Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

Pedig ha egy kissé több figyelmet fordítottak volna arra, hogy miként adja vissza a Septuaginta fordítás III. Móz. XIII. 3. 6. verseit az előbbiek nem estek volna szentségtörő tévedésökbe, az utóbbiak pedig megkímélték volna magukat az időpazarlástól, melyet a tévedések megcáfolására fordítottak, de amivel csak magukat cáfolták meg. Sokan azt hiszik, hogy a hetvenes fordítás volt az a biblia, melyet Jézus Krisztus és a zsidó nép Idvezítőnk napjaiban olvasott és használt. Ennek nyelvezete volt valószínűleg az, melyet Kr. korában hallgatói értettek. Mikor az apostolok és tanítványok előtt tárgyalva azok kötelességét a lelki bélpoklosok iránt, akik számára nekik az üdvösség útját prédikálni kellett: Kr. állandóan a Septuaginta kifejezését használta. Ez volt tanának azon alapja és isteni küldetésének azon bizonyítéka, melyre folyton hivatkozott: ez a könyv volt a nemzetnek legnagyobb kincse. Az ó- és új-szövetségben, elejétől végéig, a testi bélpoklosság, melylyel a zsidó papoknak gyakran volt dolguk, úgy van feltüntetve, mint a lelki poklosságnak, a bűnnek képe, melynek büntetését a halált a mi Megváltónk magára vette, hogy halálával minket megváltson. Ez a lelki poklosság volt az, amitől minket megtisztítani jött O e világra; ezért élt, szenvedett és halt meg. Igen, az a testi poklosság, melylyel a zsidó papoknak volt dolguk, annak a bűnnek volt kiábrázolója, melyet a Kr. vére hullása által törölt el és amely bűnnel tanítványai mind a világ végéig bajlódnak. A zsidó papok kötelességéről szólva, a poklosokat illetőig, a mi fordításunk azt mondja : ((Tisztátalannak ítélje azt» ; ((tisztának ítélje azt.» (III. Móz.XIII. 3. 6.) De a papoknak ezen eljárása egészen másként van kifejezve a Septuagintában, melyet Kr. és korabelli emberek használtak. E helyett : «A pap tisztának ítélje a poklost», ezt olvassuk a hetvenes fordításban : «A pap tisztítsa meg (katharei), vagy tisztátalanítsa meg (mianei) a poklost». Soha nem akadt a zsidók közt oly balgatag, a ki a biblia ezen mondásához képest tisztítsa meg (katharei), azt hitte volna, hogy az ő papjaiknak oly csodálatos és természetfeletti erejök van, hogy a poklosságot elvehetik és meggyógyíthatják; és mi sehol sem látjuk annak nyomát, hogy a zsidó papok megkisérlették volna azt a vakmerőséget, hogy elhitessék a néppel, miszerint ők a poklosság „tisztítására" természetfeletti és isteni hatalmat kaptak volna, azon okon, mert Isten a biblia szerint azt mondja nekik, hogy „tisztítsák meg a poklost" Mind a pap mind a nép elég értelmes és becsületes volt arra, hogy megértse és elismerje, miszerint ez a kifejezés csak azt tette, hogy a papnak van törvényes joga felülvizsgálni, hogy vájjon a poklosság elmult-e, vagy sem; nekik kellett megnézni bizonyos jeleket, melyeket Isten Mózes által kijelentett és a melyekről felismerjék, hogy Isten meggyógyította-e a poklosságot a papnál való jelentkezés előtt. A poklosságot egyedül Isten kegyelme és hatalma gyógyította meg a jelentkezés előtt, a pap a tisztaságot csak kijelentette. Ily értelemben mondta a biblia a poklosságot ,,megtisztítani" vagy atisztálanítani» (Septuaginta Móz. XIII. 3. 6.) És most állítsuk szembe azt, amit Isten Mózes által a törvény papjainak mond a testi poklosságra vonatkozólag, azzal, amit Isten az ő fia Jézus által az apostoloknak s az ő egész egyházának a lelki poklosságról mond, amelytől bennünket a Krisztus szabadított meg a kereszten. Hetvenes forditás 3. Móz. XIII. 3. G.