Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

ellátott szent bibliát is, mondván: «Lelkésztársaid ezt adják neked emlékül, mint a te életednek leghűbb ba­rátját ; azt az igét, mely a te elmédet és általad sokok­nak elméjét megvilágosítja.)) «Most pedig — folytatá a főpásztor — a kinek Isten megtartotta egészségét, megtartotta nejét, gyer­mekeit, kisded unokáit, megadta gyülekezete és lelkész­társai szeretetét, mindezekért ez az agg lelkipásztor akar hálákat adni itt az Isten házában.)) Egy karének elzengése után, reszkető léptekkel bár, de mégis felment az ünnepelt a szószékre, s ott a követ­kező megható s minden jelenvoltakat könyekre fakasztó imát mondotta el : «Uram ! Én a te szolgád vagyok, a te szolgáló­leányodnak fia.» (Zsolt, ii 6. 16.) A te szerelmes fiad, az Úr Jézus Krisztus, az én Megváltóm, ötven évvel ezelőtt ingyen kegyelemből, irgalomból, az újszövetség papsá­gára, az isteni ige hirdetésére elhívott és mind e mai napig, hosszas várakozással eltűrt és lelkipásztori teen­dőimben kegyelmével támogatott. Uram ! e kegyelem napon, melyet megengedtél érnem, mindezekért néked adok hálát s megcsókolom áldó kezedet! Uram! életem estvéje elérkezett; érzem erőm hanyatlásán, hogy én nem sokára hozzád megyek. Uram! eddig rám árasztott kegyelmedhez, add meg nékem még ez egyet, hogy maradj velem addig, hogy én is az igazaknak halálával halhassak meg s elvehessem az Isten gyermekeinek osztályrészét. Üram ! itt van élettársam, ki ez ötven évből negy­venhatot velem futott meg; ki angyali szelídségével, törlietlen hűségével és gyöngéd szeretetével boldogított; itt vannak gyermekeim s ezeknek gyermekei, az én kedves unokáim. Uram ! egyedüli boldogságom, ezeket boldogoknak látni; Uram! áld meg őket ! Uram! te magad is Atya vagy! Uram! te nagyon jó vagy! hallgasd meg öreg szolgádat; áld meg sze­retteimet ! Uram itt vannak azok is, kiket különösen reám bíz­tál, híveim. Ezek is gyermekeim, kiket az élet kenye­rével és italával tápláltam. Áld meg őket is, hogy hadd láttassék meg közöttük, Jiogy az általam elhintett isteni magvak életre keltek. Őrizd meg őket minden vétkek és bűnöktől, hogy senki el ne veszszen azok közül, kiket nékem adtál. Uram ! itt van a te kegyelted, szeretett főpászto­roni, ki kegyeivel elárasztotta csekélységemet és házam népét; ki elismerésével a legdrágább jutalmat adta meg ma nékem, ötven évi fáradozásimért. Uram! én szegény és erőtelen vagyok, mind ezekért a mit én adhatok, csak a hálás köszönet. De te Uram, te vagy a minden pásztorok fő-fő pásztora; áld meg hát kegyeltedet hosszú élettel, erővel, egészséggel, hogy fáradhatatlan munkásságával, mély bölcsességével, ismert erélyével, munkálhassa anyaszentegyházad felvirágozását, híveid üdvét s boldogságát. Áld meg kérlek, áld meg ároni házát, minden testi és lelki javaiddal. Uram! most már bocsáss el békével engemet! Te vagy lelkem eledele; lelkem pedig a te templo­mod. Amen.» Ezt követte az uri és bezáró ima, majd a püspöki áldás; végre az egészet egy karének s «Legyen te kőfa­laidban, Csendesség és jó békesség)) közének bezárta. Templomból kijövet, a tanító urakból alakult da­lárda, püspök ur tiszteletére a lelkészlak udvarán három darabot énekelt, köztük püspökünknek egyik ifjú kori költeményét is : «Hírt sem hallok már felőled)). Püspök úr meleg szavakban