Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

fogják, hogy voltaképen mi az eredete, mi az álláspontja a nagy angol Biblia-Társaságnak ? Bátor leszek, ha megengedik, néhány rövid megjegyzéssel felelni, mert hiszen hosszabb értekezésbe itt ereszkedni e tárgy felett, nem lenne időszerű. Valamint a szentirati apró mustármag, ha kedvező talajba kerül, terebélyes növényzetté fejlődik ott a keleten : úgy történt az egyszerű walesi paraszt lányka esetében 1802-ben, ki a szentírás szavaitól áthatva, szeretett szülők mindennapi buzgó oktatása folytán, hegyen-völgyön zarándok útra kelt, hogy a Cader Idris hegytövében fekvő Llanfibangel-y-Pennant falutól 25 mértföldnyi távolságra eső Bala városába gyalogoljon, a szentírás egy példányának megszerzése végett. Á tizenhat éves Mary Jones,1

ez volt a leányzó neve, megérkezett a balai lelkész házánál, kezében az óhajtott könyv árával, mely összeget a szegénysorsú gyermek nyolc éves korától, a szó teljes értelmében fillérenkint rakosgatott össze; képzelhetni mily keserű könyeket facsart szeméből a csalódás a mint értesült, hogy a miért lelke annyira esengett, azt meg nem kaphatja; mert a mi Bibliakészlet kéznél volt, az már mind elkelt vala ! A jó lelkész szíve megesett a leány kétségbeejtő fájdalmán, s így a még kéznél lévő, de már másnak szánt kötetet, átadta Máriának. Ezen példány ma is a Biblia-Társaság könyvtárában ereklye gyanánt őriztetik; mert valóban, ezen esetleges körülményből eredett az eszme, mely szülője lett a nagy Biblia-Társaság keletkezésének. A walesi parasztleánynak ezen esete csak egy volt a sok közül, de az volt az utolsó, mely a balai lelkészt2 arra ösztönözte, hogy Walesből Londonba utazzék, bibliátlan honfitársai érdekében; ily út nem könynyű feladat volt az akkori időben! Az angol fővárosban több rokonérzelmű egyént Mr. Charles arra birt, hogy a walesi nép számára bibliákat nyomassanak. De hasonló szükség mutatkozott erre Londonban is ; ha tehát a Biblia-terjesztő Társaság megalakulna, érezzék üdvös hatását a britt szigetek más nyelvű népei is, és ha az áldás ily módon kiterjed Angliára, mért ne az európai continensre, s aztán mért ne az egész világra ? Ez volt egy nagy szívnek a szózata ! S így lett szervezve Lord Teigmouth elnöklete alatt a nagy Biblia-Társaság 1804-ben; s ez tagadhatlanul Mary Jones zarándokújának volt a kifolyása. Az első évi adakozás hétszáz font sterlingre rúgott; most, az évi összes jövedelem 250,000 font sterling — utolsó fillérig magánadakozások eredménye. Az alapszabályok egyike az, hogy oly fordításokat tegyen közzé a Biblia-Társaság, melyek az eredeti nyelvekből készültek, minden jegyzet és magyarázat nélkül. A felekezetiességen felülemelkedő ezen társaság pártolást várt és csakhamar nyert is, Krisztus egyházának minden ágától. A keleti egyházak úgy, mint a nyugatiak sorakoztak a bibliaterjesztés ügye körül. Az angol királyi család, a porosz király, I. Sándor orosz cár, egyenes partolásban részesítették ; a római egyház papjai,3

protestáns kartársaikkal versenyeztek a Biblia-Tarsaság szolgálatában. Fájdalom ! ezen körülmény több idő óta nagyon megváltozott, ámbár olykor benéz bibornok is a Biblia-Társaság házába ; 4

mind a mellett 1 Lásd: Mary Jones and her Bible. London 1888. Eiglitieth Thousand. 2 Reverend Thomas Charles. 3 Lásd: History of the British et foreign Bible Society vol. I. pag. 336., 337- e

