Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

kelten és szíveken, akkor jó éjszakát a magyar prot. egyháznak ; alugyunk el s nem fogunk többé felébredni. Nem ! nem! Nem alszunk el, ébren leszünk, mint voltunk 300 évig a külső ellenségektől, úgy a belső ellenségtől való védekezésre is. Mert mióta a világ fennáll, sok fát ledöntött a fejsze, de több elkorhadt magában, belül őrlő szútól, vagy életnedvei elfogyatkozásától s mi ezt nem akarjuk! Ne is adja Isten, s ezért imádkozzunk mindig, mindennap, — most is! Közli : Lévay Lajos. RÉGISEGEK. Bessenyei György levele Eszíerházy Ferenc cancellárhoz 1774-ből. Kegyelmes Uram! Senki nem kételkedhetik rajta, hogy Excellentiád Magyarországnak belső részeit, úgy az erkölcsökre, mint szokásokra, törvényekre és vallásokra nézve legjobban ne ismerné. Nálunk az uralkodásnak belső rendi, még sokakban magát a régi szászokon (a régi szászokon értem, a régi fanatistmust) formálja, mely nékünk naponként terhesebb lesz, csak azért, hogy azoknak a hajdani dolgoknak csalárd elhitetéstül mindenestül fogva meg nem szabadultunk. Hazánk belső igazgatásában két nevezetes vallás közt kényszeríttetik az igazság dolgozni, melyek egymást kevéssé szenvedhetik. Jaj elég az uralkodásnak ! Szerencsés itt az a fél, mely hazánknak némely aristocratiai törvénye szerint Ítélhet. A mostani római uralkodó vallás ez a szerencsés rész, mely a törvényeknek hatalmával, s minden hazabeli hivataloknak jövedelmével csak önnön sorsosainak adózik; haszon igaz elég oly jobbágyoknak, kik királyuk alatt szabadságban élhetnek. A második rész, melybe országunknak fele határoztatik, vallása miatt minden hivataloktól majd kitiltatván, csak azzal kénytelen magát táplálni, amit hazájának kicsiny kereskedéseiben és gazdaságaiban vére s verítékével szerezhet. Törvényei vágynák néki, melyekből nem ítélhet, hivatalokat csinál s tart, melyekben soha sem lehet ügyöknek vizsgálója, bírája, s ugyanazok, kik azt a felséges uralkodó méltóságnál jelentik : római katholikusok. Mi módon lehessen hát hinni Kegyelmes Uram, hogy az uralkodó vallás szenved? még is gyakran több vádat hallunk ellenünk, mint talán véteni, tehetségünk vagy erőnk volna. Elég büntetést visel úgy is vallásunk, mivel ez által hazafiúi igazságunkat s örökségeinket a legnemesebb dolgokban is el kell vesztenünk. Ilyen törvényei vannak egész Európában az uralkodó vallásoknak, melyek igazságnak, emberségnek, uralkodásnak, a világban mindenütt károsak, és ugyanazért nem is tudom, ha kiterjeszkedhetik-e minden következendő időkre. Ilyen törvények alatt vagyunk mi hazánknak kebelében, hol a Szentháromságnak nevében megkeresztelkedvén, imádjuk a minden katholikusoknak és keresztyéneknek Istenét. Ez Kegyelmes Uram nem tészen hit, jó erkölcs, és királyi hívség, hazaszeretet s vallás nélkül váló életet; következésképpen egy ily vallás a világi társasággal s uralkodással legalább nem ellenkezik, különben nem lathatna az ember benne oly sok virágzó fejedelemségeket s országokat. A pogány vallás sem elviselhetetlen az uralkodásnak : Confucius Chinával, Mahomed Törökországgal bizonyítják. Az igaz vallas csupán idvességért vagyon, mert különben láthatunk katholikusok között, katholikus királyok ellen pártütéseket, ebben a részben tehát az uralkodás köztünk különbséget nem tehet, ha csak idvezíteni nem akar, azt