Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

lett, a mint ezt szerző is leirja, miként fejlődhetnek ki ily nemes érzések, szinte képzelhetetlen volna, ha nem volna az emberben valami égi, a mi minden körülmények között magasabbra emeli. «A nagy lyceumokban a tanár és tanítvány közti viszony a közönyös hidegségnek egy nemével határos. A tanár úgy beszél, mintha nem is érezni tudó fiatal szívekhez szólna, hanem élettelen schemákhoz. Magas hangon beszélnek a gyermekekkel; mindegyiket, még a 6 éves gyermekeket is Monsieur-vel szólítják felelésre s beszédökön nem bir keresztül törni a kedély jótékony melegsége, mely meghódítja a gyermekeket. Ez a kép, a melyet fest a lyceumok tanítási modoráról szerző (257. 1.). Bizony nem csodálkozhatnánk, ha ily lyceumokra nem kedvesen emlékeznének a tanulók. A IV—VI, fejezetek az egyes fokozatokon érvényben levő oktatási rendszereket és tanterveket mutatják be. Ismertetvén az elemi népoktatást és feltüntetvén a különbséget ez és a lycée elemi oktatása között, azokról az általános metbodikai elvekről szól, melyek az elemi oktatás terén jelenleg uralkodnak (184. 1.). Az, a mit a 185. és 186. lapokon a styl gyakorlatokra vonatkozólag mond, már a mi nyelvtanainkban is megvan (L. Nagy L. Komáromy és Komáromy L.-féle nyelvtanokat). Kár, hogy e dologra ügyet sem vetett szerző. Elég lett volna csak egy-két, közbeszúrt megjegyzés, hogy eszméltesse az olvasót, hogy mind azok a dolgok, melyeket ő mint a franczia elemi oktatás magas színvonalát jelzőket említ, nálunk is megvannak. Ugyanez a megjegyzésünk a 189—190. lapokon mondottakra is. Úgy látszik, hogy már otthonosabban mozog szerző a közép oktatás terén. Itt untalan reflectál hazai viszonyaikra is, mert ismeri őket. Többször erősen bírál is, a mi tárgyalását igen megélénkíti és szemléltetővé teszi. Erős ítéletről tesz bizonyságot azokkal a megjegyzésekkel, melyeket a methodusra tesz a 214 — 215. lapokon. Kemény beszédek ezek a franczia középoktatásról. ((Türelemmel és önmegtagadással haladni fokról-fokra, átgondolt egymásutánban érlelni az ismereteket, összefűzni régieket ujakkal, s az így nyert képzet sorokat rendszerezni és jövő időkre biztosítani, szóval a középiskola igényeinek megfelelően tanítani: alig láttam a párisi középiskolákban — mondja a 215. lapon. «Az oktatásból hiányzik az egység» stb. Az a bizonyos routine, mely a franczia társadalomban oly bámulatos szívóssággal tartja fenn magát s a közigazgatás minden ágát behálózza, különösen a tanításban ismerhető fel stb. A VI. fejezet az Enseignement specialt ismerteti. Ez intézmény czélja a tanulókat nemcsak praktikus és azonnal hasznosítható ismeretekkel ellátni, hanem őket egy kissé amaz önzetlen és magasabb műveltségben is "részeltetni, mely a középiskolai oktatás czélja és dicsősége (Morei). Á franczia közönség azt követeli, hogy a középiskola legven többféle, vagy legalább is kétféle. Legyen a régi lycée mellett oly intézet is, melyben a modern irodalmi oktatás törekedjék elvállalni a classikus irodalmak nevelő szerepét. így lett az Ens. special, a melyből a francziaknál is a reáliskola kérdés-e fejlett ki (225. 