Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

ott történik, a mely lelkészi körben a menyasszony lakik. Jogában van a gyülekezet minden tagjának eske­tés és temetés alkalmával annak a lelkésznek szolgála­tát venni igénybe, a kit bizalmával megtisztel; azonban ily esetben a rendes palástdijat az anyakönyveket ve­zető hivatalnál lefizetvén, az általa szolgálni felkért lel­készt külön díjazni kötelezett. Az anyakönyvek vezetése egységes leend s e czél­ból egy rendszeres anyakönyv-vezető hivatal állíttatik fel. Az anyakönyvek vezetése egy lelkész jellegű egyénre bizatnék, kinek tiszteletdija iooo frt volna. Ez iooo fo­rinthoz a lelkészek stóláikból ioo—ioo frttal járulnának. Minden lelkészi hivatal által a végzett keresztelé­sek, áttérési átvételek és elbocsátások, esketések és teme­tések bejegyzendők, az ily czélból nála levő és az anya­könyveknek másod példányát képezendő ívekbe. Ez anyakönyvi iveket minden szombaton délután az egy­séges anyakönyvekben leendő elkönyvelés végett az anyakönyvezető hivatalhoz beküldi stb. Minden haláleset az anyakönyv-vezető hivatalnál jelentendő be. Ott ada­tik ki a sorrend szerint következő lelkész és ének­vezér részére a hivánv. Az anyakönyvi kivonatok stb. díja e központi hivatalban fizettetik, valamint a lelkészi hivatalok is minden szombaton délelőtt oda küldik be az azon héten összegyűlt keresztelési és esketési dija­kat. Az ekként összegyűlt stolárét az anyakönyveket vezető anynyi egyenlő részre osztván, a hány rendes lelkészi hivatal van, minden lelkész részére az őt illető osztalékot minden szombaton délután elküldi. A lel­készek által sorrend szerint végzett temetésekért nyert díjazás a szolgálatot teljesítőt illeti. A szegényügy intézésére a presbyterium 3—3 évre állandó bizottságot választ, melynek elnöke az ispo­tályi lelkész, tagjai minden lelkész és minden 1. körből egy-egy presbyter. Ez a ((Szegényeket gondozó bizott­ság)) törekszik a városi hatósággal egyetértőleg eljárva az utczákon és házankénti koldulást megszüntetni; a munkaképes szegényeknek általuk végezhető munkát szerezni ; a nyomorékokat és munkatehetetlen aggokat az ispotályban elhelyezni, ott nemcsak testök táplálásá­ról és ruházatáról gondoskodni, hanem lelkeik javáról is az ispotálya templomban tartandó rendes istenitisz­teietek által gondot viselni; őket betegségükben gyó­gyíttatni és elhalásuk esetén eltemettetni. A munkaké­pes szegények javára pedig igyekszik minden lelkészi körben menházát nyittatni s ezekben télen át az arra szorultaknak meleg helyiséget és olcsó ételeket szol­gáltatni. Az ezek valósítására szükséges kiadásokat az ispotályi pénztárnak e czélra rendeltetett, jövedelmei e czélra rendelt tőkék kamata, a tőkepénztár által nyúj­tandó segély, a várostól kérendő adomány, az egyház j tagjaitól e czélra szedendő évi járulék és kegyes ado­mányok, alapítványok és hagyományok fedezendik. A menházak és népkonyhák megnyitása esetén minden lelkészi körben, azon körnek önkényt vállalkozó kegyes asszonyaiból, az általuk választandó elnevezéssel oly egylet alakítandó, mely e menházaknak és népkony­háknak fentartását és gondozását lehetővé teendi. Minden lelkészi körben s azon kör elemi iskolái­hoz lehető közel egy-egy árvaház állítandó. Ez árva­házak felállítása a presbyteri közgyűlésnek feladata, gondozása pedig az illető lelkészi körök