pedig csak Isten teheti, ki világának javait egy pogánynyal, mint keresztyénnel irgalmasságábúl közli, miért nem cselekszi ő, mint az európai uralkodó vallások, hogy világának egy része az igazságnak kiszolgáltatására alkalmatlanná legyen ? avagy nem találtathatik-e egyebütt e világon igazság, csak az uralkodó vallásokban ? Legyen az itt, vagy amott, ilyen vagy olyan az igaz emberi vélt valóság: mindenütt csinálhat józan törvényeket, mely világunknak minden részeiben lakhatik. Mondhatom Excellentiádnak, hogyha az itt uralkodó vallás a több európai uralkodó vallásoknak némelyÖk is, katholikusoknak megvetéseért szemrevaló hányásokat tehet, azok ennek ugyanazon szemrevaló hányásokat tehetik. Ha Excellentiád egy hajóban a tengeren két keresztyénnel hajózna, kik közül egyik protestáns, másik katholikus volna ; tegyük föl, hogy a protestáns jó kormányos, a katholikus pedig semmit nem tud-; mikor egy szélvészbe a haragos haboktúl a hajó ide s tova hányattatna: a búsult tengernek veszedelmes kőszála! közt melyiket kérné Excellentiád útitársai közül előbb, hogy kormányozzon, a katholikust-e, vagy a protestánst? Egy királynak s külső világi uralkodásnak se lehetnek egyébb sorsai; még se eresztetünk mi az ország igazgatásához hazánkban, úgy, mint másutt a katholikusok, kik hasonlóul attúl elrekesztetnek. Én, kegyelmes Uram! ezen törvényeit az uralkodó vallásoknak, egy világi vezérlő fejedelemnek rendeléseiben és hasznaiban mindenkor károsnak találom. Most a magyarországi reformátusok Generális Beleznaynak által adták vallásuk ügyét, ki tőlük generális curátorrá tétetterett; ő a dolgoknak sebesebb folytatása végett kért magának egy alkalmatos subjectumot, ki igazán mindenekben mellette dolgozna, kérését ebben a materiában igazollották, melyet ő felsége is tovább helyesnek talált, de nem úgy, hogy a dolgok az angeusek által a dicasteriumokon, mint eddig — instantiákba foglalva menjenek. A sok allegatio, minden részeiből országunknak dicasteriumokon, mint tudva vagyon, hitünk sorsosainak alkalmas költségébe telt; tanácsbeli emberek, bírák, notariusok utaznak szüntelen Bécsbe, pedig igaz az, hogy az ember vallásáért utolsó fillérjét is oda adja, úgy erőlködtünk haszon nélkül, s ő felsége is mindenféle dolgoktúl szüntelen ostromoltatott: mindezek ennek utánna, a mennyire lehet, a fő curátorság által eltátávoztatnak. Kegyelmes Uram! Curatorok mindeddig voltak az országban, és generális Beleznay sem több, mint curator. Nékem fizet, s parancsolja, hogy a királyért érte s a statusért dolgozzam, és mivel minden dolga ő felsége eleiben megyen, tehát az én következés nélkül való csekély alázatos vélekedésem az volna, hogy akkor mindég megvizsgáltathatik, ha az uralkodás törvényei ellen vétett-e curator valamiben ? hadd bűnhődnék az, aki hazánk igazságával ellenkezik. Továbbá bizonyossá tehetem Excellentiádat arról, hogy semmi ezen dologban nem vagyok, mint csak Bessenyei uram, egy fő nemes ember, akinek a hazája törvényei parancsolnak egyedül, mikor odahaza van és a királya. Mindenütt magamat Excellentiádnál nem jelenthetem, mert országunknak rendi úgy van, hogy a curator, ki consistoriumok által tétetik hazánkban, magát Excellentiátoknál ne jelenthesse, nem is jelenti soha, én pedig anynyi sem lévén mint egy curator, még kevesebbé szólhassam; hanem mivel a vallás dolga egyedül