Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

van; «hagyjon fel minden reménnyel, a ki ide be lép». Mi mégis menjünk ! Eötvös, Ghyczy, Orbán J. nem táplálkoztak a «Közpapok Lapja» gondolataiból, még is ki mondták, hogy a közálladalmi javak élvezetében minden feleke­zet egyenlően részesüljön. Hogy e nagy férfiak tör­vénybe iktatott, nyilvánosan kifejezett gondolataiba a «Közpapok Lapja» erősen belekapaszkodott, ki te­het róla? Sok az eszkimó, kevés a fóka. És, ha a 48-iki és 68-iki nagy emberek nemes gondolatai felett a jelenkor államférfiai csak merengni tudnak és intéz­kedéseikkel késedelmezők vagy kis lelkűek lesznek, idézni fogjuk a talmud szavait: «az elődök szíve olyan volt mint a templom ajtaja, az utódoké olyan, mint a tű foka», de azért a föld még is mozog és nekünk is mozogni kell. Segítsünk tehát az államnak egyöntetű törekvé­sünkkel, hogy az állam is segítsen mirajtunk méltányos és igazságos intézkedésével. B. J. Kiadtam e cikket, aktualis fontos tárgyára való tekintetből, minden változtatás nélkül, habár egyes passusaival nem értek egyet. De helyeslem intentióját, mely oda irányul, hogy a szegény sorsú papság anyagi helyzetén az állam­tól kérendő segélylyel is minél előbb javítani kell. Eddig helyes, ebben tökéletesen egyet értek t cikkíróval, mert a tapasztalat meggyőzött arról, hogy a református közegvház saját erőforrásai (domesztika, Baldácsy-alap) nem elégségesek arra, hogy nyomorgó papságát gyökeresen föl­segítse. Sok az ember, kevés a fóka : ez a «köz­papok)) mozgalmának elvitázhatlan igazsága. De nem tudok egyetérteni sem a nagy­károlyi memorandum érvelésével, sem a t. cikk­író indokolásával, melylyel a jogosult «nagy kivánság»-ot támogatják. Az 1848. XX. törvény­cikk életbeléptetése, melybe a «közpapok)) ka­paszkodnak, ép oly pénzügyi és politikai kivi­hetetlenség, mint B. J. ur osztozkodási terve a «vallási és tanulmányi alapok»-on, s e mellett mindkét ut az autonomia halálos sérelmére ve­zet. Pénzügyi lehetetlenség, nézetem szerint, a nagy kívánság)) teljesítése azért, mert «az ösz­szes vallásfelekezetek egyházi és iskolai szük­ségeinek állami fedezése)), mit a memorandum feszeget, a vallási és tanulmányi alapon kívül legalább 40 — 50 millió évi kiadást igényelne az államtól: honnan vegyen ennyi pénzt a pénzügyi bajokat alig kihevert magyar állam ? A vallási és tanulmányi alapban való aránylagos részesülés pedig, feltéve, hogy egyházjogi aka­dályai mind le volnának küzdhetők, vajmi kevés nyomorúságos papi állomást bírna élhetővé tenni, még azon legjobb esetben is, ha a kor­mány hajlandó volna e nagy kérdést az arány­lagos megosztás császár-vágásával megoldani! Politikai képtelenség is a «nagy kívánság)), mert az «egyházi és iskolai szükségek állami fedezése)) az összes vallásfelekezetek államjogi viszonyának gyökeres megváltoztatásával s min­dennemű egyházi vagyonok szekulárizálásával járna, mi még akkor is nagy egyházjogi nehéz­ségekbe ütköznék, ha drága hazánk minden vallásfelekezete oly teljesen magyar és nemzeti volna, minő a református; de ott vannak az oláh, szász, rácz stb. nemzetiségi egyházak a maguk magyarellenes és államveszélyes törek­véseikkel : ki kívánhatja a magyar államtól, hogy ezeket a jogegyenlőség ideális elvéért állami erő segítségével maga ellen fölhizlalja?! S mind­ezek mellett az «egyházi és iskolai szükségek állami fedezése» református anyaszentegyhá­zunkra nézve eddigi autonomiánk oly lényeges megszorításával járna, mely az autonómiának igazi sírásója lenne, mert ha összes egyházi és iskolai szükségeinket az állam fedezné, egészen természetes és jogos volna azon követelése, hogy az egyházi-iskolái élet minden nem-sac­ramentalis ügyeiben ő parancsoljon. Más uton, más indokolással lehetne, meg­győződésem szerint, a ccközpapok» jogosult moz­galmát kivánt sikerre juttatni. Kerelmezzék, sür­gessék az államsegély oly mérvben való fölemelését, hogy a református közegyház 1000—1200 cse­kély díjazású papi állomása élhető állapotra jus­son. És e kérelmet ugy kell indokolni, hogy a papság közóhaja az egyház és állam intéző körei előtt politikailag, nemzetileg és kulturális szem­pontból plausibilis legyen. Históriáikig kon­szolidált állam jogi helyzetek bolygatása helyett mutassanak rá szegénysorsú paptársaink azon tényre, hogy a református papság noha a leg­magyarabb, a par excellence «magyar vallása papsága, mégis a magyar faj, alkotmányosság és kultura érdekében kifejtett vér-, vagyon- és szellemi-erő áldozatokért szolgálatainak és érde­meinek megfelelő állami jutalomban mai napig sem részesült, mig az ország másik «magyar vallása» a nemzetalkotás kora óta allandólag érezi az állam bőkezű anyagi támogatását. Ám ne bolygassák őt anyagi előnyei birtokában, de a még magyarabb s a nemzeti kulturáért is vi­szonylag többet áldozott, az idegen uralom korszakában magyarságáért is sok üldöztetést szenvedett református papságot ne hagyják tovább a türhetlen nyomorban sínylődni. Egy­házi hatóságaink kivált az utolsó 10 év alatt az újonnan létesített országos közalap, a Bal­dácsy-alapítvány s az elenyészőleg csekély ál­lamsegély felhasználásával minden erejüket meg­feszítették, hogy a szegény sorsú papság hely­zetén javítsanak, de erőik és eszközeik javát az ínséges gyülekezetekre fordítván, az Ínséges

Next

/
Oldalképek
Tartalom