Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

a kultuszminiszter úrnak folyó évi febr. hó 26-ról kelt rendelete. E rendelet sérelmes nemcsak ránk katholikusokra, de sérelmes, mert a szülők természeti jogát sérti, protestáns polgártársainkra nézve is. E jogtalan beavatkozás ellen, mint velem együtt bizonyára megyénk lelkészkedő papsága is örömmel szemléli, az eddig nyugvó kath. öntudat már is kezd ébredezni, s hiszem, hogy a kath. napi sajtó hasábjain napról-napra olvasható szebbnél-szebb s lelkes felhívások, útmutatások és tiltakozások egyházmegyémnek hazájáért nem kevésbé, mint egyházának jogaiért lelkesülni tudó papjait is a tettek mezejére fogják szólítani. Mivel pedig az egyöntetű eljárás biztosíthatja csak a kedvező sikert, erre nézve a következőket tartottam szükségesnek tiszt, testvéreim értésére adni: Minden egyes esperességi kerület készítsen egy komoly, határozott, de illedelmes folyamodványt az országgyűléshez, kérelmezze az 1868-iki sérelmes törvény módosítását, a jogtalanul elkobzott szülői természeti jog visszaadását, mely minden civilizált államban respektáltatik. írják ezt alá nemcsak a papok, nehogy midőn a szülők jogát sürgetik, fogadatlan prókátoroknak mondathassanak, hanem a hívek is, protestánsok is (?) kik szinte meg leitek joguktól fosztva. Különösen a vegyes házasságban élők. Nézetem szerint legcélszerűbb volna minden plébánián külön íveket aláirni — de egyformát. Az ívek az anya- fiók-egyházakban az arra alkalmas egyénekkel lesznek aláírás végett körözendők. Az aláírások befejeztével a plébános lássa el saját aláírásával és hivatalos stampigliájával és küldje be a ker. alesperesnek. A beküldött ívek összekötve a ker. orsz. képviselőnek azon megkereséssel kézbesítendők, hogy a folyamodványt az országgyűléshez benyújtani és igazságos kérelmünket támogatni szíveskedjék. Kelt Rozsnyón 1890. május 16. György (sc. Schofper) püspök.» A kérvény szövegét Bakonyi Lajos dr. barátunk mutatta be «Roma tacita» cimű cikkében Lapunk olvasó közönségének. Végül az új teritvény szövegét következőkben állapítja meg tudós és hazafias püspökünk. ((Paradigma reversalium. Alólirottak azon természeti jognál fogva, mely a szülőket gyermekeiknek nemcsak testi, de vallásos neveltetésére nézve is megilleti, s mely semmiféle tételes törvény által nem korlátoltathatik s meg nem szoríttathatik, jelen iratunk erejénél fogva ünnepélyesen kijelentjük, miszerint mi senki tanácsa, annál kevésbbé unszolása következtében, hanem önkénytesen, szabadon és öntudatosan közmegegyezéssel abban állapodtunk meg, hogy mi Isten jóvoltából születendő mindkét nembeli gyermekeinket egy és ugyanazon vallásban t. i, a róm. kath. hitben nevelendjük s e végből mindenkor csakis a róm. kath. iskolába járatandjuk, és velők együtt csak a kath. isteni tiszteletet látogatandjuk és soha megengedni nem fogjuk, hogy ((gyermekeink akár prot, egyházat, akár prot. iskolát látogassanak.)) Mely ünnepélyes nyilatkozat alakjában adott s bennünket, leikismeretünket halálos vétek súlya alatt terhelendő és eskü erejével biró igéretünket jövőrei jogóvás tekintetéből az .. . plébánia jegyzőkönyvébe beíratni megengedjük. N. N. N. N. tanuk. N. N. N. N. jegyesek.)) íme az új térítvénynek a febmárusi rendelet szerint értelmezett és módosított szöVege, a melyhez azt hiszszük — nem kell kommentár, íme a harc a «féiszeg)) • rendelettel, országos törvényeinkkel szemben! A hazai római püspöki kar egyik tagja s kétségtelenül a többi is kiadta a ((tiltakozzunk !» jelszavát, nekünk is kötelességünk védekezni, híjjanak bennünket protestantismusnak vagy liberalismusnak, modern államiságnak vagy demokratismusnak. Mi is azt kiálltjuk «a féket vesztett ultramontanismus)) vallás- és államellenes izgatásaival szemben: Quousque tandem abutere, Roma patíentia nostra?! Világosan kitűnik e püspöki rendeletekből, hogy csakugyan «az infallibilis pápás egyház dogmatikai és politikai erőfeszítése ez, hogy a vatikánumban elvileg kimondott pápai uralom gyakorlati megvalósítást nyerjen a közélet minden ágaiban.•» Azért videant consules! Gömöri. GYAKORLATI LELKÉSZET. Főpásztori beszédek. (Visszaemlékezésül Szász K. püspök íír vértesaljai egyházlátogatására.) (Folytatás.) XII. Az Abán, május hó ro-én tartott főpásztori : beszéd : «Szép magyar hazánk, Isten kertje, a hol földeden járok kelek, öröm s hála érzete dagasztja keblemet. Köszönöm Istennek, hogy magyarnak születtem, s hogy oly széppé tette hazámat 1 Megjártam magas bérceit, hol örök hó alatt is zöldéi a fenyő ; végetlen lapályait, hol a szem elfárad s a képzeletet a délibáb tüneménye csalogatja. De az Isten e kertjének talán legszebb része, paradicsom kertje, ez a Dunántul. Magas bércek helyett itt csak a schweizi és tyroli alpok szelid hullámzatu vég-ágazatai, a Bakony, Vértes és Pilisi hegyek gyönyörködtetik a szemet; s az alföld kalászt rengető végetlen rónája helyett még termékenyebb völgyek ontják az áldást. A Duna és a Dráva harsogó árjai körítik, a Balaton kék tüköré néz az égbe s városok, faluk, uradalmak és kastélyok, hegy-völgy, erdő váltják egymást. Ezen az Isten áldotta szép és gazdag vidéken, e tejjel-mézzel folyó Kanaánban lakoztok ti is, Atyámfiai! kiknek elei már majd ezer éve ülték meg e tájakat. Községetek a harmadik magyar királytól vette nevét s az egykor nagyobb terjedelmű velenczei tónak, és a távolabbi Balatonnak lefolyásaiból táplálkozó ingoványokon, sok századok előtt kedvelve vadásztak az ősök. E részeken tette első nagy hódításait a keresztyénség s lett a vérivó magyarból szelid erkölcsű nép általa. S e nép, annyi századok vérzivatarjai közt megőrizte magyarságát, melyet se német, se török és tatár le nem törülhetett róla. Háromszáz év előtt kelet népének szívét, lelkét a nyugotról jött vallásujítás, az áldott emlékű reformáció foglalta el; s e nép, mely öt Századon át oly hű volt ősi keresztyén hitéhez, azóta ép oly hű keresztyén maradt, a Krisztus evangéliumának reformált egyházában is. Mondjam-e még ezek után is, hogy örömmel járom e vidéket, hogy örömmel jöttem hozzátok is, kik régóta gondjaimban vagytok, kiket szemtől-szembe látni, szinről-szinre megismerni hő vágyam volt. S most, midőn e vágyam teljesült, titeket is ez apostoli szóval üdvözöltelek, mint mind ama harmic, s a más egyházmegyékbeli százötven gyülekezetet, a melyek közt átjöttem, prédikálván az Isten országát és a Krisztus evanéliomát, e szóval: Kegyeleni néktek és békesség, mely-