Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

egyetlen magyarázatot sem ismer el (még a confessiókét sem) véglegesnek és örökérvényűnek.)) Alig volna lehetséges világosabban és határozottabban jelölni, hogy a Szemle a szabadelvű protestantismus irányát vallja. író ezt oly természetesnek tartja, hogy ellenesetben a Szemlének ccmár első számával azonnal mes: kellene szűnnie, sőt meg sem indulhatna.)) Bizonyára én volnék az utolsó, ki ezen felfogást hibáztatni tudná; de másfelől lehetlen nem látnunk, hogy tényleg van a protestantismusnak egy másik, u. n. conservativ vagy orthodox iránya is. író nem mondja ugyan, de ugy hiszem, ezekre vonatkozik azon nyilatkozata, mely szerint ... «az eszmecserének s tárgyilagos vitatkozásnak szabad tért nyit s az ellennézeteket csak tudományos érvekkel jöjjenek, meghallgatja, értékök szerint méltányolja.)) És ez így helyes. A protestantismus egyetemébe bele tartozott eleitől fogva és jogosult most is a conservativ irány is. A kettő együtt, gyakran egymással küzdve, de mégis közös eredményképen szülte a protestantismus egészséges és fokozatos fejlődését. E szerint nyitva lesz a Szemle a conservativ irány előtt is, de csak azon feltétel alatt, ha „tudományos érveket" használ, mert a tekintélyre vagy a hatalomra való hivatkozás ki lesz zárva. 2. De nemcsak az irányt jelzi biztos kezekkel, hanem felmutatja azon tágas mező nevezetesebb pontjait is, melyekről a Szemle feldolgozandó anyagát gyűjteni fogja. Bizony az aratásra való gabonában nem lesz hiány. A vallásos és erkölcsi élet örök nagy kérdései, a keresztyénség vezéreszméi, a protestantismus alapelvei, multjoknak nevezetesebb mozzanatai, a magán, társadalmi, állami életre gyakorolt hatásai, a jelen egyházi élet és alkotásuk mozgató elvei, tudományos mozgalmai mind meg annyi méltó tárgyat nyújtanak az ismertetésre, vizsgálódásra esetleg a bírálatra. Különösen kiemeli a polemikát, mit eléggé igazol a magyar protestantismus helyzete. Én még szembe állítottam volna ezzel az apologiát. A mennyire elkerülhetlen az első a határok védelmére, ép oly életszükség az utóbbi a v

kor antiidealisztikus, sőt materialisztikus áramlatával szemben, a határokon belől. Arra, hogy a valláserkölcsi élet nagy igazságait sikeresen fejtegethessük, előbb gyakran egy csomó előítéletet, sőt ellenszenvet kell legyőznünk, a vallásos világnézet és keresztyén erkölcsi életfelfogás jogosultságát igazolnunk. Azonban, ha ezen szükség nincs is külön megnevezve, a sorok között eléggé feltételezve van; és így elmondhatjuk, hogy a tájékozó cikk teljes világításba helyezi a Szemle irányát és tárgyát. De a mit első sorban kerestem, a miről kétségben voltam és magam erején nem is tudtam tisztába jőni: a felől hasztalan kerestem felvilágosítást, mert sem kifejezetten nincs megmondva, sem a sorok között nincs jelezve, hogy miféle olvasó közönségre számít és ebből iolyólag miféle alakot és mértéket kell választanunk az Írásnál vagy bírálatnál. Ezen hiányt nem tartom esetlegesnek. Meg vagyok győződve, hogy maga a m. t. elnök úr is érezte, de az egyelőre nehezen megoldható kérdés tisztázását szándékosan bízta az időre és a gyakorlatra. A megoldás nehézsége származik részint jelenlegi időszaki prot. irodalmunk minőségéből, részint abból, hogy a Szemleirodalomnak a nagy művelt világ által kifejtett kívánalmai és a mi Szemlénknek kilátásban levő olvasói nem épen összeillők. Ugyanis: Van nékünk egy csomó, nem is tudom hány, de legalább is 8— io egyházi hetilapunk s tán két-három tisztán a gyakorlati lelkészettel foglalkozó füzetes vállalatunk; de nincs egyetlen tudományos folyóiratunk sem. A heti lapok feladata figyelemmel kisérni a bel- és külföldi egyházi élet napi eseményeit, megvitatni az egyházi közigazgatás és közélet időszerű változó szükségeit és alkotásait. Ezen feladat teljesítésére bőven elég a meglevő heti lapok száma, sőt tán bizonyos tűltengés is mutatkozik. Nézetem szerint még csak gondolnunk sem szabad arra, hogy ezen munkából a Szemle is részt kívánjon, sőt az olynemű kérdések tárgyalását, melyek «az idők és viszonyok szükségei szerint ma így, holnap úgy alakulnak, ma jók és célszerűek, holnap hibásak és nem megfelelők)): a Szemléből határozottan kizárnám és a heti lapokba utasítanám. Igaz, hogy (mint Szász K. is mondja) emez «az időben és térben folyton változó)) intézkedéseknek is ((örök elveken)) kell alapulniok és a ((lényeg, mi itt is az igazság és szabadság)), változhatatlan, tehát «meg nem tagadhatjuk)); de a Szemle körébe csak is ezen elvi szempontból tartoznak. Kutassa, fejtegesse, igazolja a Szemle az elvet, a lényeget az alkut nem ismerő eszme magaslatán, aztán a napi és helyi alkalmazás vitáját és alkuját, vagy — magyarul mondva — az exigentiák transactioját bízza a heti, esetleg napi lapokra; annyival is inkább, mert az eszmék tisztázását még lehet egy negyedévenként megjelenő füzetre bízni, miután az eszme nem változik, és tisztázása sem halad valami gyorsan, de a napi szükségekhez mért alkalmazkodás megvitatása már gyors eljárást igényel, különben igen könnyen bekövetkezhetik, hogy sacerdos post festa. Példa világosít: