Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-07 / 36. szám
seit, legtöbbet foglalkozik természetesen az egységes középiskolai törekvésekkel, bírálja az idevonatkozó tervezeteket, szembeállítja mindenütt a magasabb, szakértő tanügyi testületek gondolkozását a társadalmi laikus véleménynyel, a humánus nevelés álláspontjáról erős kritika alá veszi a hazánkban imént létrejött görög nyelvi országos törvényt s ezzel szemben a görög nyelv tanításának ápolására hívja fel a ref. középiskolákat. A felolvasás hatása alatt Balogh Ferencz debreczeni theol. tanár azt indítványozza, hogy a közgyűlés foglaljon állást a görög nyelvnek ref. középiskoláinkban kötelező tanítása mellett s ez irányban terjeszszen emlékiratot az egyházkerület vagy a konvent elé. Minthogy azonban ily indítvány tárgyalása (mivel előlegesen bejelentve nem volt) az alapszabályokba ütközőnek tartatott, az elejtetett, sőt mivel az egységes középiskoláról a második napra is felolvasás vala kitűzve, a tárgy felett való eszmecsere is más napra halasztatott. Ekkor az elnök a gyűlést 3 /4 órára felfüggesztvén, az egyesület a betegeskedő Révész Bálint püspöknél tisztelgett, innen pedig az «arany bika» vendéglőbe vonult, hová Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző nevenapja alkalmából villásreggelire hívta meg az egyesületet. A közgyűlés további folyamában Futó Mihály hódmezővásárhelyi gymnasiumi igazgató tartott erős vervevel és emelkedett hangon írt értekezést a magyar irodalmi tanítás köréből. Irodalmunk kiválóbb alakjait mutatta be oly oldalról, a mint azoknak élete, példája és művei által hazafias érzületet s nemes jellemet csepegtethetünk ifjúságunkba. Délután fél három órakor a nagy erdőbe mentek, a Dobos-pavillonban kedélyes társas-ebédre jöttek össze az egyesület tagjai, annak végeztével pedig a gyámegyesületi tárgyak vétettek tanácskozás alá. A másnapi közgyűlésen a tisztikar és választmány újból való megválasztása után a fő mozzanatot dr. Öreg János debreczeni főgymnasiumi tanárnak az egységes középiskoláról tartott felolvasása és az ehhez fűződő eszmecsere képezte. Dr. Öreg nem akar részletes tervezetet nyújtani, csak azon princípiumot igyekszik megállapítani, a melyből kiindulva az elejétől végig egységes középiskola megteremthető. E princípium az, hogy az életnek neveljünk, s a középiskolát az életben hasznosítható ismereteknek, más szóval az u. n. tudományoknak tanítására építsük, ne pedig mint a különféle tervezetek akarják, az irodalmi képzésre. Ez utóbbi tanulmánynak csak másodrenden és csak annyiban van helye a középiskolában, a mennyiben az irodalom az életben gyönyörködtetésünkre szolgál. A szellemesen irt, de merő utilitarius irányú értekezés után érdekes eszmecsere indult, melyben részt vettek Dóczi Imre, Barkász Károly, Kovács János, Benő János, Balogh Ferencz, Beczner Frigyes, Elek Lajos; de mindannyian a felolvasó iránya ellen foglaltak állást, mire a felolvasó nem is késett kijelenteni, hogy készen volt ez eredményre, de hiszi, hogy a jövő neki fog igazat adni. A második felolvasó H. Kiss József debreczeni főgymnasiumi tanár volt, ki a physikai tanítás köréből a hang erősségének meghatározásáról tartott tanúságos és szakszerű előadást. Ugyan ezen napon tárgyaltatott a mezőtúri gymnasiumi tanári kar indokolt javaslata, melynek alapján az egyesület emlékiratot intéz az egyházkerületi közgyűléshez a vidéki tanárok fizetésének emelése és az ötödéves korpótlékok életbeléptetése iránt. Délután az egyesületi tagok kisebb csoportokban a főiskola szertárait, olvasó-termeit és a város többi tanintézeteit tekintették meg. TARCA. A zsidó nép őstörténetéről. (Folytatás.) A mi a 3-ik pátriárkára, Jákobra vonatkozó elbeszéléseket illeti, határozottan állíthatjuk, hogy ezek a legélesebb ellentétben vannak az Ábrahámra vonatkozó elbeszélésekkel. Csak gondoljunk vissza arra, hogy a királyok könyvei szerint minő szerepet játszott Béthel a különvált Izrael országában, s azonnal meg fogunk győződni, hogy a Jákób vagy Izrael pátriárkáról felsorolt elbeszéléseknek célja egyfelől dicsőíteni Béthelt, mint az uj birodalomban létesített kultus központját és e tekintetben Jeruzsálemnek méltó vetélytársát, másfelől pedig indokolni és kimutatni magának az új királyságnak jogosultságát. Lássuk hogyan, miként szolgálják a Jákób életére vonatkozó elbeszélések Izrael királyságának érdekeit ? A Dávid által alapított egységes birodalom központja, Salamonnak pompa szerető uralkodása alatt Jeruzsálem lett. Salamon azonban nagyot tévedett, midőn a még nem sokkal azelőtt megalakult és pedig nem is anynyira az együvétartozás érzetének ereje, hanem inkább csak szerencsés hadjáratok által létrejött fiatal zsidó birodalmat egyszerre oly fényessé és nagygyá akarta tenni, milyenek a régi szomszéd birodalmak valának. A birodalom új fővárosa, Jeruzsálem egyesítette magában azon kornak minden fényűzését és azzal járó erkölcstelenségét. A jeruzsálemi fényes templom, pompás épületek, különböző szobrászati művek, isten szobrok, énekesek, táncosnők, továbbá a nagy tengeri kereskedés, a fényes, de költséges hadsereg stb. mindezek Jeruzsálem lakóinak hízeleghettek és Juda törzsében lelkesedést kelthettek az egységes monarchia iránt, de a többi erős republikánus érzelmű törzseket csak kevés időre vakíthatták el, már csak azért is, mert mind ezek igen költséges beruházások valának, melyeknek súlya mind az eddig boldog egyszerűségben élő nép vállaira nehezedett. A nép nemsokára érezni kezdé a monarchia terhét, mely megsemmisítve az egyes törzsek territoriális kormányzatat, egy központból igazgatta az egész birodalmat, tekintet nélkül a helyi viszonyokra. A régi városok, melyek a republikánus korban egy vagy más tekintetben nagy szerepet játszottak, politikai vagy vallásos központjai voltak az egyes törzseknek, most a mindent felemésztő uj fővárossal szemben elégedetlenkedni kezdtek, s a nép körében kezdték elhinteni a visszavonás magját. A Salamon halála végre jel volt azon összeesküvés kitörésére, melyet még az ő életében Akhia próféta és az efraimita Jeroboám készítenek elő (i. Kir. ír, 26— 40.). A következményeket ismerjük. Roboámnak, Salamon fiának és utódának esztelen gőgje a népet még inkább elkeserítette, minek folytán az északi törzsek, Juda és az annak nyomása alatt álló Benjámin kivételével, elszakadtak a Dávid dynastiájától és egy új zsidó birodalmat alapítottak, Jeraboámot választván királyuknak, ki székhelyét Sikbembe tette. Tudta azonban Jeroboám, hogy ha nem gondoskodik oly vallásos központról, hol alattvalói a vallásos szertartásokat végezhessék, birodalma állandó nem leend, mert a nép, mely eleitől fogva mindig könnyen feledett, a Jeruzsálembe való zarándoklás folytán lassanként ismét hozzászokik ahhoz, hogy a birodalom tulajdonképeni központjának Jeruzsálemet te-
