Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

annyi gyermekkel biró törzsatyára vissza vezetni nem lehet. Az elbeszélés pedig épen ezt akarja elhitetni, midőn Jákób fiait tekinti az egyes törzsek alapítóinak, s így Jákobot az egész zsidó nemzet törzsatyjának, azt a Jákobot, ki mint Ábrahámnak vetélytársa, Béthelt alapította, Izrael országának vallásos és politikai központját. (Folyt, köv.) Petri Elek. KÖNYVISMERTETÉS. Bőnyi ev. ref. egylián története. Itta az alakulástól i8yy-ig, Décsi Bálint i8yy máig Széki Aladár bönyi lelkész. Ára 35 kr. (Tiszta jövedelem a rét-alapi társegyház iskola alapjának gyarapítására fordíttatik). Örvendetes jelenség, hogy lassanként mindinkább szaporodnak az egyes egyházak történetét tárgyazó monográfiák, miket részint egyes élő buzgó papjaink irnak meg és adnak ki, részint már elhalt lelkészek jegyeztek be egyházuk jegyzőkönyvébe, s most felfedeztetvén, az utódok által kiegészíttetnek s közrebocsáttatnak. Az ily egyházrajzok szolgáltatandják idővel egyes egyházvidékek, majd ezeknek monographiája az eg3r

etemes egyház történetéhez az adatokat, a melyekből valaha a mag}T

arországi protestáns egyház históriája megírható lesz. A «Bőnyi ev. ref. egyház történetes cimű 118 lapra terjedő mű is ily adat gyűjtemény ; mely bár csekély, de kiegészítő része az egyetemesnek, apró kicsiségeket magában foglaló, ennélfogva terjengős, rövid fejezetekből (73 §• 89 lapon keresztül) álló, szakadozott s e miatt az olvasóban az érdekeltséget nem növesztő, inkább lankasztó monographia, a melyet még az 1850-es években állított össze, s az egyház jegyzőkönyvébe bejegyzett néhai Décsi Bálint, majd folytatta s a jelenkorig megirta Széki Aladár, mindketten bőnyi lelkészek. A mű tartalmát röviden a következőkben ismertetjük. A bőnyi ref. egyház a tatai egyházmgyébe van jelenleg kebelezve, hajdan, a 17. században a komáromi traktushoz tartozott, de mint leányegyház. Lampe-Ember Pál nem említi. Múltja ez időből ismeretlen; leánya volt a banai anyaegyháznak 1785-ig, mely időpontig terjedett életéről küzdelméről semmit nem tud elmondani iró, minthogy «a keresztelési s egyéb efféle Bőnyre vonatkozó jegyzetek Nagy-Igmándon, Banán és Mező-Őrsön találhatók.» Kár, hogy Décsi fel nem dolgozta ezeket a régi jegyzeteket. Széki úr talán felkutatja. Annyit mégis megemlít iró, hogy a 17-ik század utolsó felében s a XVIII. században mely nevezetesebb nemes reform, családok lakták Bőnyt, kik közt első vala Iványos Miklós, kiről a Corpus Juris is emlékezik és a ki az 1681 —iki országgyűlésen mint követ szerepelt. Az 1781. évi türelmi rendelet következtében a Pelséghez beterjesztett folyamodványra 1783. évben a bőnyi reformátusoknak «udvari vallásgyakorlat» engedtetett, Pázmándi József (egyházkerületi főgondnok) udvarán oratorium emeltetett, prédikátor hivatott (Mészáros Márton), majd iskola építtetvén, abba tanitó állíttatott be (Kis György). Pár év múlva, a nyilvános szabad vallásgyakorlat megadatván, a most is fennálló templom építtetett (a Roboz-féle funduson) s ez minden szükséges szerelvényekkel elláttatott, egyúttal lelkésznek és tanítónak fizetése meghatároztatott. Az egyház anyagi helyzete azonban nem valami erős lábon állott, nem levén semmi földbirtoka — és sem az, hogy «a csengetyűs erszény templomban hordozása behozatott,)) sem az, hogy egyesek az egyháznak fenntartására ajándékozgattak, hagyományozgattak valamit, az egyházat előbbre nem vitte, míg nem «az egyház közösből való földkimetszésben godolta további fennállhatásának legbiztosabb alapját feltalálhatni.)) A terv megbukott, csakis 1833. évben következett be, hogy a közös legelőből 100 mérő alá való föld kihasíttatott az egyház részére; 1842. évben pedig kétszáz holdnyi szántó és rétföld adatott a közösből az egyháznak főként Iványos Gergely gondnok és Décsi Bálint lelkész hathatós közbenjárására, mely ingatlannal azután az egyház fennállása mondhatni örök időkre biztosíttatott. Á földingatlanból csupán a lelkész kapott és pedig 80 holdat, a tanitó készpénzt, évi 400 frtot; a többi 120 holdnyi ingatlan az egyház céljaira fordíttatott, kiadatván haszonbérbe, melynek jövedelméből ccminden az egyház és iskola körüli kiadások a fizetésekkel együtt)) fedeztettek. Az 1854-ik évben a tanitó fizetése 800 frt készpénzfizetésre fölemeltetett. Derék egyház ! vajha minél több egyházunk dicsekedhetnék ily földbirtokkal! Kisebb gyülekezeteinkre máskülönben pusztulás vár. (A bőnyi egyház tagjai különben semmi egyházi adót nem fizetnek.) Az 1857-ik évvel Décsi B. lelkész távoztával a harmadik korszak zárul be az egyháztörténelemben, mely 1842. évtől, a földalapítvány létrejövetelétől számíttatott; ezt megelőzte a második korszak, mely 1842-ig terjedt 1785-ik évtől. Az első korszakot 1785. évet megelőzőleg leán}7

