Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

nyomon járó, igen egyszerű, de jó nyári tanítás. A II. részében festett családi kép igen kedves. A 21 ünnepi és közönséges egyházi beszéd után egy keresztelési, egy esketési agenda és három halotti ima van még közölve a gyűjteményben. Közülök figyelemre méltóbb az esketési beszéd és az öngyilkos felett tartott könyörgés, mely utóbbiban egy nagy problémával : az isteni világkormányzás és a sors kérdésével, foglalkozik. Az esketési beszédben nem tudta eléggé kihasználni a jó alkalmat. Eleinte igen jól indult; de aztán gondolatai szétfolynak, ellaposodnak. És épen szerzőt, mint Írót, általában az jellemzi, hogy egy-egy jó Ötlete, invetitiója minden beszédnél van, a mi kétségtelenül bizonyos erőre mutat ; de hiányzik nála ez erő folytonossága. Érzéke van az alkalmisághoz ; azonban ezt sem tudja mindenütt érvényesítni. Nagyon mélyre nem hatol le; de azért fel— szinességgel sem vádolható. Próbál lélektani alapokon dolgozni, hogy felébreszsze a vallás szavát, mely a sziv mélyén van. A hatásvadászást kerüli, ez komolyságára és öntudatosságára vall. A legtöbb helyütt egyszerű, természetes. Stylusa világos, elég szabatos; minden felesleges cziczomától ment. Néhol azonban némi pongyolaságot enged meg magának. «Pojáczák», «affektálás» (150. 1.), nem szószékre való kifejezések. A kérdő mondatoknak ily formán való szerkesztése: «nem-e?» magyartalan. A «Jehova» névnek «Jahvéh» alakban való használata a kathedrán legalább is egészen szokatlan. Ez csak a tudományban való. Valamint arról is csak ennek körében beszélhetünk, hogy Pál és Jakab apostolok tanfogalma között ellentétek forognak fenn (95. 1.); mert az ily kérdéseket vagv ex asse kell a maguk egészében tárgyalni, vagy sehogysem, mert a puszta megemlítés csak zavarba hozhatja a hallgatót, ki ezekről nem tud semmit. Különben is minden tudományból templomi szószékre csak annyit való, a mi vallás-erkölcsileg épít. Ott minden egyébb, a minek nincs ez az építő ereje, hiábavaló és a léleknek gyötrelme csak. A külső kiállításra nézve megjegyzem, hogy rendkívül sok a nyomda hiba s köztük megmaradt még oly feltűnő is, hogy a Luther 95 tétele leszállíttatott ez által 91-re (92. 1.). A munka kapható szerzőnél Maros-Ujvártt és Budapesten Kókai Lajosnál. Ára 1 frt. Kenessey Béla. BELFOLD. A mi közönyünk. — Levél a szerkesztőhöz. — Míg más vallásfelekezet tagjai gyűléseznek, értekezleteket tartanak, segélyző- és önképző-egyesületeket alkotnak, addig mi reformátusok itt a fővárosban, hol pedig igen szép számmal volnánk, lehet mondani, csekély kivétellel, alig érdeklődünk egyházunk ügyei iránt. Valóban végtelen közönyösség, a saját érdekeinkről hallatlan megfeledkezés kívántatik ahhoz — tisztelet a kivételeknek — a mit mi magunk elkövetünk. A tudomány, irodalom körében tekintélyes számú embereink vannak, az arisztokraczia és földbirtokosok között is sokat találunk ügybuzgó férfiakat, de az a közöny, mely a hivatalnoki osztály, a tulajdonképeni lateinerek között megvan, más vallásfelekezetéhez képest — valóban megdöbbentő. A katholikus sajtó élénk figyelemre méltat minden, a katholikus egyházat érdeklő eseményt, propagandát csinál saját hitsorsosainak, figyelemmel kiséri a socialis mozgalmakat; a lutheránus egyházközség, noha jóval kevesebben vannak mint mi reformátusok, tekintélyes részt kér magának a főváros közigazgatásában és társadalmi téren erősen mozog : mi reformátusok pedig alig adunk életjelt magunkról, részint a közönyöst szenvelegjük, részint sok esetben hiúságból feláldozzuk még a vallási érzületet is ; azt a speciális református szellemet pedig, melyet az édes otthonban szívtunk magunkba, itt a fővárosban teljesen kiirtottuk magunkból. Ug) hogy majd nem igazat kell adnom annak a tekintélyes uri embernek, a ki a valódi református embert csak a Tisza-Duna közti részen, a tiszántúli supetintendenciában vélte feltalálni. Nem vagyok elfogult más vallásfelekezet iránt, de azért sajátságos érzelem fog el mindannyiszor, valahányszor olvasok az «elkeresztelés»-ekről. Egyedüli célja a katholikus sajtónak, a sorok között olvasva, kizárólagosan csak egy, és pedig a vegyes házasságok ellen való harc ad infinitum. Mi ped ig tétlenül nézzük ezt a vallásfelekezetünket lealázó hajszát, a mi papjaink nem kiabálják, hogy «Revizióí követelünk)), hanem hát ott, a vegyes házasí ságnál inter pocula is elmondják az ifjú párra, a magyar j ember természetéből kifolyó szép felköszöntőt. Mig a katholikus papság nagyrésze, hiszen adataink vannak, a hivatali állásából kifolyó socialis téren is izgat a vegyes házasság ellen: addig a mi puritán papságunk megáldja minden mellék tekintetek nélkül a vegyes párokat, nem évelődik velük, «a házasság ugy is az égben köttetik)) az irás szavaival, ne tegyen tehát többet a pap, mint a mennyire hivatalánál fogva kötelezve van. De most veszem észre, hogy elragadott engemet is a napi renden levő théma, engedjen meg szerkesztő úr e kitérésemért. Mielőtt azonban befejezném jelen soraimat, legyen szabad egy indítványnyal fellépnem, mely abban kulminál: micsoda módok és eszközök által volna elérhető, hogy a fővárosba71 levő reformátusok között létesíttetnék egy közös kapocs, mely a vallásos érzület fejlesztése mellett a társadalmi érintkezést minél szélesebb kötben előmozdítaná. Szóljanak hozzá e tárgyhoz többen : vitassuk, tárgyaljuk ezt, hiszen nekünk sem Szent István-társulatunk, sem legény-egyleteink nincsenek -—• a mi «protestáns irodalmi társaságunk)) pedig közös, magunkra vagyunk hagyatva, már pedig mi közöttünk reformátusok között is van annyi szellem, hogy egy kis erélylyel és kitartással létrehozzunk egy ((református kör»-t, mely hogy virágozni, prosperálni fog, arról meg vagyok győződve. Csak rajta t. hitsorsosok, ne ejtsük el ez eszmét, lépjünk akczióba, többen leszünk, kik anyagi és szeli,emi áldozattal szívesen járulunk az eszme megvalósításához. Dr. S. E. * * * Közöltem e cikket nemes intentiójáért, noha részleteiben néhány téves nézetet látok. De van magja, melyet életképesnek tartok. Az egyháziasságnak s közelebbről a vallás-erkölcsi érzületnek társadalmi úton való erősbítése : elméletileg igaz eszme, gyakorlatilag — a külföldi élő egyházakban, pl. az angol vallásos, meeting»-ben, a francia «conference»-ban, a némei «V.orlesung»-baii — kipróbált institutio. A magyar református egyházakra, kivált a-