Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

papság nyomora csak pillanatnyilag és helyenként enyhíttetett, de megszüntethető egyáltalában nem volt. Hozzád fordulunk ezért, magyar állam, kinél a nemzeti és kulturális erő legnagyobb forrása van, hogy segíts mi rajtunk ; a te testedből való test, a te véredből való vér vagyunk; erősítsd meg önfajod és tenvéred e sínylődő gyermekeit, kiket az élet nyomorai, az idegen nemzetiségek fojtogatása! már-már a végső kimerülésig elcsigáztak, helyenkint a nemzeti elpusztulás, legtöbb helytt az erkölcsi és kulturális tehetetlenség veszedelmével fenyegetnek. Jöjj segítségünkre, emeld fel államsegélyünket! Ily indoklással, a szomorú való hű ecsetelésével lehetetlen, hogy a nagy közönség rokonszenvét ügyünknek meg ne nyerjük ; lehetetlen, hogy a magyar állam kormánya és törvényhozása jogos kérésünk elől kitérjen ; lehetetlen, hogy saját egyházi törvényhozó testületünk ínséges papságának így elébe terjesztett kérelmét tekintélyes szavának egész súlyával és melegével ne támogassa! Ismetelve ajánljuk, hogy: «csak kérjük, sürgessük hangoztassuk minden jó alkalommal az államsegély fölemelését.)) Az országos lelkészi értekezletnek is, hitünk szerint, ez úton lehetne célhoz jutni. Szerkesztő. ISKOLAÜGY. „Klasszikus szellem." Mulalvány a Bethlen-kollégium megnyitó ünnepén tartott tanári székfoglaló beszédből. Befejezés. A klasszikus szellem lényege a humanismus. S mint ilyen nem képezheti kizárólagos birtokát a görög és római népnek, hanem az egész emberiségnek egyetlen igazi főelve, a haladásnak egyedül helyes criteriuma. Mindenütt, a hol csak megmozdul az élet és lerombolja az előítélet méltatlan korlátait, hogy a szabad gondolkodást és az egyén érvényesülését ne akadályozzák, a hol a társadalmat a jogegyenlőség alapítja meg, s azon erkölcsi érzék támogatja, hogy minden egyéni jog csak arra a körre terjeszkedhetik, melyet a kölcsönösség megszabott; mindenütt, a hol érdemet csak a munka arányában ismernek, a hol csak az nagyobb, aki nemesebb kötelességet vállal magára, s azt nagyobb buzgalommal, több sikerrel teljesíti, vagyis a hol az egészséges szabadelvűség és demokratismus eszméi irányozzák a gondolkodást és cselekvést: mindenütt a humanismus jelszavát követik. Mikor Medici Ferencz födetlen fővel beszél Michel Angelóval; V. Károly maga előtt bocsátja Titiánt és földre hullott ecsetjét fölvéve e szavakkal adja át: ((Megérdemled, hogy uralkodó szolgáljon)); mikor Deák Ferencz ravatalánál egy királynő térdepel, és mindezzel kifejezik az emberi szellem felsőségét minden egyéb hatalom fölött; mikor a lelkesültség a művészet minden ágában a természet és eszme szépséget ünnepli, és az embert a mindennapi élet köréből kiragadva a hangoztatott nagy eszmék valósítására ösztönzi; mikor a tapasztalati okulás arra a helyes útra készt bennünket, hogy az ember csak minden tehetségében, testi és lelki erejében kifejlesztve lehet a haladás valódi harcosa : mindig a humanismus gyökerének egy-egy ujabb hajtását szemléljük. Keleten ugy mint nyugaton; a Gulisztánban ép úgy, mint Petrarca polémiáiban, Faustban épen úgy mint az «Ember tragédiájában)), Puskin és Tolstoj regényeiben épen úgy, mint a «Századok Legendáiban)), Schakespeareben épen úgy, mint Arany János költészetében. Ez a szellem tanít meg arra, hogy a magasabb költői világban kedves otthonra találjunk, s annak zamatját az élet minden viszonyaira átszármaztassuk. A költői kedély semmi foglalkozást nem tekint prózainak, ha azt a kötelesség-teljesítés eszméje széppé, a szeretet munkája kellemessé, a nagylelkű önfeláldozás vagy a vigasztaló öntudat, hogy magunk erejéből oldottuk meg az élet valamely feladatát, boldogítóvá tudja emelni, A költői olvasmány az érzületnek és jeliemnek nemesítését célozza. S költeménynyel együtt magunkban is olvassuk ; a szereplőkkel összehasonlítjuk magunkat, s midőn bennük valamit helyeslünk vagy gáncsolunk, az okulás által magunkat is javítjuk. Ez a világ nem az álmok ábrándozása, mely a felébredéssel véget ér, nem a szivárvány ragyogása, mely a «sirva tűnő felhőn megtörik, de nincs sehol» ; nem a tavaszi lepke hímpora, melyet a levegőbe szórnak a szellő szeszélyei. Az az eszmelődés, melybe az értelmes és jó izlésü olvasó, a költészet hatása alatt, belémerül, ideális világba emel bennünket, s azzal az óhajtással bocsát el, hogy ideálisa b b irányba tereljük az életet. Ez erősíti meg az ifjú lelkét akkor, mikor még az eszmék útjáról semmiféle érdek el nem téríti; csak ez győzheti meg később is arról, hogy az ész milyen veszedelmes tévedésekre juthat, ha a kedély fogékonysága az eszmék szépsége iránt egyenlő mértékben nem fejlődhetett. Nem távolít el az élettől, hanem azt megnemesíti. Ez a humanismus, melynek úttörői a görögök és rómaiak, egyre fejlődik maga is az emberiséggel. Vagyis helyesebben : minden lépés csak akkor jelent igazi haladást, ha a humanismus irányában történik. Voltak ezen népek életében hiányok és tévedések, vagy épen a szabadság szertelenségei, melyek közül az ő körülményeik közt nem tudtak kibontakozni; de mikor az elfogulatlan haladás szelleme ezen hiányokat és tévedéseket beismervén, javításukra törekszik : ugyanazon elfogulatlan szellem a gyakorlati ész vívmányait sem tarthatja az emberiségre nézve valóságos nyereségnek mindaddig, míg az önkép szolgálatánál magasabb jellemet nem mutatnak! A meddig hatalom és szabadság, bőség és nyomor, jog és kötelesség egymást szerencsésen ki nem egyenlítik; a míg az emberiség egy részét az élet küzdelmei annyira földhöz kötik, hogy fogékonysága a szép iránt verejtékével együtt párolog ; a meddig törvény és félelem pótolja az erkölcsi érzék fejlettségét; a míg az emberek közössége föl nem menti az élet gondjai alól azokat, kiknek a természet ezen gondok viselésére erőt nem juttatott; míg az emberszeretet munkáiban mindnyájunk a maga megbecsülését nem látja ; a míg az emberek közt társadalmi állások szerint speciális önérzetek választó falai emelkednek, a míg a népeket az önzés egymás pusztítására kergeti : mindaddig szükség van a tiszta humanismus közvetetten hangjaira, melyek szép formában nemes eszméket hangoztatnak. Vagyis mindenkor; mert ez a