1.). Napirenden lévén nálunk is az egységes középiskola kérdése, érdekes ezzel szemben az 1889. aug. havában Párisban megtartott nemzetközi középiskolai kongresszus amaz elvi megállapodása, hogy az unifikátióval ellentétben a középiskolai typusoknak megszaporítását tartja helyesnek és pedig a jelen viszonyok között három tvpust ismer el jogosultnak : az első, a legrégibb tvpus, mely a nemzeti irodalomnak mindkét régi irodalommal való kapcsolatából meríti eszközeit; a második az enseignement moderne, mely a nemzeti irodalom tanulmányát főleg a modern idegen nyelvek tanulmányával kapcsolja Össze; míg a harmadik typus, mely azonban Francziaországban ez idő szerint még nem létezik, a régi irodalmak közül csak a latint tartja meg. (235. 1.). Á testi nevelés a franczia középiskolákban czimű fejezet az ezen nevelésre vonatkozó intézményeket ismerteti. Igen találó megjegyzéseket tesz ezzel kapcsolatban az internatusokra s elitéli azt a lélek nélkül való formalismust, mely ezekben uralkodik épen annál fogva, mert egy-egy ily bennlakásban rendkívül nagy számú ifjúság van; pl. Vanvesban 1000 tanuló. Nagy szeretettel ír szerző az École Monge-ról és az École Alsacienne-ről, mint a «reformok)) iskoláiról. Ezek a legkiválóbb magán intézetek, melyek részvényesek által s alapítványokból tartatnak fenn. (Az École Mongenak 600 részvényese van). Az École Monge az internátusok hygienikus reformjának legbuzgóbb megvalósítója. A lycéeknek amaz elve, hogy a tanulót folytonosan foglalkoztatni kell, itt is érvényesül; de e foglalkozásba mentől több változatosságot vinni, a munka időt az egész napon át arányosan elosztani, ez a különös czélja ez iskolának (253. 1.). Angol befolyás érvényesülése látszik azon, hogy benne az iskolai játékokat és a versenyt meghonosították. Míg az Éc. Monge inkább a tanítás és nevelés külső, anyagi eszközeire fekteti a súlyt; addig az Ecole Alsacienne magának a tanításnak és nevelésnek reformálását tűzte ki czéljául. Ez az új methodusok iskolája. Itt ' tulajdonképeni internátus nincsen, hanem a két igazgató az intézetben lakván, mindkettő 8 —10 tanulót tart 1

teljes ellátásban. Ugyanígy vannak a tanárok is, kiknek lakásai az iskolai épület közelében vannak, kertektől környékezve s mindegyiknél több-kevesebb tanuló kap ellátást. A növendék tanára házában lakik s ügyelnek ő reá is, de úgy miként az apa és anya ügyelnek gyermekeikre stb. (256. 1.) Ez intézet az angol nevelési rendszert teszi egész nevelő eljárása sarkpontjává. A fegyelem gyakorlásában is eltér a nyilvános középiskoláktól. Bezárás, büntetésből való tanulás vagy irás stb. 'ez itt ismeretlenek, mert fegyelem a tanár tiszteletén, szeretetén és az akarat nemes erkölcsi irányzásán alapul (257. L). Ez az egész fejezet egy hatalmas bizonyíték a mellett, hogy mily rendkívül fontosak az autonom jogokkal biró intézmények, melyek teljesen távol tarthatják magukat a chablonszerütől és megóvhatják magukat a megcsontosodástól. Az autonomia erejét igazolják. Francziaországban ez intézetek szellemi munkásságának senki sem vet határt s azt, hogy minő tanterveket követnek és minő módszert alkalmaznak szigorú felügyelet nem korlátozza. Ez az, a mi oly erőt ad az angol iskoláknak is, melyek mind társadalmi uton fenntartott intézmények. A társadalom öntevékenységét kell tehát minél inkább felébreszteni, hogy saját erejét kifejlesztve a maga szükségeinek a legmegfelelőbb intézményeket hozza létre és tartsa fenn. A nagy utánjárással és érdekes összeállítással irott munkát négy melléklet (a Licée szervezete, az Enseignement classique a. és b. és az Enseignement spécial órabeosztása) és betűsoros tárgymutató fejezi be. Tárgyalásában a franczia középoktatás múltjának és jelenének minden fontosabb mozzanatára kiterjed ; de ott legélveztesebb és legtanulságosabb, hol nem másod és harmad rendű forrásokból dolgozik, hanem