Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-02 / 5. szám
A „Protestáns Szemle," i. Eredetileg sem volt célom a Szemle tárgyilagos ismertetésébe bocsátkozni, mert feltettem, hogy ezen lap mindenik olvasója közvetlen olvasás utján ismeri már; most pedig H. Kiss Kálmán kollega alapos referádája után még inkább feloldva érezhetem magam ez alól. Azon igénynyel sem lépek fel, hogy a megjelent cikkeket akár általános irodalmi, akár tartalmi szempontból kritika alá vegyem. Az írók, kiknek neveivel az első füzetben találkozunk, többnyire ujabb protestáns irodalmunk legismertebb alakjai, kikről kérdés alá sem jöhet, hogy az, a mit irnak, általános irodalmi színvonalon áll, és a maga helyén üti a mértéket. Úgyde a mérték a különböző helyekhez képest nagyon különböző lehet. A mi egyik helyre állítva teljesen megfelel a célnak és mértéknek, más helyen már tul mehet, vagy alul maradhat azon. így van ez az időközi irodalom termékeivel is. A különböző időközi folyóiratoknak különböző céljuk, külön olvasó közönsége és így más-más mértéke lehet. Megtörténhetik, hogy némelyike méltó helyet foglalhatna el valamely szaktudományi folyóiratban, de nem való egy közművelődési, vagy épen ismeretterjesztő népszerű szemlébe és megfordítva. De hiszen ez annyira önként értetődik, hogy felemlítése is feleslegesnek látszik. És ha mégis különös nyomatékkal emelem ki, ez azért van, mert jelen esetben ép azt tartom főkérdésnek, és cikkem céljává is azt tűztem, hogy keressem azon szempontot és mértéket, melyet a Prot. Szemle céljához és kilátásba helyezett olvasó közönségéhez képest a benne megjelenő cikkek Írásánál és megítélésénél követnünk és használnunk kell. A mennyiben pedig ezt megtalálnom sikerül, meg fogom kisérteni alkalmazását is. Főcélom mindenesetre a keresés marad; még pedig első sorban önmagamért, mert a Szemle tervének születése óta igen gyakran és hosszasan tépelődtem e felett, és nem vonakodom bevallani, hogy nem tudtam teljesen tisztába jönni vele; sőt ha olykor tán eljutottam is bizonyos elméleti megállapodásra : valahányszor megpróbáltam az elmélet gyakorlati alkalmazását, mindig újra meg újra fennakadtam. Ugyanis mult tavaszon én is Ígértem volt az akkori szerkesztőnek, hogy az első füzet számára írni íogok valamely vallásbölcsészeti, vagy hittani tárgyról. Sokszor hozzá fogtam, hogy beváltsam igéretemet. A tárgyválasztás nem lett volna nehéz, mert a felől hamar tisztába jöttem, hogy a vallásos élet főbb mozanatai, a keresztyénség nagy eszméi, a protestantismus irányelvei, valamint az ezekkel ellentétes állást elfoglaló irányok mind méltó tárgyak a Szemlében való fejtegetésre. De mindig megakadtam azon kérdésnél, hogy ki számára, tehát miként írjak. Világos, hogy egészen más modorban kell írni és okoskodni oly közönség előtt, mely a szaktudománynyal, vagy legalább is egy tudós vallásbölcsészeti vagy hittani munkával ismeretes, és másként azoknak, kik bár az általános műveltségnek magas színvonalán állanak, de a szaktudománynyal soha sem foglalkoztak. Ezekben először is érdekeltséget kell ébresztenünk a tárgy iránt, azután sokféle előleges, olykor elemi tájékozást kell nyujtanunk, mi a szakértők előtt felesleges, eshetőleg unalmas, sőt boszantó lehet, míg másfelől az alatt járó tárgyalást és iskolamesteri oktató modort amazok sem szeretik, és csak akkor lesznek képesek élvezettel olvasni, ha a felölelt problémát előttük teljesen megvilágítjuk és a legmagasabb eszmei színvonalon tárgyaljuk. Ilynemű töprengéseim között kettős érdekkel néztem a Szemle első füzete elé. Reméltem, hogy sikerül belőle tájékozást merítenem a felől, a miről magam erején nem tudtam bizonyosságra jutni. E célra különösen alkalmasnak mutatkozott az első cikk, melyben maga az Irodalmi Társulat nagyérdemű elnöke szól az olvasókhoz. Nagy érdeklődéssel olvastam el, és valóban meg is találtam benne két dolgot: i-ör teljes tájékozást a felől, hogy minő irányt fog követni a Szemle a felmerülő valláserkölcsi és egyházi eszmék tárgyalásában. E felől senkinek többé kétsége nem lehet. Beható és meggyőző fejtegetéseit ezen szavaiban látom mintegy összefoglalva : ((akarnia kell az egyetemes protestantismus elvi alapján a szabad vizsgálódást a hit dolgaiban, a bibliai tudományokban, az erkölcsi és egyházalkotmányi s szervezeti kérdésekben s a történeti kutatásokban és azok eredményei megítélésében, szóval az egyházi és hitélet egész mezején.» xA szabad vizsgálódás jogát biztosítva látja a Szemle feladata által, mely az igazság elfogulatlan, őszinte keresésében áll. Elismeri ugyan, hogy maga az igazság egy, örök isteni, de az ember ismerete róla soha sem teljes, mindig részszerű és fokozatosan fejlődő. Különös nyomatékkal emeli ki, hogy a hivatalos hitvallomásokat sem tekinthetjük az igazság teljes, végérvényes és kötelező erejű kifejezéseinek, egyedül a szentírásra, mint a keresztyén igazság zsinórmértékére, (heÍvesebben ,,megismerésének kútfejéreí l ) nézve tesz kivételt, de itt is megköveteli az irás értelmének szabad, tudományos kutatási jogát, ((inert soha
