Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

ügyével szemben egy óhajtásunk, és egy kiáltásunknak kell lenni, és ez az, hogy : minél előbb törvény által méltányosan rendeztessék ! Köz és országos dolgok, csak köz és országos részvét mellett lehetnek megoldva. Minél átalánosabb és melegebb az érdeklődés, annál biztosabb a siker. Minél gyorsabb a futás, annál közelebb a cél. Ha mindnyájan kérünk, kiáltunk, jobban meghallják, akár azok, a kik felettünk vannak, akár azok, a kik helyzetűknél fogva nagyot hallanak. Ne kicsinyeljünk tehát semmi olyan mozgalmat, a melynek célja nemes, tárgya jogos, eszközei törvényesek. Vannak olyan dolgok, a melyek természetüknél fogva alant kezdődnek, és fent végződnek, ma ilyenek bizony nyal az egyházi javak országos ügye is. Van abban valami, a mit Renan mond : ((minden nemes intentiojú mozgalom, a szegények és kevesek mozgalma volt, magát a keresztyérséget sem véve ki.» Azok, a kik szellemi munkájok, vagy gondolatatik és tetteik által lesznek nagyok, nem keletkezésük alkalmával, hanem müködésök folyamán és végén formálódnak ; egy tett bármilyen nagy, sohasem az egész egyén. így vagyunk sokszor a legfontossabb mozgalmakkal is. Nem keletkezésüket kell egyedül tekintenünk, hanem főleg lefolyásukat és végüket. Ne azt vizsgáljuk tehát felvont szemöldökkel, hogy ki kezdett valamely mozgalmat, ha annak célja nemes, hanem rajta legyük, hogy mi is teljesítsük kötelességünket. A ki kezd fél-, a ki végez, egész ember. A kik a kezdeményezésben nem segíthettek, segítsenek ma, vagy holnap annak méltányos és végleges elintézésénél; a kik a szegény sorsú lelkészek anyagi helyzetének javítására célzó mozgalmat kicsinyelték, méltányolják ma legalább annyira, hogy kővel ne dobálják a csak nem kenyérért kiáltókat. Akár hány műhelybe voltam, mindenütt láttam a gyalu társaságában kalapácsot és vésőt, és egyik se lázadt fel a másikra; akár milyen sima munka került ki a műhelyből, nem hetvenkedett a gyalu, hogy ez mind az ő műve, mert tudta, hogy része volt benne a kalapácsnak és vésőnek is. A szellemi élet műhelyében is így van. A különböző eszközök egy célra működnek, de ha mégis egymásra támadnak, valószínűleg az az oka, hogy tökéletlenebbek a szellemi, mint a testi munkások szerszámai. Segítsünk tehát az államnak az egyöntetű kérelmezés erélyes teljesítésével, hogy az állam is segítsen rajtunk e fontos kérdés méltányos megoldásával. Ha mi, a kik ki vagyunk zárva az egyházi természetű állam javak élvezetéből, nem sürgetjük a méltányos rendezést, azok a kik az egészet, élvezik, mint eddig, úgy ezután is hallgatni fognak. Lám a veszprrémi püspököt a nagy egyházi vagyon élvezete nemhogy jogaiban korlátozná, de a kormánnyal szemben még engedetlenségre is felbátorítja. Maga a vallásalap törzsvagyona: készpénz, kötvény, és ingatlan értékben már 1868-ban felül volt a 24 millión. A tanulmányi és egyetemi alap szintén ki tesz 10—12 milliót, azzal a számítással, a milyennel az ilyen dolgok szoktak járni. Törvény is van, a mire hivatkozhatunk, országos alap. is van a mihez az államnak joga van, csak erőnk és bátorságunk van kevés, hogy tegyük meg azt, a mit meg kell tenni. Nekünk, bármennyire eszélyesek akarunk lenni, ezzel a fontos kérdéssel nem lehet mindig politikát űzni. A ki jogot követel törvényes alapon, az igazságot keres. Ha megadták a szabadságot .