Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

részére, melyből 4000 írtnak a kamatja iskolai célra fordítandó). Szalayt 1885. évben követte Széki Aladár, jelenlegi lelkész, ki a bőnyi egyháznak Décsi 13. által 1857. évig megirt történetét— jelen évig — kibővítette s így a művecske teljes egészet képez, a mennyiben leiratnak az 1885 év óta történt dolgok, építkezések, hagyományok, adakozások (ezek között egy másfélezer forintos orgona), az egyház jubiláris ünnepélye 1889-ik évben s az ezen elmondott beszédek szórói-szóra — mint függelékek. A mű, a benne előjövő apró kicsiségeket, másodharmadrangú fontossággal bíró eseményeket tekintve, csak helyi érdekkel birhat. Ily szempontból a gyülekezet előtt kedves lehet e monographia, s talán valami haszna is lesz. A nagy közönség, mely egyházi dolgok iránt nem igen érdeklődik, kevés élvezetet találhat benne, főként a sok apró §-ok és a tárgyaknak szakgatott, összefüggés nélküli volta miatt és mivel Décsi irálya sok helyütt nehézkes, kissé elavult. A korszakra való felosztásnak sincs sok értelme. Egy kicsiny s csak száz éves egyház története a maga egészében egyszerre áttekinthető. Egyháztörténeti irodalmunkban azonban helyet kell neki adni s üdvözölni, azon hozzáadással, vajha minden lelkész — szabad idejében — összeszedegetné, feljegyezgetné egyháza történeti adatait, hogy hivatott történetíróknak munkáját megkönnyítenék. B. P. BELFOLD. A tiszai egyházkerület közgyűlése. — Jolsván, 1890. aug. 26 — 29. napjain. — A tiszakerület uj püspökét, Zeltnka Pált, a gondviselés akarata immáron Magyarország ág. ev. püspökei között rangban legidősebbé tette s ő, ki maholnap a magyar főrendiházba kapja meghívóját, első ízben elnökölt egyházkerületünk közgyűlésén, hogy reményeket ébreszszen s váltson be egy oly reformkorszak iránt, melyre a közelmúlt után, annak minden érdeme mellett is, igen nagy szükség van. E néhány sor nem akar részletező gyűlési referáda lenni s épen azért a gazdag programmnak csak legkiemelkedőbb pontjairól kiván megemlékezni. A vendégfogadó jolsvai egyház már az utolsó vasúti állomáson Harkán figyelmes fogadtatásban részesíté az érkezőket s városa határán püspökét s vendégeit impozáns disz-küldöttséggel fogadta, úgy, hogy 35—40 kocsin vonult be a vendégsereg e félreeső, de magyarosan vendégszerető kis városba. Az evangelikus falvak, melyeken a menet Jolsváig keresztül utazott, mindenütt harangzúgással fogadták a vendégeket. A gyűlés határtalan sajnálatára a kerületi felügyelő Péchy Tamás ő nagyméltósága táviratilag mentette ki rosszullétből eredő elmaradását s helyette az előértekezleten Radvány István hegyaljai felügyelő, a közgyűlésen pedig Szentiványi Árpád, mint legidősb esperességi felügyelő elnökölt. A gyűlést mindjárt eleinte meglepte és pedig túlnyomó részében az egyházi elnök ama célszerű újítása, mely szerint a fontosabb ügyeket az eddigi lassú és időt főkép, érdeklődést rabló rendszer helyett előadók által referáltatta. Némelyek ugyan az autonomia csonkitatását hangsúlyozták e rendszer esetleges irányzatossága esetén, mindazáltal a nagy többség e helyes újítást elfogadta s megfelelő kautélákkal bátran elfogathatta. A közgyűlés kezdetén Zelenka püspök mélyen megrázó, magas lendületű beszédben emlékezett meg az ág. ev. egyház most egymásután kidőlt nagyjairól s üdvözölte a jelenvoltakat. A püspöki jelentés nagyon részletes és kimerítő képét adta az egész egyházkerület s legkülönbözőbb intézményei s organumai helyzetének s működésének. Különösen kiemelendő az a meleg hang s szeretetteljes gondoskodás, melylyel a ((Protestáns irodalmi társaságról)) megemlékezett s pártfogását az evangélikus egyház minden tényezőjének hévvel köté lelkükre s egyszersmind maga a püspök is 100 forinttal alapító tagul lépett be. Hasonló buzdítással emlékezett meg e nagy, közös tűzhely mellett az ág. egyház külön veteményes kertjéről, a Luther-társaságról is. Az elhunyt Czékus püspök özvegyének a rendes 200 frtnyi nyugdíjon kívül 800 frtnyi rendkívüli kegydíj szavaztatott meg s egyszersmind elhatározta e gyűlés, hogy a néhai buzgó főpásztor halhatlan érdemeinek halvány emlékeül a kerület költségén 2000 frtig terjedhető költséggel díszes sirkövet emel s egyszersmind a protestáns adakozásnak is helyt adandó, gyűjtést is rendezett e célra, mely már ott a gyűlésen szépen eredményezett. Az összes pénztárnokok, köszönetnyilvánítás mellett, megkapták a felmentvényt. Az egyetemes zsinati bizottság munkálataira vonatkozólag a kerületi zsinati bizottság jelentését nt. Farbaky József, hegyaljai főesperes és egyházkerületi főjegyző terjeszté elő, és sok mélyreható, nagyfontosságú és szükséges tökéletesítést indítványozott. Á kerület a diakonissza intézményt is be akarja hozni. Az uj-tátrafüredi, ág. és református adakozásokból, közös erővel épített templom használati s tulajdonjogi ügyében Kullmann poprádi ügyvéd és felügyelő referált s a két felekezet közös tulajdona mellett érvelt. Itt némileg bántólag hatott egyesek szeparatisztikus felfogása, merő ellentétben mások unionalis szellemtől áthatott meleg nyilatkozataival. A határozatot olyformán mondották ki, hogy a közös használat már most biztosítva legyen, a tulajdonjog rendezése végett pedig bizottságot küld ki a gyűlés, mely a tiszáninneni reform, püspök úrral fog érintkezésbe lépni s bizonyára a közös tulajdon mellett fog nyilatkozni. «Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem a mi egyesít!» És most térjünk át a közgyűlés legkiemelkedőbb, elvi " kijelentésekben gazdag s talán messzehatóságra nézve is legfontosabb mozzanatára : a kerület s az eperjesi kollégium közötti viszony rendezésének egyrészt, másrészt az eperjesi jogakadémia megszilárdításának s fejlesztésének ügyére, melyet az előértekezleten az e célból kiküldött bizottság elaborátuma alapján Glaut Pál rimaszombati lelkész ügybuzgósággal, mélyreható részletezéssel és sok jóakarattal, de némi egyoldalúsággal re farált. A dolog lényege az, hogy — eltekintve a múlttól, melyben a kollégium szintén önálló volt — a jelenlegi jogérvényes szabályzatok szerint az eperjesi kollégium nem a kerület, de a kollégiumi pátronátus tulajdonát képezi, ez intézkedik alapítványairól, választja a tulajdonképi kollégiumi intézetek-tanárait, fegyelmi hatósága van stb. stb.; a kollégium állítólag a VI szab. kir. városi esperességnek van alárendelve, de inkább névlegesen, a kerület pedig bizonyos felügyeleti jogot gyakorol. így áll ez a teljes, egységes kollégiummal szemben, mely áll négy tanintézetből, u. m. a theologia, jogakadémia,