Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

natba vétetik a hatalmát öregbíteni szerető klérus által. Hazánkban a mostani nyílt akcióra való csöndes előkészület, a titkos akna-munka, másfél évtized óta tervszerűleg folyik, mire időközönként e Lapban többször rámutattunk. A nagy vagyonú főpapság milliókat adott ez idő óta leánynevelő-intézetekre, hogy a ((katholikus hitelvek befolyása)) a családokra biztosíttassék; az ultramontanismus rendkívüli erőt fejtett ki a kath. sajtó tevékenység és egyesületi élet felvirágoztatására ; az ultramontán tudósok bámulatos merészséggel bamisítgatták meg a történeti, irodalmi és bölcseleti közfelfogást, mely hazugságoknak számtalan gyöngébb lélek kezd immár hitelt adni; az ultramontán egyházpolitika különös előszeretettel ápolgatta a pápaság, világi hatalmában való hitet s a hol tehette, mindenütt harcot indított á klérus hatalma növelése érdekében. Ez ezerféle tevékenység hálójába lassanként belebonyolódott hazánkban a politikai sajtó is, melynek képviselői a legújabb időben egymásra licitálnak a magyar klérus s kivált a főpapság dicséretében. E kellőleg figyelembe nem vett társadalmi és lenézőleg emlegetett irodalmi sikerektől kapott vérszemet a hazai klérus, hogy politikai téren és világi eszközökkel is szerencsét próbáljon, hogy papuralmi elveinek «kellő befolyás biztosíttassék az ország összes törvényes institúcióira)), hogy az elkeresztelési rendelet aproposjából hadat üzenjen a protestantismusnak, a modern kultúrának és a jogállamnak. A minden vonalon megindított hadjáratban különösen a harcmodor, a taktika érdemel figyelmet. Az ember azt hinné, hogy a Csákyféle rendelet ellen intézett demonstrációban a katholikus hívőknek is részök van, vagy legalább rokonszenvükkel, helyeslésükkel támogatják az alpapság zajos tüntetéseit. De a dolog világért se így áll. A nagy tömeg tudomást se vesz ezekről, a művelt katholikusok pedig Loszankodnak, röstelkednek ez ultramontán berzenkedés miatt. És mégis a klérus mindenütt a megsértett «8 millió katholikus)), a megháborított ((katholikus lelkiismeret)), a ((katholikus Magyarország)) nevében beszél, tüntet és izgat a kormány törvényes rendelete ellen. Ez ama hagyományos, meggyökeresedett római taktika, "mely a vallást következetesen azonosítja a klérus hatalmi érdekeivel; ez az a farizeusi alakoskodás, melyet századok óta úz a clericalismus, midőn a keresztyénség szent nevét és igazságait a maga papuralmi céljainak előmozdítására jelszóul és zászlóul használja. Példa világosít. Az elkeresztelési híres rendelet sokkal kevesebbet tartalmaz, jóval enyhébb, mint maga a törvény, melynek végrehajtása céljából kibocsáttatott, mert nem tiltja az elkeresztelést, csak az elanyakönyvezést; tehát egyszerű anyakönyvezés! rend-szabály akarna lenni, minek a katholikus lelkiismerethez édes kevés köze, de a paphoz, mint a anyakönyvvezető közeghez határozott, bár törvényes parancsot intéz. És mégis még a primás körlevele is ((vallási viharok))-kal fenyegetődzik, olyanokkal, ((minőkhöz hasonlót az ország a harmincas évek óta nem látott)) ; az alsó papság folytonosan a «katholikus lelkiismeret)) felháborodásával tüntet és toborz; Rajner kanonok meg a akath. hitelvek csorbítása)) felett hullatja krokodilus könnyeit. Jó szerencse, hogy már első tekintetre kikandikál a reverenda alól — a lóláb. Igenis. Nekünk, mint protestánsoknak és jó hazafiaknak tisztába kell lennünk azzal, hogy a protestantismus ellen és az állam ellen indított klérikalis hadjárat nem a katholicismusnak, mint vallási elvnek harca ; hanem a féket vesztett ultramontanismusnak papuralmi vágyból származó egyházpolitikai küzdelme, melynek végcélja a kath. egyház ((csorbítatlan befolyása)) a népre és «az ország összes törvényes institúcióra)), a mint azt Rajner kanonok az ő ((szent beszéd»-ében kiprédikálta. Az ultramontán politika inaugurálása ez hazánkban; annak az áldatlan politikának, mely anotorius ((katholikus)) országokat a clericaíismus nyűgébe görnyesztve, megtámadja a népek lelkiismeretét, elnyomja a polgári szabadságot, megöli a vallási egyenjogúságot s a lelkiszabadság béklyóba szorításával békés fejlődés helyett folytonos társadalmi és politikai forrongásban tartja a népeket. Nekünk sem az olasz- és franciaországi vereséget szenvedett, sem a spanyolországi virágzásban levő, sem a Rajner által ajánlgatott klérikalis egyházpolitika nem kell, hanem a protestáns eszmékből fakadt, protestáns országokban virágzó ama szabad nemzeti politika, mely a modern jogállamot megteremtette, mely az angol és amerikai szabad társadalmakat a szellemi és anyagi fejlődés ismeretes magas színvonalára emelte. Igen, mi a vallási, lelkiismereti és politikai szabadság és jogegyenlőség uralmának vagyunk hívei és esküdt ellenségei az infallibilis pápaság világi uralmi vágyaitól diktált szellemi, lelkiismereti és politikai absolutismusnak, s lelkünk minden érzésével, elménk teljes erejével tiltakozunk a Rajner-féle botor beszéd ellen, mely ((végzetes újításnak tartaná, ha törvényhozásunk szakítva az ezeréves múltjával, egy szerencsétlen pillanatban a jogállam álláspontjára helyezkednék.))