presbyte­riumának joga és kötelessége. Az árvaházak felállítá­sára alapul szolgálnak: az egyház pénztára által kezelt és most is az «egyházi árvák» segélyezésére rendelt tőkék évi kamatai ; a város által kezelt, de a debreczeni ev. ref. egyházat illető s e czélra most már átvehető «árvatartó alap» tőkéjének évi jövedelme, adományok, alapítványok és a nőegyletek segélyezése. Az árvák 12-ik életévük betöltéséig ápoltatnak s ez ideig az elemi iskolákban taníttatván és vallásos és erkölcsi életre ne­veltetvén, ekkor confirmáltatnak. Ezután az egyház egyes buzgó tagjaihoz mint iparos tanonczok vagy házi cse­lédek adatnak ki oly feltétel alatt, hogy teljes korúvá lételükig folytonosan az intézet felügyelete alatt marad­nak. A nagykorúságukat előzőleg szolgálatukért nyert évi díjazásuknak egyharmadát az intézet felügyelőségé­nek beszolgáltatni kötelesek, mely összeg takarékpénz­tárba helyeztetvén s kamataival növeltetvén, önálló­ságuk elérésekor részökre fog kiadatni. A 12 éves ko­rától önállóvá léteiig elhalt árvának ily nemű össze­gecskéje az intézet alaptőkéjének növelésére fordíttatik. Mennyi szép és nemes gondolat! Mily rendkívül tág köre a keresztyéni szeretet működésének ! Es meny­nyi érdek-keltés a hívekben az egyház iránt! Végül a közoktatásról szól a Javaslat. E téren is keresztül van víve a lelkészi körök önkormányzata és e mellett az egység a presbyteri közgyűléssel és az egyházmegyéhez való viszony. Minden lelkészi körnek megvan a maga iskolaszéke, a lelkészszel, mint elnök­kel, 3 pres'byterrel és a kör tanítói által választott egy tanítóval, ki a tanácskozások jegyzője. Ez iskolaszékek reszeie k ülön eljárási pragmatikát ad a Javaslat. A lelkészi körökben szervezett iskolaszékek összes tagjaiból alakul az ((iskolaszékek gyülése», melynek lel­készelnökét a presbyteri közgyűlés választja, jegyzője pedig a presbyteri közgyűlés aljegyzője. Ennek hatás­köre is részletesen meg van állapítva. A leánynevelő intézet és a központi fiúiskola ennek a közvetlen fel­ügyelete alatt áll. Ezek a nagyszabású Javaslat legfőbb gon­dolatai és intézkedései. A belőlük kimagasló elvi jelentőségű mozzanatokra felesleges volna külön rámutatnunk; maguktól, éles vonásokban dom­borodnak ezek úgyis ki. A tisztán helyi vonat­kozású intézkedésekről pedig nem szólhatunk, nem is lehetne feladatunk. Az apró részletek mó­dosulást szenvedhetnek a gyakorlati kivitelben épen a speciális localis viszonyok miatt; de a hatalmas és minden izében erőtől, élettől duzzadó conceptio a maga egészében kifogástalan. Megmozdult magyar Sionunk egyik legna­gyobb egyháza. Tenni, alkotni kiván. A keresz­tyén és protestáns szellem ereje lüktetni kezd benne. Nagy czélokat tűz ki maga elé a cselek­vésre. Az Ur adjon erőt neki a kivitelhez ! Es ha a nagy alkotás meg lesz ; ha a gyü­lekezetben iVazi evangéliumi élet hat át és ele­o o venít meg minden tagot ; ha kicsiny és nagy, gazdag és szegény, szolga és szabados lelkes pásztorok vezetése alatt égő hittel, lankadást nem ismerő buzgósággal, szent érdeklődéssel építik a Krisztus anyaszentegyházát külső és belső erő­södésben : emeljék oda szemeiket egyébb gyüle­kezeteink is és kövessék a nemes példát! Sőt még ne is várjanak az ott bekövetkező eredményre. Az kétségtelenül meg lesz! Hanem ébredjenek fel minél előbb ! Az ellenség körül jár,

Next

/
Oldalképek
Tartalom