Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

Ötvenéves lelkészi jubileum. Baranyamegye egyik falucskájának csendes falai közt, ott a természet ölén, távol a világ zajától, folyt le amaz ünnepély, mely ritkítja párját, sőt tán egyedüli a maga nemében. A felső-baranyai püspöki látogatás esztendejében, 1886. május 5-én jutott el főpásztorunk, Szász Károly püspök úr a szikla hegyoldalon fekvő kis Csarnotába, hogy hivatalos útjának sorrendjén, ezen híveit is meglátogassa. Itt, ebben a kis egyházban talált példás jó rend, az öreg lelkész által vezetetett iskolának szellemi állapota s ennek a jó öregnek arcán elömlő János-apostoli szelídség, anynyira kedvelt egyéniséggé tették a főpásztor előtt az öreg lelkészt, Szentgyörgyi Józsefet, hogy a mint ebéd alatt véletlenül szóba jött, hogy a jó öreg 4 év múlva betölti lelkészi működésének 50-dik évét, a főpásztor azonnal Ígéretet tett, hogy ez alkalommal ő is lejön a szeretett agg pásztor 50 éves jubileumára. A 4 év elmúlt; az 50-dik év f. év augusztus 24-én betelt; a főpásztori becses igéret beváltatott. Egyházmegyénk esperese, nt. Kovács Antal úr előre hirdeté a főpásztor érkezését, mely augusztus 23-kának reggeli 6 órájára, a villányi vasúti állomásra volt kitűzve. Kora reggel talpon voltak a siklós vidéki sőt távolabbi lelkészek is, s indultak Villány felé, hova Kossá Dezső orsz. képviselő s dr. Külley Zoltán kir. közjegyző, úgy Máté Ödön járási főszolga urak szintén megérkeztek, főpásztorunk fogadására. Valóban az őszinte öröm érzése tükröződött minden arcon, hogy szeretve tisztelt főpásztorunkat néhány perc múlva szinről-szinre láthatjuk. Közbe jött körülmények miatt azonban püspök úr csak a délutáni vonattal érkezett meg. Kiszállván a kocsiból, nt. Kovács Antal esperes úr néhány meleg szóval üdvözölte a magas vendéget, mire a főpásztor szívélyesen válaszolt, sajnálkozását fejezve ki a többek közt a felett, hogy az úgy is rövid ideig tartható látogatást is a véletlen, még meg rövidítette. Következett ezután Máté Ödön főbiró és a villányi derék plébános Szűcs úr bemutatása mely után járásunk derék főbírája, az általa oda állított díszes hintóhoz vezeté ö méltóságát, melyben püspök és esperes urak helyet foglalván, főbiránk vezetése alatt megindult a hosszú kocsisor Nagy-Harsány felé, hova kevéssel 4 óra után megérkeztünk. Itt a lelkész lakon való néhány percnyi időzés után, ismét útra keltünk Terehegy felé. Az útban eső községek mindegyikén, harangok zúgása közt vonult át a főpásztor. Végre megérkeztünk Terehegyre, hol szeretve tisztelt esperesünk ritka vendégszerető háznál a fogadtatás a legszívélyesebb volt. Kedélyes társalgással telt el ezután az idő egész estig, s 8 órakor vacsorára hívta a szíves háziasszony vendégeit. Vacsora után azzal távoztunk el, hogy vasárnap reggel 8 órára ismét Terehegyen leszünk, főpásztorunkat Csarnotába kisérendők. Másnap reggel ismét ott voltunk s derék főbiránk vezetése mellett, egy negyed tízkor Csarnotába érkeztünk. Az egyszerű kis falu minden lakosa, teljes ünnepi díszben várta s leírhatatlan örömmel fogadta főpásztorát. A mint lelkészlak udvarán leszállt a hintóból főpásztorunk, ott állt fogadására a 77 év súlya alatt meggörbedt, de még le nem roskadt galamb ősz agg pásztor, a lelkészi pályán 50 évet eltöltött Szentgyörgyi József. Ott álltak körüle : neje, 3 fia, 2 leánya, 3 menye, 2 vője, 15 unokája s az enyészettel dacoló 92 éves napa, kinek tiszteletet gerjesztő arcára, az idő oly művészileg véste fel nyomdokát. A most különben