Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

-tervezet szerint: a le/kész-egylet ((rendes tagokká választhatja a világiak közül is "az egyházias érzületű buzgó prot. egyéneket.)) Hogy a világi egyének az egyesületből ki ne "zárassanak, magam is helyeslem, habár megvallom : a lelkészi értekezletek kevés érdekkel bírhatnak a papi tudományokban nem szakavatott világi egyénekre nézve; de a mennyiben tudomásom van róla, hogy a lelkészi értekezletekpár helyütt épen csak az azokból kizárni szándékolt világi urak féltékenysége miatt buktak meg, tegyük nekik is lehetőve az egyesületbe való belépést. Hogy a közgyűlés 3 évenként tartassék: ez helyes; de miért örökösen csak Budapesten ? Avagy a vidéki nagy kálvinista "városok nem fogadnák-e szívesen kebelükben az egyesület közgyűlését, s a lelkészi karra úgy, mint az illető gyülekezetekre nem volna-e jótékony hatással az ilyen vándorgyűlések tartása ? Ennvit röviden a küszöbön álló országos leli veszi értekezletre vonatkozólag. Hogy az anyagi helyzet javítására felemelendő szava nem lesz-e kiáltó szó a pusztában : nem tudom; kívánom, hogy élénk visszhangra találjon. De ha sikerülni fog neki, egy lépéssel odább "vinni a lelkészi értekezletek nagy fontosságú "ügyét, s életre hívja lassanként országszerte a kisebb és nagyobb körű lelkészi értekezleteket: akkor ez az egyháztársadalmi mozgalom csakugyan nem marad meddő. Annyi érdeme már most is van, hogy alkalmat ad az alma mater kebeléről különböző irányban elszórodott kartársak és barátoknak a szívélyes találkozásra s egy kis komoly eszmecserére. Hozza Isten hát szeretett lelkésztársainkat, barátainkat, országunk fővárosába! Legyen a második országos lelkészi értekezlet szíves 'örömmel köszöntve általunk! Sárkeresztur. Lévay Lajos, A fülbegyónás dogmája. (Folytatás.) íme itt vannak az isteni kegyelem jegyei, lenyomva maga a Mindenható kezei által! Ki merészkednék ezeket félrelökve másokkal helyettesíteni ? Érintette-e ezeket az-ismertető jeleket maga a Krisztus? Tudatta-e ő valaha, .hogy a hiten, bűnbánaton, szereteten és ezek áldott gyümölcsein kívül valami másra is van szükség, hogy a bűnös bocsánatot nyerjen ? Nem — soha. , :/ Említéttek-e az ó-testamentomi próféták, vagy az ~ú:j-testamentomi apostolok csak egy szóval is a «fülbegyónástw, minta bűnbocsánat lelt ételét ?Nem —soha ! • • y;

Mit '.mond Dávid? «Az én bűnömet, tenéked meg-jjel^n tettem •és az én ^.hamisságomat el nem fedeztem s .nxondék.:. Megvallom én ellenem .az én álnokságomat ázVüfná k* és te megbőcsátottad az" én bűneimnek hami's\sfgdt.»:

(ZsoÍt; XXXÍT. -5.)L'- < -' - -Mit mond János apostol?: «Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van ővele és a sötétségben járunk : hazudunk és nem cselekeszszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, mint a hogy ő a világosságban van: közösségünk van egymással és a Jézus Krisztusnak az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy bűn nincs bennünk: magunkat megcsaljuk és az igazság nincs bennünk. Ha megvalljuk bűneinket: hű és igaz az Isten, hogy megbocsássa nekünk a bűnöket és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól)). (1. János I. 6—9.) így beszélnek a próféták és az apostolok. így beszél az ó- és új- szövetség. Egyedül Isten az, kinek a bűnös bűnvallással tartozik. Egyedül Isten az, kitől a bocsánat reményelhető. Pál apostol tizenöt levélben szól azokról a kötelességekről, melyeket Isten törvénye és a Krisztus evangyéliumának rendeletei az emberi lelkiismeretre felrónak. Ezerszer szól a bűnösökhöz, elmondja, hogyan engesztelhetik ki az Istent. De említi-e valahol a fülbegyónást ? Nem — soha! Péter, János és Júdás apostolok hat levelet intéznek különböző egyházakhoz, melyekben nagy részletességgel adják elő, hogy különböző fokú bűnösök mit tegyenek üd vözülhetésökre. De ismét egyetlen szó sincs a fülbegyónásról. Jakab apostol mondja : «Valljátok meg egymásnak bűneiteket.)) De ez oly világos ismétlése annak, amit üdvözítünk mond azok kibékülésére vonatkozólag, akik megsértették egymást és oly távol áll ez a gyónás dogmájától, hogy a fülbegyónás legbuzgóbb bajnokai sem merészelték ezen tételt modern találmányuk érdekében felhozni. De ha az ő- és új-szövetséget hiába lapozzuk át a fülbegyónás dogmájáért, valószínűleg meg fogjuk ezt találni a keresztyénség első ezred évének okmányai között? Nem! Minél jobban tanulmányozza valaki a keresztyén egyház első ezred évi okmánytárát, annál inkább meggyőződik, hogy a fülbegyónás a világ és egyház legsötétebb napjainak nyomorult csalárdsága. Éppen erre az eredményre jutunk akkor is, ha néhány egyházi atya életét megtekintjük. Nincs említve, hogy bűneiket meggyónták volna valakinek, holott ezer, kevésbé érdekes dolog elősoroltatik róluk. így egyiptomi szent Mária életrajzában le vannak írva életének kicsinyes részletei, nyilvános botrányai, megtérése, hosszú imái és bőjtölései a pusztában, utolsó napjai és halálának részletes története; de hogy meggyónt volna valakinek, arról egy szó sincs. Világos, hogy soha eszébe se jutott a gyónás. Pontius diacon megírta Cyprián életér, ki a harmadik században élt; de azt nem említi egy szóval sem, hogy gyónt, vagy gyóntatott volna. Sőt többet mondok, ezen szavahihető történésztől tudjuk, hogy Cypriánt István római pápa az egyházból kiátkozta s Cyprián meghalt a nélkül, hogy a kiátkozás alól bárkitől is feloldozást kért volna, ami azonban úgy látszik, legkevésbé sem gátolta, hogy a mennybe menjen, minthogy a csalhatatlan római pápa, ki Istvánt követte, arról biztosít bennünket, hogy Cyprián szent. Nyssai Gergely megirta a neo-caesáreai szent György életét a harmadik századból és szent Basil életét a negyedik századból. De sem azt nem mondja, hogy gyóntak, sem azt, hogy mások titkát és fülbegvónását hallgatták. Honnét világos, hogy ezen két nagy és jeles férfiú és a korukbeli minden keresztyének éltek és meg-