Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-09 / 45. szám

rintot kapott vissza, pedig az általa beszolgáltott összeg egy negyedrésze (25°/0

) tőkésíttetett! Egyetemes egyházunk köréből még két jelentékeny mozzanatról kell megemlékeznem. Egyik az első teljes magyar biblia fordítója, Károli Gáspár emlékezetének ércz-szobor által megörökítése s annak Gönczön f. é. szeptember hó 14-én történt ünnepélyes leleplezése. A ki magának oly emléket állított, mint Károli Gáspár; a kinek bibliája több mint nyolczvan kiadásban s másfél millió példányban terjedt el s forog a magyar nép kezén; a ki az örök üdv forrását 300 év alatt oly sok millió lélek épületére s vigasztalására nyitotta meg: annak emlékét nem az utódok kegyelete által állított ércz-szobor őrzi. De a magyar protestáns népnek kötelessége volt kegyeletének e bizonyítékát állítani a dicsőnek sírja fölé. S mi, a kik az ihletett művész kezéből kikerült szobor leleplezésén jelen voltunk s a lélekemelő ünnepélyben részt vettünk, e napot elfeledni soha sem fogjuk. Vajha, a szobor után, a Károli-alapot teremthessük meg, melynek feladata, a nép számára vallásos iratok kiadását volna eszközölni s ez -által a bibliai szellemet, az erkölcsöt és vallást terjeszteni magyar népünk között. Szoros összefüggésben e tárgygyal említem meg a Protestáns Irodalmi Társaság működését, mely a mult év végén tényleg megkezdve, alapszabályszerű kiadványai közül a Protestáns Szemlét és az egyháztörténelmi monográfiákat, Kenessey Béla egyesületi titkár s pesti theol. intézetünk rendes tanára szerkesztése alatt megindította. A Szemléből, a mult évre egy kettős — a folyó évre három évnegyedes füzet jelent meg — választékos, gazdag tartalommal, s a negyediket is a napokban várhatjuk. A monográfiák során Zsilinszky Mihályé a Linczi békekötés s Szeremlev Samué Szőnyi Benjámin, gazdagítják egyháztörténelmi irodalmunkat s méltán ide sorolhatjuk a Károliemlékkönyvet is, mely a szobor leleplezési ünnepélyre készült ugyan alkalmi ajándékul, de maradandó becsű dolgozatokat tartalmaz. Nem mulaszthatom el, egyházi testületeink s egyesek, világiak és lelkészek, figyelmét ujolag felhívni e lelkesen és üdvösen működő egyesületre s annak becses kiadványaira. A másik, a miről meg kell emlékeznem, a magyar református lelkészek 1. é. szeptember 30. és október 1—2. napjain itt Budapesten tartott országos gyűlése; mely papi statusunk anyagi helyzetének javítása érdekében hivatott össze s tartatott meg. Mivel e gyűlés összehívása az úgynevezett «közpapok» nevében s mintegy tüntetésszerüleg az úgynevezett ((hivatalos egyház» ellenében történt, aggodalommal néztünk a megindított mozgalom elébe. Református egyházunk nem ismer rendi különbséget papok és világiak, annál kevésbbé «közpapok» és afőpapok)), legkevésbbé ((hivatalos és nem hivatalos)) egyház között; a jelszavak tehát roszszul voltak választva. De hála a jobb meggondolásnak s a gyűlés vezetői eszélyének és tapíntatának, az országos gyűlés helyes mederbe tereltetett és a kellő határok között maradt; kérelmei és javaslatai az egyetemes konvent utján fognak a törvényhozó zsinat elé terjesztetni és semmi kétség benne, hogy a sokat támadott ((hivatalos egyház» — a «közpapok » helyzete javítására, mint eddig, úgy ezután is, minden lehetőt el fog követni. (Vége köv.) Szász Károly. ISKOLAÜGY. Magyaroszág megyéinek kézi átlásza. (Folytatás és vége.) A mondottakkal bezárhatnám már is hosszura nyúlt ismertetésemet; de mivel kiváló fontosságot tulajdonítok annak, hogy a földrajzi ismereteket nem a könyv betűiből, hanem a térképről szerezze meg úgy a felnőtt, mint a növekedő nemzedék : szükségesnek tartom még itt a térkép olvasására szolgáló rövid bevezetés megirását. A földrajzi ismeret nem a nevek betanulása által szerezhető meg, hanem íőleg az illető megye (ország) földje képének megismeréséből. Ennek a képnek egyes ! (kicsiny) részleteteit a valóságban (a természetben) mindenki ismeri saját lakóhelye környékén. Mindenki tudja, hol van a helységében, vagy annak határában a lapályos vagy siktér, domb, hegy, völgy, hol és merről merre foly, ha egyáltalában van ott, a patak, a folyó, hol van tó, mocsár, stb. És ezt tapasztalásból még egy nagyobbacska gyermek is annyira ismeri, hogy ha nincs is az szeme előtt, annak biztos képe képzeletében mégis előtte áll. Már a szomszéd helységet és annak határát kevésbé ismeri; még kevesebb az ismerete távolabbi vidékekről, még az esetben is, ha azokon egyszer-másszor át is utazott. De nem is utazgathat minden ember, sőt ha sokat utazott is, az egy és más helyen látott vidék hiányosan megismert részleteibői még egy megye egész képét sem birja képzeletében megalkotni, annál kevésbé tudná az egész ország egyetemes képét képzeletében összealkotni. Hogy e képeket kisebb-nagyobb területről, magáról az országról mindenki megalkothassa, arravaló a lehető tökéletes térkép. Erről az egyes vidékek milyenségét és minemű voltát kiki felfoghatja, az egész haza helyes képét megalkothatja; azonban csak az esetben, hogyha a térképre rajzolt földrajzi jeleket és jegyeket jól érti és jól tudja olvasni. A térkép ily módon való olvasására kiv.ánok én egy pár példában egy kis bevezetést irni. Tekintsük át például Csongrádmegye térképét, azért épen ezt, mert az egész országban ennek a földje