egyházi korszaknak nevezi iró. Említésreméltóbb dolgok nem igen jőnek elő a korszakban, a második és harmadikból talán megemlíthető a templom javítás negyedfélezer frt költséggel 1815 — 16-ban és 1834-ben; az evangélikusokkal megkisérlett unió ; a gyülekezet igazgatása a creformáta nemes familia» kezében nyugodott eleitől fogva, később presbyterium állíttatott fel; a nemesek tartották fenn eleinte az egyházat, később a zsellérek is adózni köteleztettek. Gondnokok, egyházfiak, harangozok neveinek fölemlítése s szolgálatuk kevésbé érdekes. A lelkészek közül kimagasló alak gyanánt áll Décsi Bálint, ki 1835. évben lőn bőnyi lelkész, ő a bőnyi egyháznak — mint említtetik — isten után alapítója és buzgó lelkésze vala, kinek érdemeit nem egy mulandó emlék, hanem az általa újonnan teremtett egyház, mint orökiddőkre fennmaradó emlékoszlop dicsőíti és magasztalja. O az idők teljességében vala Bőnyött s az alkalmat ugy megragadta, a mint csak kellett s az által, hogy tagosításkor az egyház részére 200 hold földet hasíttatott ki, az egyház létele biztosíttatott. Élet rajza olvasható 51—54 lapokon. Décsi 1857. évben Ácsra ment lelkésznek, hol hasonló buzgósággal s áldásos tevékenységgel működött ; 1886. évig volt egyházmegyei főjegyző, esperes, egyházkerületi számvevő; több műve maradt fenn, részint kéziratban részint kiadva. Erdemeiért a Ferencz József-rend lovagja lőn. Meghalt 1886. évben Ácson, hol szintén «az egyház anyagi létalapjának megvetése ragyogó gyöngyöt képez még halála után is». Utána Bőnyön Szalay Pál a lelkész, ki 28 éven át vagyis 1885. évig lelkipásztorkodott, vele az egyház történelmében a negyedik korszak áll be, melyben nevezetesebb események gyanánt külön §-ok alatt említettnek: egyházi épületek biztosítása; építkezések; iskolatanítók; tanítóállandósítás; tanítófizetés; egyházgondnokok: iskolalátogatók választatnak; iskoláztatás; presbyterium szervezése, egyházi jegyző választás ; hagyományok. (Ezek között fölemlítendő Huszár Kálmán földbirtokos 10,000 frtos hagyománya az egyház