Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

S méltó is a buvárlásra ! Németország Halberstadt városában mutogatnak egy 1483-ban nyomatott latin bibliát, mely valaha Lutheré volt, s melynek első lap­ján az ő kezével irva e szavak olvashatók : «Nincs a bibliában olyan kis bokor, mely, ha megrázatik, egy-egy arany-almát ne adna.w * * 1 * Még ellenségei sem tudják megtagadni nagy be­csét. Beauzet, a francia akadémia egyik tagja, Diderot-t, a hitetlenség e legtüzesebb apostolát egy ízben azon kapta rajta, hogy leányának a lehető legkomolyabban az evangeliomokat magyarázta. Midőn efelett csudálko­zását fejezte ki a látogató, Diderot egész őszintén feleié : «De ugyan mondd, adhatnék-e jobb olvasmányt neki ?!» * * * Scott Walter, a híres angol regényíró, igen nagy becsben tartá a szentirást. Két nappal halála előtt így szólitá meg nejét: «Add ide a könyvet!» «Micsoda könyvet ?» kérdé ez. «Hogyan kérdezheted ezt ? vála­szolt Scott, csak egy könyv van, mely e névre érdemes s ez a biblia! Semmi sincs, mit ez meg nem adhat; ha a szegény ember nyomorúságában ennek gazdagsá­gához folyamodik: gazdaggá leszen. Nyer tőle igaz­ságot, mely el nem fogy s meg nem másíttatik; örö­meket, miket soha meg nem úti; koronát, melyhez rozsda nem fér; bánatát enyhíti, félelmét csillapítja, az örök élet boldogító reményével jutalmazza!)) * * * Adja Isten, hogy mi közülünk is minél többen megértsék és saját bizonyságtételükkel megerősítsék ezt. Futásfalvi. BELFOLD. A Károli-ünnepély Gönczön. Bibliánk ihletett ajkú tolmácsának ércszobra fel­állíttatott, lelepleztetett s a késő századoknak is hir­deti Károlink nagyságát, a hálás utódok kegyeletét, nagyjai iránti tiszteletét. Szép ünnepély volt; impozáns, lelkes, de nehéz­kes, mint maga az a társadalom, mely rendezte, meg­ünnepelte. Az erő és öntudat felvillanása, az ősi termé­szetesség szabálytalanságaival. Ott voltunk, láttuk, örven­dezve szemléltük az elsőt a résztvevők óriási tömegében, a kitörő lelkesedésben, az ünnepi hangulat teljességében, de láttunk fogyatkozásokat a jóakaratú rendezőség intéz­kedéseiben, némely funkcionáriusok túlbuzgalmában, a külső rend hiányosságában. Es szívünk még is örvendezett. Nagyjaink és kicsinyeink, kálvinistáink és lutheránusaink, papjaink és híveink ily tömeges, ily impozáns kegyelet-nyilvání­tása fokozza erő-érzetünket, izmosítja hitünket, növeli egyháziasságunk és testvériességünk érzetét. Négy püs­pök (Kun Bertalan, Szász Károly, Szász Domokos, Zelenka Pál), két főgondnok (báró Prónay Dezső, gróf Tisza Lajos), harminc esperes (köztük Ádám Kál­mán és József, Asztalos György, Baksay, Bachát, Bor­nemisza, Czúcz Lajos, Dávidházy, Farbaky, Kopré, Kiss Át *on, Lukács Ödön, Nagy László, Peterdy Károly, Segesváry József, Szabó Károly, Tóth János, Vályi Lajos, Ujágh Károly stb.), tizenöt tracr. gondnok (köz­tük b. Vay Béla, Bárczay Ö. Beke Mihály, Benczúr, Cseh Ervin, Gencsy Albert, György Endre, Gergey K., Izsák Dezső, Mocsáry Lajos, Komáromy László, Szilassy Aladár, Duka ezredes), huszonöt tanár (köztük Balogh Ferencz Baksay István, Bancsó Antal, Erdős József, Csengey Gusztáv, Dóczi Imre, Futó Mihály, Hegedűs János, Hörk József, Kenessey Béla, Német István, Petri Elek, Poszvék Sándor, Pukánszky Béla, Radácsy György, Révész Kálmán, Sánta Béla, Szilágyi