is gyengélkedő ünnepelt helyett, vője Szívós Károly hiricsi lelkész üdvözölte meleg hangon s minden jelen voltakat megindító szavakkal a főpásztort; kívánván a többek közt, hogy engedje a mindenható a főpásztornak megérni és érezni azt az édes örömet, a melyet az ő szerény családjuknak, ezen soha eléggé meg nem található becses megjelenésével szerzett. E szavakra a főpásztor, az ünnepelt felé fordulva, kijelentette, hogy 4 évvel ez előtt tett ígéretének beváltását kedves kötelességének ismerte / eljött szeretettől indíttatva, hogy részt vegyen a közös örömben, mely az ünnepelt életének estvéjén, e nevezetes forduló ponton, ma oly általános. Ezután bement a főpásztor kíséretével a lelkész lakra és az istenitiszteletre az előintézkedések megtétettek. Istenitisztelet előtt az üdvözléseknek egész sorozata kezdődött és ment véghez. Jöttek először is a megyebeli papság képviselői élükön esperesükkel; azután a megyebeli tantestület képviselői, elnökük Szűcs Dániel siklósi tanítóval; jöttek a helybelei hívek; Máté Ödön járási főbiró; majd Kossá Ferenc ny. mérnök, kinek az ünnepelt eskető lelkésze volt; mind, mind üdvözletüket s szerencse kivánataikat fejezvén ki a jó öregnek, kit Isten azon különös kegyelmében részeltetett, hogy megengedte érnie hivataloskodásának 50-ik évfordulóját. Végre templomba indultunk. Megható volt látni amint, Szász Károly püspök úr karjánál fogva vezette a szerény körben munkálkodó, megfáradt agg szolgát Isten házába; kinek lábai az élet tengerén, a 77 év terhe alatt sülyedeznek, roskadoznak; íme vezeti, bátorítja, erőtlenségét támogatja. A vidékről egybesereglett és helybeli hívek által zsúfolásig megtöltött templomban, az ünnepelt agg szolga, lelkész társaival az úrasztala körül, püspök és esperes úr pedig a papi székben foglaltak helyet. Megzendült azután az ünnepeltre célzó alkalmi ének: ((Megáldjon téged az Isten.» Ezt követte karének, mely után esperes úr állt az úrasztala elé, s megható kenetes imát bocsátott az egek uráj hoz, ki a mai nap alkalmatosságában is megbizonyította az ő jóságát és szeretét az emberhez, engedvén az ő öreg szolgájának 50 évet eltölteni a lelkészi pályán. Esperes úr szép imáját ismét karének követte, melynek elzengése után püspök úr járult az úrasztalához s tartott egészen bibliai stílusban egy oly remek alkalmi beszédet, mely úgy tartalmi becsénél, mint az előadás élénkségénél fogva, az egész hallgató közönség figyelmét teljesen lekötötte s lelkét meghatotta. «Ötven évet — úgymond — eltölteni egy pályán, kevésnek adatik, sőt legtöbbnek, ki anyától született, elérni sem sikerül. Hosszú életből 50 évet szentelni egy hivatalnak, a hivatalba való hűséget bizonyítja.» Majd nagyszerű s igazán mesteri analógiát csinált püspök úr a Rákhelért kétszer hét esztendőt szolgáló Jákób — s az Űr menyaszonyáért, az egyházért 7 X 7 s ráadásul még az 50-ik, a kürtölés esztendejét is kiszolgált hű egyházi szolga között. Hasonlókép az ünnepelt életévének 77-es számából. Á mesteri beszéd után ajándékok átadása következett. Az ünneplő lelkész és neje ugyanis, e nap emlékére egy szép mívű s legfinomabb ezüstből készült úrasztali kelyhet és tányért ajándékoztak a csarnotai gyülekezetnek; püpök úr adta át a becses tárgyakat a gyülekezetnek, mondván: «ím a szerető szíveknek ajándéka és emlékjele, majd ha ők elköltöznek, ezekről és egyebekről is emlékezzetek meg ő rólok.» Ugyancsak püspök úr nyújtotta át az ünnepeltnek, a felső-baranyai lelkészek által ajándékozott díszkötésű, ezüst csatokkal