Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

mára, akik embernek vallják meg bűneiket hanem azok számára, kik szeretik Istent és felebarátaikat. És az O hív tanítványai és hírnökei így is fognak cselekedni a világ végezetéig ! Ötödször: «Akkor magába szállván (a tékozló fiú) monda : Az én Atyámnak hány bérese van kenvérnek bővében ; én pedig itt éhen halok! Fölkelvén, elmegyek az én atyámhoz és ezt mondom néki: Atyám! vétkeztem az ég ellen és te előtted, és nem vagyok immár méltó arra, hogy fiadnak hivattassam ; tégy engemet olyanná, mint a te béreseid közül egy ! Fölkelvén tehát elméne az ő atyjához. Mikor pedig jól távol volt, meglátá őt az atyja, megszáná és odafutván, nyakába borult és megcsókolgatá. A fiu pedig mondá néki: Atyám! vétkeztem az ég ellen és te előtted és nem vagyok immár méltó arra, hogy fiadnak hivattassam. Az atya azonban mondá az ő szolgáinak : Hozzátok ki a legdíszesebb ruhát és öltöztessétek fel őt és adjatok gyűrűt a kezére és sarut az ő lábaira; és hozzátok azt a hízott tulkot és vágjátok le és vigadozzunk lakozással; mert ez az én fiam megholt vala és fölelevenedett; elveszett vala és megtaláltatott. (Lukács XV. 17—24.) Krisztusnak apostolai és tanítványai, bárhol halljátok ezen bűn és nyomor hazájában a tékozló fiú kiáltását: ((Fölkelvén elmegyek az én Atyámhoz)), és mindannyiszor ott látjátok őt nem a te, hanem az ő menynyei- Atyjának lábainál, kiáltozva, «Atyám ! vétkeztem te ellened», óh akkor egyesítsétek örömhymnusaitokat Isten angyalainak örömteli énekeivel; ismételjétek ezen megváltott bűnös füleibe azon báránynak ajkairól leszakadt Ítéletet, kinek véve minket minden bűneinktől megtisztított; mondjátok neki: ((Megbocsáttattak a te bűneid.» Hatodszor: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok ; és találtok nyugalmat a ti lelkeiteknek. Mert az én igám enyhe és az én terhem könnyű.» (Máté XI. 28—30.) Bár több mint 1800 éve, hogy ezen igék elhangzottak, még ma is hangzanak ezek hozzánk minden reggel és estve Kr. ajkairól és szívéből. Jézus ebben a percben is hangoztatja minden bűnöshöz : «Jőjj én hozzám és én megnyugosztlak !» Krisztus soha sem mondta, nem is fogja mondani egy bűnösnek sem : «Menj az én papjaimhoz, és ők téged megnyugosztanak.» Hanem igenis azt mondá: «Jöjjetek én hozzám és én megnyugosztlak titeket.)) Hirdessenek hát az Üdvözítő apostolai és tanítványai békét, bocsánatot és nyugalmat, de ne azoknak, kik hozzájok mennek, meggyónni bűneiket, hanem azoknak, kik Krisztushoz mennek békeért, bocsánatért és nyugalomért és csak egyedül őhozzá. Mert ezen Jézus ajkáról jövő igék : «Jöjjetek én hozzám», sohasem jelentették és nem is fogják jelenteni, hogy ((Menjetek a papokhoz és gyónjatok nekik.» Krisztus soha nem mondhatta volna : «Az én igám enyhe és az én terhem könnyű», ha a fiilbegyónást megalapította volna; mert soha nem látott a világ oly nehéz és lealázó igát, mint a füibegyónás. Hetedszer: «Miképen pedig fölemelte Mózes a kígyót a pusztában : aképen fel kell magasztaltatnia az ember Fiának.» (János III. 14.). Kívánt-e a mindenható Isten fülbegyónást a pusztában a bűnösöktől, midőn elrendelte, hogy Mózes emelje fel a réz kígyót? Nem! Krisztus se beszél a íülbegyónásról, mintáz üdvözülés feltételéről; hanem csak azt kívánja, hogy nézzenek őreá, ki a kereszten rója le az ő adósságukat. Ingyen kegyelmet adott Isten az Izraelitáknak, kik a felemelt réz kigyóra néztek ; ingyen kegyelmet adott a megfeszített Krisztus mindazoknak, akik hittel, bűnbánattal, szeretettel őreá néznek. Arra vannak felhatalmazva Krisztus szolgái, hogy az ily bűnösöknek a világ végéig hirdessék: ((Megbocsáttattak a ti bűneitek)) ; megtisztítjuk a ti poklosságtokat. Nyolcadszor: aMert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyetlenegy szülött Fiát adá, hogy senki, aki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen. Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát e világra, hogy kárhoztassa e világot, hanem hogy megtartassék e világ ő általa. Aki hiszen őbenne, el nem kárhozik : aki pedig nem hiszen, immár elkárhoztatott; mert nem hitt az Isten egyetlenegy Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget, hogysem a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert valaki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megyen a világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddessenek. Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra jő, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, mivel Isten szerint vannak megtéve.)) (János III. 16—21.). A róm. kath. vallás szerint egyedül a füibegyónás által békülhet ki a bűnös Istennel; csak miután a bűnös gondolatainak, vágyainak, tetteinek, legrészletesebb vallomását hallotta a pap, akkor mondhatja : ((Megbocsáttattak a te bűneid)). Áz evangyéliomi vallásban pedig a bűnös kibékitlése Istennel, teljesen a Krisztus munkája. Ez a csodálatos megbocsátás ingyen adomány, nem pedig a bűnös külső cselekedeteiért adatik ; a megbocsátáshoz semmi nem kívántatik, csak hit, bűnbánat és szeretet. Ezek azok az ismertető jelek, melyekről meg lehet tudni, hogy a poklosság meggyógyíttatott s hogy a bűnök megbocsáttattak. És a Krisztus követei fel vannak hatalmazva, hogy mindazoknak, kiken ezek a jelek megvannak, ezt mondják : ((Megbocsáttattak a ti bűneitek)), mi ((megtisztítunk)) titeket. Kilencedszer: «A vámszedő pedig távol állván még csak a szemeit sem akará az égre fölemelni, hanem mellét veré, mondván : Isten légy irgalmas nékem bőnösnek! Mondom néktek ez megigazulva méne alá az ő házához». (Lukács XVIII. 13. 14.) Igen, megigazulva, és pedig füibegyónás nélkül ! Krisztus szolgái és tanítványai, ha látjátok a bánkódó bűnöst mellét verve kiáltozni: «Oh Isten könyörülj rajtam, bűnösön!» dugjátok be füleiteket Róma csalárd szavai előtt, aki azt mondja, hogy erőltessétek a bűnöst egyetemes gyónásra, hogy az minden bűneitől megszabadulva, bocsánatot nyerhessen. Hanem odamenve a bűnöshöz, adjátok neki tudtára a szeretet, béke és kegyelem azon örvendetes üzenetét, melyet a Krisztustól kaptatok : «Megbocsáttatak a te bűneid)), én ((megtisztítlak)) tégedet! Tizedszer: «A felfüggesztett gonosztevők egyike pedig szidalmazá őt, mondván : Ha te vagy Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván : «Ugyan nem félsz-e az Istentől, midőn te is ugyanazon büntetés alatt vagy? Mi ugyan méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését veszszük ; ez pedig semmi helytelen dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak : Uram ! emlékezzél meg én rólam, mikor a te országodba menendesz. És monda néki Jézus : Bizony mondom néked : Ma velem lészesz a paradicsomban.)) (Lukács XXIII. 39—43.).