t passim. 4 Lásd Bible Translations, by Róbert Needham Cust. LLD. London 1886. pag. 54. maiglan is a társaság buzgó ügynökei, a kik között t. Millard Henrik úr, édes atyjának lelkes utóda, becses tanúságot képesek szolgáltatni arra nézve, hogy százezrekre, sőt milliókra rugó példányt árusítunk el úgy a keleti, mint a római egyház hívei között. E századnak elején alig negyven nyelven nyomatott a szentírás, ma már a szám megközelíti a háromszázat ; a világ minden nagy nyelve már is birja az egész Bibliát, a japáni volt az utolsó, mely épen a sajtó alól kikerült. A társaság keletkezése óta, 1804-től 1890-ik év juliusáig, százhuszonnégy millió kötet szentírás, részint teljes példányban, részint részletekben hagyta el sajtóinkat, körülbelől tizenegy millió font sterling költségen.1

Évenkint átlag négy millió példány készül el, s naponta tizenhárom ezer könyv hagyja el raktárainkat ; nyelv tekintetében a világ összes népességének háromnegyede már el van látva a szentírás szavaival saját anyanyelvén; de még igen messze vagyunk a végcéltól. (Vége köv.) Püspöki rendeletek. Adalékok a klérus magatartásához az elkeresztelési ügyekben. A febr. rendelet vidékünkön is nagy port vert fel az ultramontán táborban. A türelmességéről épen nem előnyösen ismert Schopper György rozsnyói püspök következő hazafias (?) rendeleteket küldött egyházmegyéje fanatizált papságának, a melyekre ezennel fölhívjuk prot. jogászaink, lelkészeink, tanáraink, sajtónk hazafias kormányunk és törvényhozásunk szíves figyelmét! A rendeletek eredetiben így hangzanak: 834.. sz. «Lelkészkedő papságom» érteni fogja, miért adom ki szigorú megtartás végett következő rendeletemet : A szokásos térítvények módosítandók, a mennyiben azokhoz a közös, vagyis mindkét jegyes aláírása után külön íven következő toldalék csatolandó: «Én N. N. evang. (vagy ref.) vallású x-i lakos becsületemmel kötelezem magam, hogy azon esetre, ha ünnepélyes ígéretem beváltása miatt az illetékes róm. kath. plébános zaklattatnék, vagy gyermekeim keresztleveleinek vagy keresztelési bizonylatainak kiadására kényszeríttetnék, két tanúmmal azonnal áttérésemet fogom felekezetem lelkészénél bejelenteni.)) Vagy pedig: «Én N. N. felek ezelnélkiih keresztény (?) szülői jogomnál iogva megengedem, sőt óhajtom, hogy születendő gyermekeim a kath. szertartás szerint kereszteltessenek és a kath. hitben neveltessenek. (Ezen okmány az illetőnek sajátkezű írásával két tanú jelenlétében és aláírásával külön íven a plébánosnál állítandó ki.) Előttünk: stb.» A kik pedig ezen aláirást megtagadják, nem áldhatok meg, s a kath. fél a szentségektől eltiltandó. Zaklatás esetén pedig oly feleknél, kik a második toldalékot irták alá az ige hirdetőjének (mi tehát nem vagyunk papok se lelkészek !) megsürgetésére egyszerűen azon válasz adandó, hogy N. N. nevű evang. vagy ref. vallású egyén nem lett eskettetve, sem annak gyermeke megkeresztelve.)) Magát a febr. rendeletet pedig a rozsnyói püspöki szózat így értelmezi: „póo. sz. Nem ugyan hivatalom útján, mely egyedül lehet csak e tekintetben illetékes, de más illetéktelen úton hozatott egyházmegyém papságának is tudomására 1 Lásd Eighty sixth Report of the British et foreign Uible Society 1890.