*) János XX. 23. És mikor megnézi a pap annak testének bőrén azt a fakadékot, ha abban a szőr elváltozik fehérré és a fakadéknak színe alább leend a természet szerint való bőrnél, tehát poklosságnak csapása az: minekutánna azért azt megnézendi a pap, tisztátalanítsa azt. Nézze meg azután a pap hetednapon másodszor is azt és ha a fakadék megkissebbedett és el nem terjedt a bőrön, tisztítsa meg azt a pap, mert csak fakadék volt: mossa meg ruháit és legyen tiszta. Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; a kiknek megtartjátok, megtartatnak. Azon betegségek közti hasonlatosság, melyek körül a zsidó papok és Kr. tanítványai forgolódnak, meglepő : épen oly meglepő a kifejezések közti hasonlóság is, meg a kettőnek kötelességeit írja elő. Midőn Isten azt mondá az ó törvény papjainak, hogy ((tisztítsák meg a poklost» és az «tiszta» lesz; vagy ((tisztátalanítsálo) a poklost és az tisztátalan lesz, ezzel csak arra adott törvényes hatalmat, hogy megnézzék, miszerint van-e valami jel, amiről megmondhassák, hogy Isten meggyógyította a poklost előbb, sem mint az a papnál megjelent volna. így, midőn Krisztus azt mondá az ő apostolainak és az ő egész egyházának : «Akiknek megbocsájtjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik», csak arra hatalmazza fel őket, hogy mondják meg, miszerint a lelki poklosok, a bűnösök, mikor engesztelték ki Istent és mikor nyertek bocsánatot Tőle és csak egyedül Tőle, az apostolokhoz való jövetel előtt. Igaz, hogy az ó törvény papjai Mózes által Istentől kaptak szabályzatot, melyet szem előtt tartva megláthattak és megmondhatták, hogy elmult-e a poklosság vagy sem. Ha a fakadék nem terjedt el a bőrön, tisztítsa meg azt a pap, ha azért a pap látja, hogy a fakadék elterjedt a bőrön, azt a pap tisztátalanítsa, mert poklosság az. (3. Móz. XIII. 6. 8.) Ha pedig valaki ugy van meggyőződve, hogy Kr. az ezen korbeli zsidó nyelven beszélt és nem görögül és hogy a héber ó-szövetséget használta: mi csak azt jegyezzük meg, hogy a héber szöveg teljesen megfelelő a görögnek s azt mondja a papról, hogy az „megtisztít"• vagy „tisztátalanít", épen mint a Septugainta. Úgyde Kr. is adott tanítványainak, valamint egesz egyházának csalhatatlan szabályokat és ismertető jeleket, amelyekről meghatározhatják, hogy vájjon a lelki poklosság elmult-e vagy sem, hogy megtisztíthatják-e a poklost és mondhatják-e neki: . En megtisztitlak téged, En megbocsátom a te bűneidet, vagy vagy Én tisztátalanítlak téged. Én megtartom a te bűneidet. Bár az ó és új-szövetségből igen sok tétel állana rendelkezésemre, ha felakarnám mutatni mind azon ismertető jeleket, melyeket Isten a próféták, Krisztus és az apostolok által adott, azért, hogy küldöttei megtudhassák, hogy mikor jelentsék ki a bűnösnek, hogy bűneitől megszabadult; én mindazonáltal csak néhányat fogok idézni. (Folyt, köv.) Révész Mihály. *) A hetvenes fordítás görög szövegét mellőzöm s mivel a Septuaginta magyarra lefordítva nincs, a kérdéses helyeket Károli fordításából veszem át azon változtatással, hogy a ctisztának itél> (katherei) és «tisztátalannak itél» (mianei) szavakat a „megtisztít" és ,,tisztátalanttí szavakkal helyettesítettem, a mint azt a görög szavak értelme^ kívánja Fordító.