Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

közvetlen tapasztalatait mondja el, melyekből látszik, hogy nyitott szemekkel és helyes Ítélettel járt oda künn. Némi egyoldalúság van ugyan egész előadásában ; t. i. fősúlyt a nyelvtani tárgyak methodikájára, tantervére stb. fektet, a többi tárgyaknál mindég csak tekintélyekre hivatkozik, ott maga Ítéletet nem mond és tárgyalásukat is csak igen röviden szabja. Kár, hogy csak az Enseignement spéciale számára való tanárképzésről szól, de az Ens. classique-ét mellőzi. Igaz hogy a tanárképzésről két év előtt egy igen érdekes kis tanulmányt adott irodalmunkban dr. Öreg János; azonban épen ennél fogva is nagyon érdekelt volna összehasonlítni a két felfogást, olvasni az esetleg eltérő nézeteket; szóval egy más szempontból megvilágítva látni e kérdést, a mint pl. így is eltérések forognak fenn szerző és dr. Öreg János között az internátusokra és a taneredmény megmérlegelésére nézve. Az irályt illetőleg megjegyezzük, hogy több helyütt megvesztegették forrásai s rajta ittott idegenszerűség íze van. De mind e mellett a munkát rendkívül haszonnal olvashatja el úgy a szakember, mint a nevelés ügye iránt érdeklődő laikus. Egy becses adalék ez is ahhoz a nagy tanulmányhoz, melyet a tanügy férfiainak végezniök kell, ha tanítás- és nevélés ügyünket nem csak egyoldalúlag akarják fejleszteni, hanem mindeneket megvizsgálván, a mi jó, azt akarják nemzeti sajátos viszonyainknak megfelelőleg átalakítva hozzánk átültetni és vele nemzeti életünket gazdagítani. A munka tartalmának vázlatos ismertetésével csak az érdeklődést kivántuk reá irányítani s a legmelegebben ajánljuk azt a jól megérdemlett figyelemre. Kenessey Béla. Tanügyi dolgok a felső-baranyai egyházmegyében. Olyan régen nem láttam már sem önálló czikket, sem egyszerű időszaki értesítést a f.-baranyai egyházmegye tanügyi viszonyairól, hogy végre megtörve a hallgatást, hivatottabb vállalkozó hiányában, magam kisértem meg a feledés fátyolát kissé meglebbentem. 60 tanitó s 30,000 lélek elég nagy kontingenst képez arra nézve, hogy néha a nyilvánosság előtt is szóba jöhessenek, annyival inkább most, midőn az augusztusban tartott tan. egyleti s a szept. 23. és 24-én lefolyt egyházmegyei közgyűlések ehhez különben is megadják mind az érdeket, mind az időszerűséget. Valamelyik nagy ember állítása után a közhit azt tartja, hogy azok a legjobb nők, a kiknek történetök nincs. Hét-nyolcz év óta s főleg mióta a f.-baranyai tanitó-egyesület, mostani elnökével, Szűcs Dániel siklósi tanitóval összeházasodott, körülbelől elmondhatjuk az egyletről is, a mit a legjobb asszonyról, hogy nincs megírni való története. Az elnök maga a megtestesült rend, pontosság és lelkiismeretesség, a ki kizárólag iskolájának, egyletének és családjának él. Persze hogy az az ember, a ki a kötelességteljesítés terén önmagának a legnagyobb zsarnoka, joggal megkövetelheti otthon iskolafentartó hatóságával, az egyesületben kartársaival szemben, hogy munkájában elősegítsék és példáját kövessék. Mennek is a dolgok, mint a karikacsapás. Kezd már a tanítóból választott elnök is imponálni a tanitónak. Kezdik a tanítók is belátni, hogy ha a saját maguk által választott tisztviselőket megbecsülik, magukat becsülik meg s az egylet tekintélyét emelik. És ez meglepő haladás. A szak- és közgyűlések látogatottak. A sűrűn rendezett gyakorlati tanításokban és szakelőadásokban maga az elnök jár elől jó példával, a mi aztán nem