Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

hogy ebben a zsinatnak alkotnia kell valamit. A papság anyagi helyzetének javításával áll szoros összefüggésben ez életbe vágó kérdés. A közigazgatási bíráskodás szabályozása körül tétettek is már kísérletek, legalább tudomásunk szerint tétettek egyes egyház megyékben is, a tiszántúli s ha jól emlékezünk talán a tiszáninneni kerületben is. Az itt meg van egyengetve. Azokat a munkálatokat az illető zsinati bizottság felhasználhatja. Igen lényeges kérdés még a konventi tagok választására vonatkozó 56-ik §. világos, minden csűrést-csavarást kizáró magyarázata, szerintünk j természetesen a zsinat-presbyteri rendszernek megfelelően, oly módon, hogy a konventi tagokat is az egyes presbyteriumok válaszszák, minden kerületben, mint ez a tiszáninneni, dunamelléki és dunántúli kerületben, a törvény helyes magyarázata alapján, gyakorlatban van. A tiszántúli kerületben kimondhatlan elkeseredést idézett elő ez a tárgy több ízben, a mi épen nem szolgált az egyháziasság és az egyházhoz való ragaszkodás érzetének a növelésére, sem a gyűlésen jelenvoltaknál sem a gyűlésen kívül azoknál az intelligens ref. egyháztagoknál, a kik az egyházi ügyek iránt még érdeklődnek; mert azt olvasták ki ez esetből is, hogy a központi hatalom kezdi magát kinőni s kezd uralomra vergődni a kerületekben is, mint a határozatképessé lett konventen. De reméljük, hogy a presbyteriumok választása mellett a konvetnek is, legalább egy kevéssé, más szí- | nezete volna, kivált ha a konvent összeállításában, ez egyházalkotmányi alapkérdésben az erdélyi kerülettel való unió valósággal keresztül vitetnék; mert mi legalább is visszásnak tartjuk azt, hogy egyházi szervezetünk egyik legfőbb és legfontosabb ágában az egyenlő jogokat gyakorló tagok egyik része más alapon, más testület által választassék. A. nőnevelés kérdésének is elodázhatlanul törvény által kell az összeülendő zsinaton elintézést nyerni. Annyiszor megbeszéltetett már ez a kérdés is, hogy teljesen meg van érve a zsinati tárgyalásra s elintézésre. A ííii szerény nézetünk szerint, inkább nőnöveldéket kellene szervezni, mint a néptelen, a kormány és miniszteri intézkedések mellett se élni, se halni nem tudó jogakadémiákat dédelgetni. S ha a dunántúli kerület el tud lenni jogakadémia nélkül, ellehetne Dunamellék és Tiszáninnen is. A debreceninek van létjoga; mert van elegendő hallgatója. Az iskolaügyről különben messzemenő fejtegetésekbe lehetne bocsátkozni, látva a kormány tanügyi politikáját, mely az igazi magyar alföldön levő s prot. egyházak által lentartott középiskolák, kis gymnaziumoknak gyökerére vetette a fejszét s oda irányul, hogy a szegényebb sorsú szülők, bár legszebb tehetségű gyermekei a távoli intézeteket fel nem -kereshetvén, iskolázatlanul maradjanak, miből a demokratia ellenes irány világosan kiolvasható, holott a legmunkásabb, leghasznavehetőbb embereket épen ezen szegény, de tehetséges, munkás ifjak szolgáltatták a társadalom minden osztályának, míg a báró Eötvös Lorándok nálunk, magyar társadalmi és közéletünkben csak fehér hollószerú ritkaságok ; de ezek fejtegetése most nem tartozik ide. En csak is anynyit kívánok megjegyezni, hogy a középiskolák és leánynevelő intézetek létesítése és fentartásában van a protestantismus kulturális és társadalmi ereje. íme t. olvasó, én igyekeztem összegezni, * csoportosítani a tárgyakat, melyeket egyházmegyei, egyházkerületi gyűlések, lelkészértekezletek és egyes irányadó vezérférfiak tanulságos értekezésekben, könyvekben, röpiratokban zsinati tárgyakul kijelöltek ; igyekeztem a nagyobb fontosságú tárgyak mellett egyéni véleményemnek is kifejezést adni. Azzal végzem, a mivel kezdtem, hogy ha legalább a nagyobb jelentősegú, egyházainkra nézve életkérdést képező ügyeket nem óhajtja a zsinat megoldani, inkább ne is zsinatoljunk puszta parádéból! De hogy gyökeres alkotásokra legyen képes, én is Fejes I. úr szavaival végzem e hosszúra terjedt tanulmányt: a cclelkészek, egyházaikkal együtt, álljanak a sorompóba ; kívánják meg a programmot azoktól, akiket a zsinatra akarnak küldeni és küldjenek oly férfiakat, akikben van bölcsesség és erély, a kik vallási és egyházi érdekeinkért készek a küzdelemre, ismerik a tapintatot és eszélyt ott, a hol arra szükség van, tudnak hallgatni a vezérek bölcs szavaira; de nem hajlandók mindjárt megadni magukat bármily akadály előtt, a kik autonómiánkra és jogainkra féltékenyek és bármely politikai tekinteteket alárendelni tudnak ott, a hol közös vallási érdekeinkről van szó». Görömbei Péter. A fülbegyónás dogmája. Mind a római katholikusok, mind a protestánsok igen nagv tévedésekbe estek Kr. ezen szavait illetőleg : «Akiknek magbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nékik ; akiknek megtartjátok, megtartatnak.)) (János XX. 23. Némelyek ezen tételnél Istennek elidegeníthetlen tulajdonságait: a bűnök megbocsátását és megtartását a bűnös emberre ruházták át; mások pedig a legnagyobb oktalanságnak tartva ezen álláspontot, igyekeztek azt megcáfolni.