Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

mily isteni félelemmel és becsületességgel kezdett az eiső kibocsátáshoz. Mert előtte állottam egykor, mielőtt tanácsko zék Pelei Jánossal, az ő schola mesterével, az ő szé niorságához (egyházmegyéjéhez) tartozó atyafiaknak (lelkészeknek) összegyűjtése felől a közönséges könyörgésre, az elkezdett dolognak jó előmeneteléért. «És mikor már az első teljes magyar Biblia nyomattatnék s egy néhányszor hallottam, hogy fohászkodván eképen szóla : «Csak Isten addig éltessen, míg e Bibliát kibocsáthatom, kész leszek meghalni és a Krisztushoz költözni. És e kívánságát meg is nyeré az istenes vén ember.)) Károli által fordított első magyar teljes szent írás, Vizsolyban jelent meg 1590-ben és épen ezért «Vizsolyi Bibliának)) is nevezzük. Megjelent pedig három részben úgy mint: I. «Szent Biblia, az az Istennek ó- és újtestamentumának próféták és apostolok által megíratott szent könyvei. Magyar nyelvre fordíttatott egészben és újonnan, az Istennek Magyarországon való anyaszentházának épülésére Károli Gáspár által. Vizsolyban nyomatott Mantskovith Bálint által MDXC. Boldogasszony havának 10-ik napján.» Elül 8 számozatlan levél, aztán 686 számozott ívrét. II. «A Szent Bibliának Második Része. Melyben vannak a próféták irási, mind az Makkabeusok könyvei; És az a mi Urunk Jézus Krisztusnak Uj Testámentuma.» 275 számozott levél. III. Uj cím-lappal: «Az mi Urunk Jézus Krisztusnak Uj Testamentuma. Melynek első részében az evangélisták könyvei, a másodikban az apostolok levelei vannak.» 236 számozott levél. Károli a Biblia fordításánál, nem köté magát a róm. kathol. egyház hivatalos fotdításához, a latin Vulgatához, hanem jámbor tudós embereket és azoknak fordításait s a 70 magyarázóknak görög nyelvre fordítását, és más tudós fordítókat, mint Munterus, Tremellius és Vatablius — is megkérdezett az eredeti zsidó és görög szöveg mellett. Károli a Vizsolyi Bibliánál, az Olvasókhoz1* is intézett nehény sort, mondván : «Szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni, egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drága köveket: én azt viszem, a mit vihetek, t. i. magyar nyelven az egész bibliát".. . És e kincs ott van ma is templomainkban, talán házainkban s vajha volna: szíveinkbeti ; mert ebben örök eletünk vagyon> Miután Károli Gáspár «magyar nyelven az egész Bibliát felvitte Isten házába)), még két évig élt. «E kívánságát megnyervén az istenes vén ember — mondja Szenczi Molnár A. — két esztendővel azután elköltözött a szentek lelkeinek főpásztorához és püspökéhez, kinek dicsőségét öregbíteni ez könyvnek — a Bibliának — kibocsátásával is kivánta.» A hagyomány szerint hívei a templomhoz, mely ma római kathol. templom, közel temeték el. Epitaphiumára ezt irták : «Patria Carolium, Hospitium Witteberga, Cathedra Et tumulus magnó Gönczia terra viro est» — mit Tóth Ferencz «Magyar Prot. ekl. histor.» 342. lap. így magyarított: «Károly volt a hazám, W itten bergában tanultam, Pap voltam Gönczön, itt temetének is el.» Szatmárvármegyének egyik legnagyobb fia, a magyar egyháznak egyik megalapítója s a magyar irodalom egyik nagy és legnemesebb alakja bizonyára soka pihent, míg a közfigyelem reáfordult ; pedig aaz háladatlanság Isten előtt is utálatos ; de az embernél sem szerelmetes.)) Törökéry Kálmán. A fülbegyónás dogmája. (Folytatás.) Először: «És monda nékik: Elmenvén mind e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtménynek. Aki hiend és megkeresztelkedik, üdvözül ; aki pedig nem hiend, elkárhozik.)) (Márk. XVI. 15. 16.) Mily különös emlékezetbeli hiba volt a világ Megváltójában ! Egészen megfeledkezett arról, hogy a ((fülbegyónás)) is szükséges az üdvösségre a hit és keresztség mellett ! Krisztus felhatalmazta az apostolokat és az egyházat, hogy azoknak, akik hisznek és megkereszkednek, így szólhassanak : «Ti üdvözültök! a ti bűneitek megbocsáttattak; én megtisztítlak titeket.)) Másodszori «Ha pedig a házba bementek, köszöntsétek azt. És ha a ház méltó lészen, a ti békességtek szálljon rá; ha pedig nem lesz méltó, a ti békességtek térjen vissza rátok. És aki titeket be nem fogadand, sem pedig beszédeteket nem hallgatandja, kimenvén abból a házból, vagy városból, lábaitoknak porát is verjétek le. Bizony mondom néktek, tűrhetőbb lesz Sodorna és Gomora földének dolga az Ítélet napján, hogy sem azé a városé.» (Máté X. 12—15.) Itt ismét azt mondja a nagy orvos tanítványainak, hogy mikor a poklosság elmúlik, a bűnök megbocsáttatnak, a bűnös megtisztul. Ez pedig akkor történik, ha a poklosok, a bűnösök szívesen fogadják az O küldötteit, meghallgatják és elfogadják az üzenetet. A fülbegyónásról egy hang sincs : világos tehát, hogy a pápának ezen egyetemes gyógyszere (panacea) Krisztus előtt ismeretlen volt. Harmadszor: «Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket; megbocsátja néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok, az embereknek az ő vétkeiket: a ti mennyei Atyátok se m bocsátja meg a ti vétkeiteket.)) (Máté. VI. 14—15.) Lehetett-e megkapóbb és egyszerűbb szabályt adni az apostoloknak és tanítványoknak, minek folytán megítélhessék, hogy mikor mondják a bűnösnek : ((Megbocsáttattak a te bűneid», vagy ((Megtartattak a te bűneid ?» Ez adja Ádám gyermekének kezébe a menny kettős kulcsát! Amily bizonyos, hogy van Isten és hogy Jézus a bűnösök váltságáért halt meg: épen oly bizonyos, hogy, ha valaki megbocsátja felebarátja vétkeit az édes Üdvözítőért, hívén O benne, az ő bűnei is megbocsáttatnak. Hadd mondják tehát Kr. tanítványai a bűnösnek: ((Megbocsáttattak a te bűneid, nem azért, hogy nekem meggyóntál, hanem a Krisztusért; amiből az a tanúság, hogy bocsáss meg azoknak, akik tégedet megbántottak.)) Negyedszer: «És ime egy törvénytudó fölkele, kisértvén őt, és mondván: Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem ? O pedig monda annak : A törvényben mi vagyon megirva? hogyan olvasod? Amaz pedig felelvén monda: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint tenmagadat. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd és élsz.» (Lukács X. 25—28.) Mily kiváló alklalom lett volna ez az Üdvözítőnek a «fülbegyonásról» beszélni, mint általa adott üdvözítő eszközről! De Kr. itt ismét megfeledkezik a pápának csodálatos orvosságáról. Jézus épen úgy nyilatkozva, mint a protestánsok most ő szerinte, megparancsolja, hogy követei hirdessék a bűnbocsánatot, nem azok szá-