is téveszti el hatását A munkakedv, az önbizalom láthatólag ébredezik, a mi abból is kitetszik, hogy az előadói tisztre vállalkoznak néha olyanok is, a kiktől ugyan nincs mit tanulni, de maga az a körülmény, hogy az illető munkára és gondolkozásra szoríttatott, leghívebben jellemzi az egyleti tagok éledező munkakedvét. Ott van rendesen az elnök oldala mellett a komoly mameíukok gárdája, mely hű és odaadó figyelemmel kiséri a dolgok menetét s minden olyasféle törekvést mely akár öntudatosan, akár öntudatlanul az elnök tekintélye vagy a gyűlés tisztessége ellen irányulna, már csirájában elfojtja, vagy legalább elfojtásában közreműködik. Házszabályokra nincs szükség. A hanyagság, lelkiismeretlenség, az üresfejü hányavetiség sehoí olyan éles megrovásban, föltétlen elitélésben nem részesül, mint épen az egyleti gyűléseken. Nos hát mi érdekest irjon mindenről korrajz festő? Nagyon unalmas dolgok ezek. A hol nincsenek világrengető események, ott irni bajos, olvasni meg nem érdemes. A tanügyi adminisztráció halad a régi kerékvágáson, a felügyelet és ellenőrzés se jobb, se rosszabb, mint a múltban volt. A tagdíjak nem folynak be. Minden harmadik évben exekució. E miatt az egylet sem az árvaház, sem az Eötvös-alap iránt vállalt erkölcsi és anyagi kötelezettségeinek nem felelhet meg. Az adminisztráció javítása érdekében hozott indítványoknak, terveknek, javaslatoknak nem vagyunk híjával. A felügyelet centralizátióját óhajtja mindenki, mert addig egyöntetűségről, könnyű áttekinthetőségről szó sem lehet. Morvay Ferencz nagyvátyi lelkész és iskola-felügyelő, fényes tehetségével arányban álló ügybuzgósággal, már a mult évben megindította e tárgyban a mozgalmat, javaslatai azonban a tan. egylet gyűlésen csak szótöbbséggel, az egyházmegye tanügyi bizottságában csak megnyirbálva mehettek át, az egyházmegyei közgyűlés pedig azokat egyszerűen leszavazta. Mert hát «vitam et sanguinem, sed pecuniam non». Anyagi áldozatot hozni nem lehet! Az iskolafentartó egyházakat terhelni már nem szabad ! Persze hogy ily fázékony tartózkodás mellett, az egyházmegyei népoktatásügy gyökeres javítása még hosszú időn át csak pium desiderium marad, s a baranyamegyei kir. tanfelügyelőség szerint, iskoláink csak messze a katholikusokéi után következnek. (Elég szomorú, sőt szégyenletes dolog biz ez! Szerk.) Egyébbiránt őszinte örömmel jelezhetem, hogy az utolsó 7—8 év alatt az egyházmegye jóakarata és érdeklődése az iskolák és tanítók iránt, a 15—20 év előtti állapotokhoz képest, óriási átalakuláson ment keresztül. A régente már megszokott gúny és kicsinylés helyett, mindenütt a bizalom és jóakarat jeleivel találkozunk. Meggyőző bizonyítékát adta ennek az egyházmegyei közgyűlés legközelebb is, midőn a magyarpeterdi elaggott tanitó ügyét vette tárgyalás alá. A kir. tan felügyetőség megsürgette az öreg Györe nyugalomba helyezését. A püspök leküldte a tanfelügyelői megkeresést az esperesi hivatalhoz. Erre bizottság ment ki a helyszínére. Á bizottság jelentése most az egyházmegyei közgyűlés elé került. Két lelkész és egy világi tanácsbiró a tanfelügyelő és a kérelmező nagy-peterdi elöljárók kívánsága szerint akarta az ügyet megoldani, t. i. hogy a tanitó munkaképtelensége közgyülésileg mondassék ki s Magyar-Peterd azonnal uj tanitó választására utasíttassék. Ily módon életkoránál fogva az orsz. nyugdíjintézetből kizárt öreg tanitó, családjával együtt, teljesen a maga sorsára hagyatott volna. Morvay ezzel