Hallottuk, hogy a sok viszontagságot szenvedett Czelder Márton törhetlen kitartásának köszönhető az a 15 ezer frt, melyeta kormány 1877-ben adományozott a f.-bányai egyházközségnek templom építésre. Ezen összeg azóta kamatozott s tekintélyes összeggé növekedett egyesek adományaival. Az adományozók közt felemlíttettek : a városi hatóság, mely ezer frtot adott; Bartha József, ki kétezer frtot meghaladó értékű vagyonát hagyta erre a czélra, Sinka Miklós, kinek 9 év alatt gyümölcsöztetett adományából készült a díszes orgona. Pár évvel ezelőtt kezdett épülni az uj templom a régi helyén, annak alapköveire, miután az ócska falak földig leszedettek. A hívekre építkezési költség nem vettetett, a ki adott önként, szívből, annak adománya elfogadtatott, de terhet a hívek nem viseltek. E felolvasás után Nagy Elek kispaládi lelkész keresztelt ; majd Gergely Károly nagybányai lelkész agendázott, urvacsorát osztván Hajdú István batizi lelkész segítkezésével. Nem lehet említés nélkül hagyni azt a gyönyürű beszédet, melyet Gergely Károly mondott az urasztala mellett. Lebilicselte az a hallgatóság figyelmét, mert minden szava szívből eredt, s szívhez szólott. A mult emléke, a jelen öröme, a jövő reménye, ezek valának a beszéd alapeszméi, melyek körül csoportosultak a szebbnél szebb gondolatok s találó, egészen az alkalomhoz és a f.-bányai egyházközség helyzetéhez illő bibliai idézetek. A szónok rabul ejté a hallgatóságot s az édes meggyőzetés készségével tettünk vele fogadást, hogy minket vallásunknak és Jézusunknak szerelmétől sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők el nem szakítanak. Az úrvacsora kiosztása után Magos (^Ferencz egrii választott lelkész imádkozott, melyre énekléssel a templom-avatás befejeztetett. Következett a közebéd, melyet az egymást érő felköszöntések ugyanám megfűszereztek. Dicsőfy József a királyért Nagy Lajos, Révész Bálint püspökért, Ger-. gely Károly a városi tisztviselőkért emelték poharukat A legérdekesebbek közé tartozott Dombi Lajos békésgyulai lelkész pohárköszöntője, mert annak anyagi haszna is volt. Indítványozta, hogy adakozzék ki-ki tehetsége szerint egy oly alapra, melyből szegény tanulók részére tankönyvek vétessenek. S e czélra alig egy negyed óra alatt 72 frt gyűlt össze, mely mint ((Czelder Márton alap» fog kezeltetni és gyarapíttatni. Templom és iskola, vallás és nevelés, mily szépen ölelkeztek ez emlékezetes napon 1 Emelkedett érzésekkel távozánk el az ünnepély helyéről, kívánván, hogy magyar ref. egyházunk e határszéli Sionja virágozzék ad multos annos! Biki Ferencz, gyulai lelkész. GYAKORLATI LELKÉSZET. Beszéd, mely mondatott a budapesti ref. főgymnasium által tartott reformátlói ünnepélyen, 1890. okt. 31. Ez ünnepélyes órában a nagyszerű emlékek egész sora tolul emlékezetem elé. Ott járok-kelek ismét Wittenbergben. Magam előtt látom a templomot, melynek kapujára Luther tételeit szegezte s a bűnbocsátó levelek