Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

1856-ban indult meg; tervét 1861-ben készíté el Rietschel, s 7 év múlva készen állt a nagy mű, melynek mintázásában a tervező mesternek segítségére voltak Donndorf, Kíetz és Schilling hírneves szobrászok, míg az építészeti rész Nicolai nevét magasztalja. Lelepleztetett a nagy mű csaknem ugyanakkor, amidőn a Luther által nyelvében és vallásában egygyé tett és ujjá alkotott német nemzet politikai egységét nagy örömmel proklamálta. Vajha a magyar nyelv és nemzetiség érdekeinek is oly sok és nagy szolgálatot tett Károli is részesülne mindenek részéről oly megérdemlett méltatásban, mint a hasonló szerepet vitt Luther! * * * De ha a protestánsok így tisztelik meg nagyjaikat, ellenfeleink sem felejtkeznek meg azokról, kik nekik szolgálatokat tettek. Loyolának — többek között — a csehek is emeltek fényes emléket, a prágai történeti nevezetességű Károlyhidon. E szobrot legközelebb megalázta az Úr, a Moldva árjának hullámaiba temetvén el azt. Vajha a szellem is, mit Loyola neve képvisel, így eltemettetnék már valahára ! * * * Erre azonban alig van kilátás. Bécs népe ma is gyönyörrel szemléli Kolonicsnak, a magyar hazát előbb koldussá, majd katholikussá, végül szolgaországgá tenni óhajtó, híres esztergomi érseknek s császári tanács-adónak szobrát, mely egyebekével együtt az Elisabeth-Briické-n díszeleg. Főpapjaink, kik előszeretettel nevezgetik magukat a magyarság s magyar alkotmány bástyáinak, elzarándokolhatnak e jeles elődjük szobrához, hazafiasságot és felekezetközi türelmet tanulni ! De ők talán szívesebben mennének megbámulni Tilly szobrát a müncheni királyi palota tőszomszédságában, s örömestebb vennék, ha ma is ily hatalmas hadvezér állana fel az eretnekség kiirtására! * * * A protestáns egyházaknak legszilárdabb alapja az Istennek igéje. Ez adott léteit nekik, ez tartja fenn őket a pápaság dicsőítésében fáradhatatlan ultramontánok minden erőlködése dacára, s ez az a zászló, mely alatt biztosan diadalra jutand a reformatio szent ügye. Átlátta ezt a pápaság is régen, s ezért került egy időben a biblia is az Index liborum prohibitorum-ba. Ezért hozatták V. Henrik angol királylyal ezen törvényt : «Akík anyanyelvükön merik olvasni a szentírást, jószágaik s életük vesztésével bűnhődjenek, mint Isten ellen lázadt eretnekek, a korona ellenségei s címeres hazaárulók.)) Amely törvényt VIII. Henrik is megújított s borzasztó kegyetlenséggel végrehajtott. * * * Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy midőn Tindal mindjárt a reformatio kezdetén lefordította angolra az új-testamentumot, s külföldön kinyomatván, Angliában terjeszteni kezdé, a nép nagy örömmel s drága pénzen el ne kapkodja azt. Érdekes történetkét beszélnek ez időből. Az akkori londoni püspök, hogy megakadályozza Tindal bibliájának elterjedését, összevásároltatta az összes megkapható példányokat, s ünnepélyesen megégette. Persze ezáltal csak azt érte el, hogy Tindal pénzhez jutván, sokkal nagyobb számban nyomathatá ki s terjesztheté könyvét, a felsült püspök és pápista barátai nagy bosszúságára, s nem kis mulatságára még azoknak is, kik a reformatio üldözésével voltak megbízva, de kénytelenek voltak megvallani, hogy annak egyik legfőbb támogatója maga a londoni püspök volt. * * * Mily nagyot változhatik a világ! 1524-ben egy lipcsei könyvárust György szász herceg halálra ítélt, mert bibliákat adott el ; egy biblia-olvasáson rajta kapott egyénnek pedig szemeit tolatta ki. Csakhamar azután Lipcse lett a világ első könyvpiaca a protestáns theol. irodalom részére, s elsőségét fenn tartja mai napság is. Itt látott napvilágot a folyó év tavaszán elhunyt héber nyelv-tudós, Dr. Delitzsch héber új-testamentoma is, melynek készítésében az agg tudóst egy nálunk túlságosan elhanyagolt nagy cél, a zsidóknak megtérítésének gondolata vezette. S hogy nem elhibázott és nem sikertelen gondolat ez, mutatja azon körülmény, hogy 15 év alatt Delitzsch héber új-testamentomából 10 kiadásban 44,230 példány fogyott el; a ir-ik kiadás most van sajtó alatt. * * * Az is érdekes összetalalkozása a véletlennek, s jele e nagy vátozásnak, mit Németországban a reformatio eszközölt, hogy a jobb létre szenderült Delitzsch ravatala ugyanazon templomban volt felállítva, amelynek, még mint katholikus templomnak sírboltjába az indulgentia-árus Tetzelt temették el. * * * 1 A reformatio által eszközölt óriási változást s haladást legbiztosabban megítélhetjük, ha az az előtti tudatlanságot veszszük fontolóra. A reformátorokról beszélve, a híres Sorbonne egyik tudós tanára nyiltan bevallá, hogy ötven éves koráig mit sem tudott az újtestamentumról. Karlstadt is csak nyolc év múlva azután, hogy a legfőbb theol. egyetemi rangot elnyerte, látott először bibliát. Luther korában némely szerzetek komolyan meg voltak győződve afelől, hogy a görög nyelvet Luther és barátai gondolták ki, és hogy aki megtanulja a hébernyelvet, menten zsidóvá változik. * * * Ma pedig a legkomolyabb emberek törekvése oda irányul, hogy minél nagyobb számban forogjon közkézen Istennek élő beszéde. Bámulatos az a munkásság, I mit ez irányban a britt és külföldi biblia-terjesztő tárl sulat kifejt. A mult 1889-ik évben 294 nyelven 3.792,263 darab teljes bibliát, új-testamentumot és bibliai részletet adott az emberek kezébe, kerek egy millió példánynyal többet, mint 1880-ban. E számból az osztrákmagyar monarchiára esik 93,151 példány, közel 2500 példánynyal több, mint előtte való évben. Franciaország (a kiállításon ingyen elosztogatott példányokkal együtt) 419,089, Spanyolország 51,906, Olaszország 95,328, Németország (a német bibliaterjesztő társulatok kiadványaival együtt) mintegy 600,000, Törökország 38,092, Egyptom 19,203, Oroszország 311,264 példányt fogadtak be. Hosszadalmas volna a többi világrészekről szóló adatokat felsorolni. Annyit jegyzünk csak meg, hogv az angol társulat mellett több ezer bibliaterjesztő társaság működik, megszámlálhatlan példányt bocsátva világgá évenként. Nincs okunk hát félni, hogy az egyszer meggyújtott világosság valaha eloltathassék rossz akaratú kezek által, mert míg Istennek igéje él, pedig ez örökké él, addig a protestantismus is él ! * * Csakhogy nagyobb szeretettel kellene iránta viseltetnünk, állhatatosabb buzgósággal tanulmányoznunk, mint a hogy most teszszük azt. Égy házból sem volna szabad hiányoznia, egy napnak sem elmúlnia úgy, hogy annak szent igéivel nem táplálkoznánk. Egy angol paptól hallottam, hogy ő azt a napot, melyen a bibliával nem foglalkozhat, elveszettnek tekinti életéből. * * *