— adják meg a jogot is; ha megalkották a XX-ik törvénycikket, hajtsák is végre, léptessék is életbe. Mi pedig se bizalmatlansággal, se egyenetlenséggel ne nehezítsük sem a kormány, sem a magunk helyzetét. Nem mondom én, hogy vigyázók, óvatosak ne legyünk ; de örökös vigyázatból állani, annyi mint őre, portása lenni valamely ház, hely vagy birtoknak, holott a rendeltetés az lenne, hogy tulajdonosai legyünk ! A közös akadályt közös erővel kell elhárítani. Az ostromlott vár bevételére nézve egészen mindegy, önkéntes honvéd, vagy közös-hadseregbeli tűzi-e fel először a vár fokára a győzelmi zászlót; a fődolog az, hogy az ostromlott vár be legyen véve. Én tehát egészen elfogadhatónak és gyors lépéssel követésre méltónak tartom e Lap szerkesztőjének eme szavait «csak kérjük, sürgessük, hangoztassuk minden jó alkalommal)) az allamsegély fölemelését a törvényes uton és módon ; «fejtsük ki indokainkat minden oldalról)). Ellenben nagyon tudom helyteleníteni azok eljárását, kik ahelyett, hogy a különben is nagyon jól felszerelt, erősen körül sáncolt és makacsul védelmezett várat együttesen ostromolnák, egymásra támadnak. Ha megtekintjük az angolok eljárását, azt tapasztaljuk, hogy ott minden nagyfontosságú köz- vagy állami érdeket képviselő dolgot, a meeting és a sajtó érlel meg ; az könnyíti meg a kormány eljárását, vagy ha a közérzülettel ellentétes, megnehezíti. Vannak ugyan ott is, mint minden államéletben, meglepetések; de ezeket is előveszi a meeting és sajtó, s ha kiállják a tüzpróbát, megmaradnak, ha pedig nem, elsöpri a dolgot azzal együtt a ki kigondolta. Ne irtózzunk a tanácskozástól mi sem. Ne csak a lelkészek, hanem az egyházak ügyévé tegyük az alapok és alapítványok ügyét. Tartson minden egyház gyűlést; hozzon jegyzőkönyvi határozatot; kérelmezzünk fokról-fokra, míg oda jut, ahol törvényesen és méltányosan elintézik ez ügyet. Ne feledjük azt sem, hogy a sajtó hatalom. Ne várjuk azt, hogy a sajtó minket és a mi ügyünket kéresse fel: menjünk hozzá mi, érvényesítsük erőnket, ismeretünket jogainkkal együtt. A mely ügyet 111a a sajtó kellőleg megérlel, azt akár a társadalom akár az állam a teendők fájáról leszakasztja, elintézi. Segitsünk tehát az államnak, tanácskozás és sajtó utján, e fontos kérdés megoldása, törvényes és méltányos elintézésénél. Bizonyosan tudni fogja az állam, miáltal erősödik vagy gyengül; mitől lesz izmosabb vagy soványabb; az egyháznak is ismerni kell teendőit, úgy a könnyű mint a nehéz dolgokkal szemben. A társadalmi teendők felekezeti s nemzetiségi tekintetben kimerithetlenek. Ma nem annyira az a feladat, hogy alkotmányunkat, szabadságunkat védjük, mint inkább az, hogy annak előnyeit magunkra, egyházunkra, fajunkra nézve gyümölcsözővé tegyük. Az országos alapok s alapítványok ügyével szemben is, ha minden egyház, egyházmegye megteszi a maga kötelességét, sem a kerület sem a convent nem térhet ki, s magának a törvényhozásnak és kormánynak is tenni- kell. Egész világ tudja, a történet is igazolja, hogy minden papi hivatalos testület, legyen az theocraticus, aristocraticus, monarchicus, vagy democraticus államforma kebelében, eszméivel, gondolataival, legtöbb esetben tetteivel is, nem szokott villám vonaton járni, de hát azt még se követeljék a jelenkor túlságosan óvatos bölcsei, hogy mindig a teher vonattal járjunk ; az idő haladásara, a kor követelményeire valami kis tekintettel nekünk is kell lenni. «Kérjük, hangoztassuk, minden jó alkalommal az államsegély fölemelését)), ha mindjárt az lenne is felirva az állam ajtajára, a mi Dantenál a pokol bejárata előtt