Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

teljesen birói belátás dolga. Ügy is igen érezhető hiánya az egyházi törvénynek az, hogy nem tesz különbséget az úgynevezett rend — és fegyelmi büntetések között, s egyforma joghatályt tulajdonít minden kötelességszegés miatt alkalmazott büntetésnek, holott az egyik cselekmény vagy mulasztás az egyházi életnek alig észrevehető megrázkódtatását eredményezi, míg a másik legéletbevágóbb érdekeket sért. Ép annyira megbélyegző a fenyíték két legenyhébb neme : az intés és feddés, mint a pénzbüntetés és az időleges vagy végleges hivatalvesztés. Pedig a megintésnek tulajdonkép nem is a culposus cselekmények megtorlásánál, hanem inkább oly esetekben kellene alkalmaztatni, midőn a bekövetkezett jogsértés csupán a megkívántató gondosság hiánya miatt jött létre, s mint büntetés nem is jár semmi különös jogkövetkezménynyel. A rendbüntetés súlyosabb nemét képezné a feddés, mely jogerejúsége esetében már nagyobb jogkövetkezménynyel járna, azonban bizonyos idő eltelte után, p. o. három évi kifogástalan viselet után, az illető elitélt kérelmére a fegyelmi biróság eme büntetés joghatályának törlését elrendelhetné. A tulajdonképeni fegyelmi büntetések, minő a pénzbüntetés, áthelyezés, időleges vagy végleges hivatalvesztés, melyek a vétkesség nagysága, a szolgálati vétség súlyossága, a kötelességszegésből származó hátrányok szerint csakis az illetékes fegyelmi biróság által szóbeli tárgyalás útján szabhatók ki, épen mert a legkomolyabb iiéletek tárgyát kell, hogy képezzék, már gondosabb előintézkedéseket és lelkismeretesebb biztosítékokat igényelnek. Mert míg a rendbüntetés kiszabásának alapjául egy panaszlevél s egy önigazolásra szánt védekező irat is elégségesnek mutatkozik : addig a fegyelmi büntetések alapját csakis törvényszerű vizsgálati eljárás képezheti, hogy a panaszlott már előre el ne veszítse bizalmát azokkal szemben, kik az ő ügyében Ítélkezni hivatvák. A fő súly tehát a fegyelmi vizsgálatra fektetendő, s ennek keresztülvitele a lehető legtárgyilagosabb közegre bízandó, ki biztosítékot képes nyújtani, hogy feladatát nemcsak a panaszos és panaszlott, valamint a tanuk kihallgatásában, hanem az ügy minden irányban való felderítését eredményező kutatások eszközlésében találja, s ki nemcsak chablonszerű jegyzőkönyvek olyan a milyen összetákolását és az adott vallomások stereotyp módon való Írásba foglalását tekinti kötelességének, hanem életet igyekszik önteni a holt betűkbe, s oda törekszik, hogy az adatok hű feltüntetésével megkönnyítse a szervezeténél fogva positiv bizonyítási szabályhoz magát úgy sem köthető biróság teendőjét, melylyel a felek egyikének elégtételt, másikának szomorúságot vagy boszúságot okoz, s minden esetben hatalmas erkölcsi, hozzá még gyakran vagyoni tekintetben is életbevágó intézkedéseket tartalmaz. -Ámde ily közeg nem minden elsőfokú fegyelmi bíróságnál található, s ha mégis üdvös eredményt akarunk, nem mellőzhető egy oly expediensről való gondoskodás, mely különösen a fontosabb esetekben megindítandó fegyelmi u. n. rendes vizsgálatot megelőzőleg, t. i. a panaszos és panaszlott kihallgatása után azonnal, tájékoztató útmutatással szolgálna a panasz értéke s minősége tekintetében s melynek segélyével elérhetnők azt, hogy a vidéki — természetszerűleg gyakorlatlanabb — vizsgáló közegek a figyelembe veendő panaszpontok szabatos és jogorvoslattal meg nem támadható megjelölésével némi irányt nyerjenek a további teendőkre nézve, mely a tanuhallgatások, szakértői szemlék, okiratok megszerzése körüli, gyakran bonyodalmas eljárást megkönnyítené, a perjogi kellékek érvényesítését biztosítaná s általában egységesebb eljárásra s biztosabb alapra fektetett Ítéletek nyerésére nyújtana reményt és kecsegtető kilátást. Ez a procedúra azonban mellőzendő lenne a rendbüntetések behozatala esetében a két legenyhébb büntetést (megintest és feddést) érdemlő vétségeknél, melyek ép oly hatályos eszközöknek tekinthetők úgy a felügyelet szempontjából, mint a fegyelmi vétségek elkövetése ellen, de nem úgy, mint az a jelenlegi törvényben történik. Mert ez az esetleges változás megkívánná, hogy minden fokú biróság elnökségének adassék discretionális hatalom arra nézve, hogy a csekélyebb kötelességszegőt szóbelileg figyelmeztesse vagy megintse, a nélkül hogy köteleztessék ezt mindjárt Írásba is foglalni. Az egyházi testületek fejeit méltán megillető s az egyházi hivatalnok önérzetét kevésbé sértő, inkább mondhatni, barátságos figyelmeztetés sokszor elháríthatná a csekélyebb rendellenességet és nem lenne szükséges mindjárt a teljes hivatali apparatus. De viszont gondoskodni kell arról is, hogy senki ne legyen ekkép kiszolgáltatva a netáni felsőbbségi szeszélynek vagy valami vexatorius eljárásnak, melyek könnyen orvosolhatók lennének az által, hogy az esetben, ha a szóbeli intést valaki el nem fogadná, vagy az eredménytelen volna, a megintés ekkor már Írásba lenne foglalandó s ez ellen nem-83*