köszönte meg a dalárda figyelmét. A^égre következett ezek után a gazdag ebéd, hol a toasztoknak egész árja indult meg. Püspök úr emelt legelőször poharat a király és királyi családra, mit a jelenvoltak mindnyájan fennállva hallgattak végig s lel­kes éljenzéssel fogadtak ; ugyancsak püspök úr az ünne­peltre és családjára; e sorok írója püspök úrra majd esperes úrra; Kossá Dezső orsz. képviselő úr igen szé­pen és velősen az ünnepeltre s majd püspök és esperes úrra; Máté Ödön íőszalgabiró igen csinos felköszöntőt mondott püspök úrra; Szívós Károly az ünnepeit veje püspök úrra; e sorok irója ismét az ünnepeltre, mint tanítóra emeltek poharat. Végre délután 5 óra tájon, püspök úr elindult vissza Nagy-Harsány felé, kisérve esperes és főbiró urak s több lelkésztárs által. Nagy-Harsányban a lel­készlakon ismét több lelkész várta püspök urat, kik az itteni kedélyes vacsora után, félkilenckor elkisérték a kedves vendéget a villányi állomásra, kiktől a távozó főpásztor néhány percnyi társalgás után, szívélyes bú­csút vett. Kedves agg szolgatárs, kinek az úr 50 esztendőt engedett érned az ő szolgálatábán, mit kívánjunk még neked ? Azt, hogy 4 év múlva megérhesd életednek hű társával, házasságod 50-ik év fordulóját is. Ekkor már szabad lenne újra megesküdnötök ; de kérlek, ne tegyé­tek ! Ne sértsétek meg ezzel azt az 50 éves esküt, melyet ti soha meg nem rontottatok. Tiszteljétek tovább is ezt az esküt, hogy fiaitok, leányaitok, kedves kis unokáitok, a soha meg nem rontott eskü és szeretet­ből tanulják meg tőletek, miként kell szeretniök egymást az életben. A. J. IRODALOM. ** A Károli-emlékkönyv, melyet a Prot. írod. Társa­ság készíttetett a Károli-ünnepélyre, Kenessey Béla titkár szerkesztésében megjent s f. hó 12-én szerkesztőségünk­höz is beküldetett. Elismerés illeti meg az írod. Tár­saság vezetőit, hogy az Isten igéjének nagy tolmácsa iránt ezzel is kifejezik a kegyelet háláját. Hirtelen átla­pozva, áhítatos örömmel olvastuk Szász Károly magas röptű, erőteljes ódáját, melyben az írás és ihletett magyar tolmácsa, Károli Gáspár dicsőíttetik; kedvvel futottuk át H. Kiss Kálmántól Károli Gáspár élet­rajzát, Id. Kiss Árontól Károlinak a szentháromság vé­delmében Egri Lukács ellen folytatott küzdelmét, Cson­tos Józseftől a vizsolyi biblia nyelvét, Fűzy Jánostól a Károli-szobor történetét, mely értekezések a díszes kiállítású, 12 és fél ív terjelmű füzet eléggé változatos tartalmát képezik. A könyvet néhány szép illusztráció ékesíti, minők a Károli-szobor Gönczön, Rákóczy Zsig­mond arcképe, a gönci református templom, melynek kertjében a szobor felállíttatott, Schwendi Lázár arc­képe stb. Addig is, míg részletesen ismertethetjük, mele­gen ajánljuk olvasóink pártoló figyelmébe. A Prot. írod. Társaság tagjai illetményül kapják, mások a közönséges példányt 1 frt 20 krért rendelhetik meg Hornyánszkynál vagy Kókainál Budapesten. ** Gyermekimák. Protestáns elemi iskolások szá­mára, irta Tóth István nagy-kajdacsi tanitó. A 12 lapra terjedő füzetke 14 gyermekimát tartalmaz, köztük reg­geli, tanulás előtti, étel előtti és utáni, tanulás utáni, estéli, továbbá betegségben, felgyógyuláskor, szülőkért, tanítóért, templomba menetkor, kijövetelkor, vizsga előtt és vizsga után mondandó imádságot tartalmaz, vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom