Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

;giimiázium és tanítóképzőből; így áll egészen és telje• s<en a kollégiumi főgimnáziumra s a kerület által anyagilag épen nem támogatott jogakadémiára is külön véve ; ellenben külön a theologia és preparandia közvetlen kerületi fenhatóság alatti intézetek is amellett, hogy az egységes kollégiumba beékelvék, s mert a kerület e két intézetre több, mint tizenegyezer forintot áldoz, legfontosabb jogokat felettük ő gyakorolja s az egységes főiskolához való jogviszonyuk még ma sincsen csakúgy, ahogy s inkább gyakorlat alapján szabályozva. A jogakadémia helyzete a kollégiummal s kerülettel szemben tiszta, világos, minthogy eddig saját alapjai, a patronátus, Eperjes városa, Sárosmegye, (ez utóbbi kettő évi 1800 frttal), a helybeli pénzintézetek (évi 500 frttal), a prot. áldozatkészség nagylelkű adományai (ujabban is, leginkább az intézet volt tanítványaitól tíz >évre összesen mintegy 5000, évi 500 frt) és saját bevételei tartották fenn, s bár «kerületi» címet visel, a kerület mint ilyen érte u. n. erkölcsi gyámolításon kívül anyagilag egy krajcárt sem áldozott s csak az ág. ev. egyház egyeteme gyámolíttá évi pár száz forint segélylyel. Ezért van az, hogy a jogakadémia teljes megszilárdítása és továbbfeljesztése 1852 forint évi segélyt igényelne. Nehezíti a helyzetet az, hogy a patronátus fogalma is inkább uzuson alapuló, szigorúan körül nem irt fogalom. Mind ezen kétes helyzet megszüntetése, egyöntetű, jogilag szabatosan kifejezett szervezet megállapítása, «mindenekfölött pedig a kerületben s széles e hazában régóta s ma is kiváló jó hírnévnek örvendő, az általános hazai s a protestáns érdekek megvalósításában hű harcosként küzdő jogakadémia teljesebb biztosítása)) arra bírták a kollégium pártfogóságát, hogy egy vegyes bizottságban oly szervezetet állapítson meg, mely által kétoldalú szerződés formájában jogainak legnagyobb részét a kerületre ruházná át, ha ez viszont a fentemlített 1852 frtnyi évi segélyösszeget átvállalná. A kerület esperességeinek többsége a kiküldött bizottság elaborátumának elvi elfogadása mellett nyilatkozott, de szavazatuk nem volt egész világos az 1852 forintnyi segély elvállalását illetőleg. «A dolog tehát úgy áll, hogy a kerület a bizottság elaborátumát elfogadja; a segélyösszeg előteremtésére alkalmas források kijelölése végett pedig az ügyet az említett bizottsághoz és az esperességekhez utalja vissza.w Kerületünk egyik főkincse tehát, az eperjesi kollégium s benne a magyar ágostai evang. egyház egyetlen jogakadémiája a legjobb uton van a teljes szervezettség, megszilárdultság s anyagi biztonság felé, mert nem lehet kétkedni, hogy ama bizottság meg fogja tudni találni a kellő módokat, az esperességek pedig el akarják majd fogadni a rnodus vivendit. A kollégium és jogakadémia eme nagy erkölcsi sikerét alig merte volna még legjobb barátjuk is remélni, ki a kassai és brassói kerületi gyűlések hangulatát s nyilatkozatait ismerte. Ez eredmény a mélt. és főt. püspök úr kiváló rokonszenvének, a kiküldött bizottságnak, s most közelebb Glauf Pál előadónak és dr. Schmidt Gyula kollégiumi felügyelőnek köszönhető, ki valóban lelkes védője a reá bízott ügynek. A kollégium tanári karából dr. Bartha Béla, mint a jogakadémia képviselője hatott az előértekezleten meggyőzőleg világos érveivel. A kollégium és jogakadémia egyetemesebb jellegű ügye mellett kiváló fontossággal bir a kerületi theologia ama szervezeti s fegyelmi munkálata, melyet az örökös dekanátus eltörlésén kívül a theologiai tanári kar egyhangúlag nyújtott be, a dekánság változóvá tételét s javadalmának leszállítását a 4 rendes tanár közül 3 kérelmezte, a jelenlegi dékán, könnyen érthető okoknál fogva, e tekintetben külön véleményben volt. A dékán álláspontja s érdekei a többi 3 tanáréival szemben az előadóban, Terray Gyulu gömöri főesperesben meleg szószólót találtak. Pedig itt nem az a kérdés, ki mit ajáni, s ki mit ellenez, hanem jó-e az ajánlott, vagy ellenzett dolog, mert tény, hogy a reformtervezet eme részét is a másik három tanár egyértelmüleg akarta; tény, hogy a kollégium és a hazai ev. egyház minden más intézetében változó az igazgatóság s hogy egyenlő teher és jog a méltányos, végül nem tagadható, hogy a jelenlegi dekanatusi szervezet csak gyakorlaton, nem törvényes statutumon alapszik. így történt aztán, hogy a theologia szervezete is egy évre elodáztatott, pedig a legtöbb bajnak itt is a szervezetlenség, vagy inkább a kellő szervezet hiánya volt oka. A jövendő előadónak itt mind a négy érdekelttel érintkeznie kell, hogy teljesen elfogulatlan legyen. «Audiatur et altéra pars !» A tanítóképezde ügye egyelőre kellő megoldást nyert a püspök úr előzetes tapintatos intézkedései s Groó tanfelügyelő szakszerű referálása folytán. Az ideiglenes igazgató lelépte vei a rendes tanárok közül Gamauf György lett igazgatóvá, kinek e cím a «vezető tanán) elnevezés helyett igen helyesen megadatott, illetve megerősíttettett; a gyakorló iskola létesítését egyelőre a két alsó osztálylyal elhatározták; a minden egészségügyi törvénybe ütköző igazgatói lakás ki fog javíttatni, az igazgató 100 frt tiszteletdíjban részesül; Zsarnovitzky tanár eddigi fizetését élvezni fogja tekintet nélkül óraszáma csökkenésére; csak az kár, hogy e helyes intézkedések mellett a másik két buzgó tanárnak az óraszám szaporodással önként előálló igazságos fizetésemelését az egyházkerület anyagi viszonyai most nem engedték. Következett aztán Jeszenszky Pál iglói tanár ismert ügye, kit ujabban «Adalékok» cimű röpiratáért az iglói egyház fegyelmi eljárás alá vont, s a kerülettől nem érdekelt biróság kiküldését kérte. A gömöri esperesség delegáltatott. Ez ügy már lejátszott scénáira is méltán el lehet mondani: «Victrix causa piacúit deis, sed victa Catoni.» A közgyűlést megelőzőleg gyámintézeti istenitisztelet tartatott, a melyen Bartholomeidesz László csetneki lelkész a gyámintézet egészséges fejlődésének akadályairól értekezett, s ezeket az egyházias nevelés hiányában, a vallás tökéletlen ismeretében s a bűn által megrontott szívben találta. A liturgiái részt Kemény Lajos osgyáni lelkész végezte. A lelkészvizsgálaton, melyen Zelenka Pál püspök és dr. Schmidt Gyula coll. és esperes, felügyelő elnökölt, Llonéczy Pál, Kolbenheyer József, és Kovács Andor jeles, Kármán István, Viczián Lajos és Fridrich Zsigmond jó osztályzattal képesíttettek. Az érdeklődő papi közönség zsúfolásig megtöltötte a népiskolai helyiséget. A királynál Debreczenben való tisztelgésre s a gönci Károli-ünnepélyre fényes kerületi küldöttséget menesztett a közgyűlés. Jólsván, 1890. aug. 30-án. Spectator. A protestáns diasporák lelki gondozásáról. Valódi örömmel tölti el minden művelt protestáns szívét, ha kölcsönös jó viszonyt, testvéries érzületet tapasztal reformátusok és evangélikusok között. Az öszszetartozás érzete mindinkább áthatja a két testvér felekezet tagjait, tudván, hogy csak vállvetve munkálhat-72*