Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

Áldott az Úr, ki őt most tenni hívta, Ki el nem hagyta azt a csillagot .... Im' Kálvin indul nagy apostol-útra, Lelkében a csillagfény fellobog. Ajkán vihar kél, mely száll mennydörögve, Az Ür szavával verve Jerikhót, Baált, aranyborjút, bálványt összetörve — E mennydörgés : az Institucziók ! S nem csügged el a támadó viharban; Jézus szavára majd elül a hab. Az éjszakával addig küzd a hajnal, Míg új világ jő, — tisztább, boldogabb. Dicső apostol, nem küzdtél hiában, Ezerszer áldott minden porszemed. . . . Szép Genf fölött, az alkony sugarában, Ez a piros fény a te szellemed ! v . . . Sírhalma mellett állok álmodozva ; ősz van körültem, — vagy tán kikelet. Beszélget hozzám a fenyőfa lombja, Én hulló könyjeimmel felelek S e fátylon át, egy fényes látomásba, Úgy inganak be a bokros füzek : Hogy ámuló lelkem csak várja-várja, A felcsapódó, szózatos tüzet ! Genf, 1890. Szabolcska Mihály. A XLVI. zsoltár. (Luther éneke.*) Isten a mi erős várunk, Védő pajzsunk, fegyverünk ; Akármely Ínséget lássunk, Szabaditónk O nekünk. Az ős ellenség így nem támadt még : Erővel, csellel, Nagysok hadiszerrel; — Földön nincs neki párja ! Mi erőnkben nincs segítség, Bizony menten elveszünk ; De mellénk állt maga az Lg, Isten Hőse küzd velünk. Kérded, hogy ki az? Jézus Krisztus az, Ég Ura — Isten. — És más Isten nincsen! Övé a diadalom. S volna bár az egész világ Mind ördög, hogy elnyeljen : Csüggedésre okot nem ád, Szent ügyünk kell hogy nyerjen. E világ feje Forrjon mérgibe — — Nincs már ereje, ítéletét vette . . . Egy igécske lesújtja ! *) Fordították dr. Masznyik Endre és Stromp László pozsonyi theol. akad. tanárok. Mindörökké áll az Ige ! — Jaj nekik, ha bántják azt ! Velünk az Úr; lel keinkbe Lelke önt erőt s vigaszt. Vérünk' — s éltünket Nőnk' — s gyermekünket Mind elvihetik ! Mit használ az nekik? . . . A menny mégis a mienk ! KÖNYVISMERTETÉS. Élővizek. Egyházi beszédek és agendafélék. Irta Jancsó Lajos maros-újvári ev. ref. lelkész. Első kötet. Kolozsvár 1890. Szerző tulajdona i8j l. 8°. Ára 1 frt. Az előttünk levő mű beszédei egy nagy részének az a legnagyobb baja, hogy úgy látszik, mintha szerzőjük a szabályokat csak nyűgnek tartotta volna, melyeket az alkotni képtelen abstractio csinált. Mindjárt az I. beszédben csak a bevezetésben érvényesül gazdag anyagú textusa (Jer: VII: 1—7); de a beszéd többi részeiben kimerítetlenül marad. Általános szempontból helyes és jó dolgokat beszél; de más alapigék is jók lettek volna hozzájuk. Amint főtételét: «Az Úrnak templomát szüntelen építsétek®, felállítja, márkilép textusa közvetlen gondolatköréből s e hibás lépés követ-I kezménye a merő általánosságokban mozgó felosztás és ! tárgyalás. Megfoghatatlan, hogy minő irásmagyarázattal jutott e főtételhez és altételekhez abból a textusból! Nekem úgy tetszik, hogy a hermeneutika és az exegesis nem egészen haszontalan tudomány és nemcsak az ifjúság gyötrésére találták ki ! A textus szorosan meghatározza egy beszéd gondolatkörét és nem engedi a szónokot szabad pórázra, hogy becsapongja a keresztyén vallási és erkölcsi élet egész mezejét. A képmutatásról, a családi élet ellen elkövetett bűnökről szó sincs textusában, melyet ha követ vala, nem kellett volna az I. rész tárgyalását egy semmit mondó frázissal megszakítania : «Vájjon nem állhatna-e még száz meg száz» stb. (8. 1.) A II. rész elején kezdi ugyan textusát pedzeni a gondolatokban ; de sokkal közvetlenebb lett volna, ha egyenesen vissza is utalt volna reá. Vagy ott van a VII. beszéd. Textusa arról a kettős gondolatról szól, hogy ha a Krisztus fel nem támadott, kétség nélkül hiábavaló i-ször a mi prédikálásunk és 2-szor a ti hitetek ; de egyáltalában nem arról, hogy «a mi isteni, az örökéletű)) s meggyőződvén ez igazságról erőt ad i-ször a bűn legyőzésére és 2-szor az erény gyakorlására. A bűn legyőzésére és az erény gyakorlására nemcsak a Krisztus feltámadása buzdít és ilyen ellaposított morális felfogásra nem ad okot Pál apostol felséges és mély jelentésű szava s a mint textusa nem érvényesült a felosztásban, úgy a tárgyalás is más körül forog és lett az egészből egy teljesen alant járó, közönséges beszéd. Az I. rész elején mintha mélyebbre akarna hatolni; kezd befelé menni; de a lélektani fejtegetésektől megijedve vissza fordul a biztos, de rendesen az apró csónakoktól járt sekélyes vízbe. Itt hajótörést nem szenvedhet! A mennyei fényességből, is semmit sem látunk és mégis elég merész azt kérdezni: «úgy-e látjátok?!® és ráfogni hallgatóira : «hogyne látnátok !» stb (65. 1.) Bizonyításról szó sincs; csak egyes bizonykodó kegyes felkiáltások vannak, melyek semmivel -sem teszik bizonyosabbá, meg| győzőbbé a dolgot.