József, Szlávik Mátyás, Szőts Farkas, Tóth Samu stb.), 350 lelkész, kik közt ott láttuk Szilády Áron, Miskolczy Sz. József, Baky István, Balogh Gy., Balla L., Bernáth I., Dömök Pét., Mészáros J., Takács J., Földváry László, Dömötör B. és Lajos, Varga László, Dézsy Mihály, Hamar Andor, Kátai Endre, stb. kartársakat a dunamelléki; Kiss Gábor a dunántúli; Kiss Albert, Tabajdi Lajos, Soltész László, Pap Imre, Nagy Frigyes, Fésűs András, Szarka Boldi­zsár, F. Varga Lajos, Kiss Bertalan, Kalós Péter, Tóth Lajos, Szikszay Zoltán, Mándi Benő, Mártha József, Kovács Lajos stb. kartársakat a tiszántúli; Fejes István, Nóvák Lajos, Zombori Gedő, Terhes Pál, Bálint Dezső, Láng Károly, Szabó József, Gulyás B. stb. a tiszán­inneni egyházkerületből. Képviselve volt mindenik főis­kolánk, számos egyházmegyénk, nem egy gyülekeze­tünk az ország különböző részéből. Evang. testvéreink közül a tiszai és dunántúli kerületekből közgyűlési hatá­rozat alapján, a bányakerületiből elnöki megbízás foly­tán szintén szép számmal megjelentek, ott láttuk a fentebb említetteken kívül Doleschall és Horváth pesti, Csiskó J. kassai lelkészeket, Glauf Pál, Balthazár Antal, Czékus László, Chotvács Endrét stb. A tiszáninneni egyházkerület lelkészei és tanítói Abauj-, Zemplén, Bor­sod stb. megyékből tömegesen részt vettek az ünne­pélyen. Megjelentek továbbá még dr. Duka Tivadar és Millárd Ede a brit és külföldi biblia-társaság képvi­seletében ; koszorút küldtek a szoborra a Protestáns Irodalmi Társaság, az abauji egyházmegye és a nagy­károlyi egyház a maga nagy szülöttének. Már Miskolczon, hol szombaton összevártuk egy­mást, ünnepi hangulatban voltunk. Testületileg tisztel­kedtünk Kun Bertalan református, többen Zelenka Pál evang. püspöknél; este pedig érdekes ismerkedést tar­tottunk a Dresdner szállodában, hol a legtöbben szállva voltunk. Vasárnap 6 órakor külön vonat szállított Hidas-Németibe, melynek állomásán bevárva a kassai gyorsvonaton érkezett vendégeket, Komáromi László abauji alispán és egyházmegyei gondnok üdvözölte a díszes és nagy számú vendég-sereget. Üdvözletére Kún Bertalan püspök válaszolt. Vagy 150 kocsira elhelyez­kedve csinos bandérium vezetése alatt indult meg az impozáns menet, elől a főgondnokok, püspökök díszes négyes fogatokban, utánuk a többiek egyszerűbb kocsi­kon, melyek mellett két oldalt a lakosság ünnepi ruhá­ban gyalog sietett az ünnepély szinhelyére. Gyönyörű reg­gel volt. Göncz tornyait fénylő napsugár aranyozta, kí­gyózó útját csinos bandérium, fogatok százai, gyalogló népsokaság tarkították, mi a város előtti magaslatról visz­szatekintő szemnek festői látványt nyújtott. A város előtt felállított csinos diadalkapu előtt megállott mene­tet ezrekre menő népsokaság várta, melynek nevében Vécsey Endre orsz. képviselő üdvözölte az érkezőket s szivélyes szavaiért Kún Bertalan püspök mondott köszö­netet. Innen kezdve mesterség volt a városba bejutni: kocsi kocsi mellett, ember ember hátán, zsivaj, elgázol­tatástól való félelem, rendezők vezénylő szava töltötte be a levegőt; de a rendezőség figyelme, (köztük különö­sen Puky főszolgabíró szolgálatkészségét f kell kiemel­nünk) a kiállított csendőrség gondossága minden nagyobb bajnak elejét vette s a vendégek szerencsésen bejutót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom