Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

szűnik az ostrom, leteszszük fegyvereinket, lemondunk a védelemről s nyugalomra hajtjuk fejünket, mondván: nem fenyeget veszedelem. Már pedig az emberi természetben van, hogy a miért nem küzd, nem szenved, nem fárad, és nem áldoz: annak becset sem tulajdonít, az iránt, gondjával együtt szeretete is megcsökken. Innen magyarázhatjuk ki prot. egyházunk kebelében, mely az üldözések korában, sőt legközelebb a mi értünkre is, a pátens korában, oly lángbuzgósággal állt hite, egyh. alkotmánya védelmére, a buzgóság ama lankadását, a lelkesedés ama lohadását, az érdeklődés és áldozatkészség ama csökkenését, szóval a közönyösség beállását, mely országszerte érezhető, tapasztalható, melynek hideg szele mindenütt megcsap, a merre járunk. Mert tudom én azt, hogy mi ma is büszkék vagyunk protestáns nevünkre, s azt semmiért se hagynók kisebbíttetni. «Én református vagyok» —• ezt ép oly büszkén ejtjük ki, mint ezt: «Én magyar vagyok» ; büszkék vagyunk prot. szabadságunkra s mint Pál apostol mondja a galatáknak : a szabadságban, melylyel minket a Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájával, mi prot. szabadságunkat egyenesen ennek a Krisztusról nyert szabadságnak tekintjük; a mint hogy úgy is van, mert Pál itt a zsidó cerimoniáktól való megszabadulásról beszél, mi pedig a római egyház cerimoniáitól való szabadságunkkal dicsekszünk. Tudom azt is, hogy ha az egyház önkormányzata gyakorlásáról és ha az egyház terhei viseléséről van szó: prot. öntudatunk sem a jogok gyakorlásában, sem a kötelességek teljesítésében nem tagadja meg magát. Mindezt tudva : és mégis, ez a buzgó reformátusság (hogy csak a magunk felekezetéről szóljak) még sem az, mint a minő csak apáink és nagyapáink idejében volt. Meg van még fénye, de melegébői sokat veszített; sőt azt is mondhatnám : meg van a füstje, de lángja ellobogott. S miért épen itt veszek alkalmat, ezek elmondására, megmondom. Mert mindazon egyházak között, melyeket a vértesaljai egyházmegyében eddig látogattam, egy sincs, mely egész prot. egyházunk s népünk képét teljesebben viselné, melyben egyházunk alkotó elemei nagyobb arányokban volnának képviselve, mint épen ez a sárbogárd-tinódi egyházunk, az ő számos és messzi terjedő pusztai szórványaival. Itt van a régi nemes, a közbirtokos elem, melynek ősei voltak a mult századokban, sőt a jelen század első felében is, az egyházalapítók és egyházfenntartók csaknem kizárólagosan ; a ma is tiszteletreméltó ősi faj, mely midőn előjogait a néppel megosztotta, társadalmi állása s műveltsége előnyeit csak addig tartotta meg, míg a fölszabadított elemek is arra a színvonalra nem emelkedtek, melyen azelőtt csak ők állottak. Itt van továbbá a kis birtokos és iparos osztály, mely szorgalma és takarékossága által mind jobban-jobban felküzdi magát, az anyagiakban előre halad, s a míveltségből is többettöbbet igyekszik elsajátítani, bár e részben az anyagi gyarapodas utáni túlságos törekvés hátráltatja.. S végre a nehéz testi munkára, a mindennapi kenyér megszerzéséie utalt szegény munkás, napszámos cseléd osztály: mindez nagy számban van képviselve ez egyházban. S ha már most ezek egyházi, hit- és erkölcsi életét nézzük: látni fogjuk, hogy egy vagy más fogyatkozás mindenikben van s mindeniknek jellemző vonásaiban ott van a közönyösség, a sem hideg, sem hév lágy melegség, melyet az evangélium minden mások felett kárhoztat. Látjuk, különösen a ti gyülekezetetekre fordítva szemeinket, hogy itt a régi és új elemek egyaránt megóvtak magokat azoktól az égrekialtó, u. n. cégéres bűnöktől, melyek sok helytt az egyházi, vallásos, erkölcsi és társadalmi életet éktelenítik. Mert itt sem a hitbeli tévelygések, sem a vallástalanság, vagy az egyháznak megvetése, sem az erkölcsi kihágások, a családi élet szentségét sértő bűnök, minők a házasságtörés, vadházasságok, törvénytelen szülöttek sokasága, vagy fényűzés, iszákosság, istenkáromlás és más ilyenek nem uralkodnak. Az ó-testamentomi törvény, a X parancsolat, tilalmai, legalább tömeges áthágókkal s ellenszegülőkkel nem találkoznak. De vájjon elég-e az üdvösségre? Az új-testamentum, a Krisztus törvénye nem tilalmakból áll; a szeretet és önkéntesség annak az alapja; s erre csak egy példát hozok fel : a gazdag ifjú példáját, a ki arról az útról kérdezte Jézust, mely a mennybe vezet. Mester — mondá — mit cselekedjem, hogy az örökéletet bírhassam ? Teljesítsd a parancsolatokat, monda Jézus. Melyek azok? kérdé az ifjú. Ismered, feleié a Mester : ne Ölj, ne lopj, ne paráználkodjál, hamis tanú -bizonyságot ne tégy és a többi. Ezeket mind teljesítettem ifjúságomtól fogva s ellenök nem vétettem, teleié az ifjú s már ragyogott szemében az öröm, hogy bizonyos öröksége a mennyország. Jézus pedig ezeket hallván, monda neki: még egy fogyatkozás van benned! Vájjon mi lehet az, mikor ő egyik parancsolat s egyik tilalom ellen se vét ? ... Valami vagyonod van, ad el s oszd ki a szegények közt és kincsed lészen mennyországban ; s jöjj és kövess engemet. Ennek azt modotta, mert látta, hogy áldozni kész és önfeláldozó szeretet nincs benne. Másnak talán mást mondott volna. De a történet értelme az, hogy nem elég a parancsolatokat megtartani és a tilalmat át nem hágni : ha szeretet és önmegtagadás nincs bennünk, ha nem vagyunk készek lemondani arról is, a mi legkedvesebb, felvenni a magunk keresztjét és követni Jézust, ki a maga keresztjét fölvette. S most, miután atalanosságban beszéltem s mindenkire rábíztam, hogy vegye belőle magára, a miben magát találva érzi : azt kérdem, vájjon meg van-e bennetek ez a mindenre kész szeretet ? Vagy ti is, mint amaz előkelő gazdag ifjú, búsan elmennétek Jézus elől, s egyik a maga gazdagságát, másik a maga kényelmét, harmadik nyugalmát nem akarván feláldozni, inkább lemondana mennyei örökségéről. S ha nekem kell a ti egyházi, vallásos és erkölcsi életeteket biralnom: azt mondom, ti megteszitek kötelességetetek egyházatok iránt, de sokan nem szívesen, sokan húzodozva, sokan csak a kényszerűségnek engedve. Ti szeretitek a templomot látogatni, de részint csak megszokásból, részint csak ha épen egyéb dolgatoktól ráértek, s vajmi kevesen az ige szeretetéből és lelki táplálékot keresve, vagy az igazság szomjának, eloltásáért. Ti megóvjátok magatokat a rút bűnöktől, de a szeretet cselekedeteit nem gyakoroljátok. És még, a törvény és a parancsolatok szempontjából is van egy nagy fogyatkozás bennetek. Gyermekeitek iskoláztatása iránti kötelességetek felette lanyhán és csak félig-meddig teljesítitek. Az ősz első hónapjában megkezdődik az iskola-év, de az iskola csak a harmadik hónapra telik meg. Ot hónapig rendesen foly; annak elteltével már fogyni kezd s áprilisban felére olvad, a tanév végére, júniusban alig marad harmada. Hat nincs a szülőkben gyermekeik tanítása iránt igazi meggyőződés? Hát nincs törvény? S nincs az egyházi és polgári elöljáróságokban a törvény végrehajtására akarat, erély és szigor? íme Átyámfiai! egy példája a sem hideg, sem hév lágymelegségnek, a mindent elfoglaló közönyösségnek ! S ha ez prot. egyházunkban elterjedve erőt vesz a lel-