Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

Harmincharmadik évfolyam, 35. SZ. Budapest, 1890. augusztus 31. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓ-HIVATAL Pipa-utca 23, szám (CsávóIszky-ház). Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 írt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban, Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM: Vezér cikk. A feket vesztett ultramontamsmus, Sz. E. —• A református tanítók országos gvülése. J. — Tárca. Sionunk fohásza, költemény. Sántha Károly. — A zsidó nép őstörténetéről. PetriElek. — Belföld. A dunántúli egyházkerület közgyűlése. Mememto mori. — Illetékten keresztelési eset Nagy-Kanizsán. Jávory Nándor. — A felso-zempléni egyházmegye közgyűlése. Tüdt's István. — Lelkészi értekezlet. Szuhay Benedek. — Gyakorlati lelkészet. Szász Károly püspöki beszédei. Lévay Lajos. — Anyakönyvi kiadványokról hagyatéki ügyekben. Kármán Pál. — Külföld. Apróságok. Hetesy Viktor. — Irodalom. Népiskolai kézikönyvek. Eabriczy János. — Különfélék. — Adakozás. — ILirdedések. A féket vesztett ultramontanismus. Quousque tandem abutere, Roma, patientia nostra?! Ezt a travesztált cicerói mondást vehetné most ajkára a magyar nemzet alkotmányos kormánya s az állami és vallási békéért aggódó minden igaz hazafi, s különösen a jogaiban sértett protestantismus, midőn látja azt a napról napra kihívóbb, vakmerőbb magatartást, melyet a kath. klérus harcias eleme követ. Megtörtént az a hallatlan eset Magyarország székvárosában, a kormányelnök és számos állami főméltóság jelenlétében, hogy a primási káptalan egyik kanonokja Szent Istvánnapi «szent beszéd»-ben az Isten házában formaszerint izgatott a magyar állam és királyilag szentesített törvényei ellen. ((Engedjenek csak az egyháznak a népre csorbítatlan befolyást, ne szegjék szárnyát bizalmatlanságból eredő félszeg rendeletekkel,, dogmáiba ütköző s a ker. fegyelmet bénító törvényekkel, s a régi kor csodái ismétlődni fognak.5) ((Végzetes újítás volna, ha törvényhozásunk szakítva az ország ezeréves múltjával egy szerencsétlen pillanatban a jogállam álláspontjára helyezkednék." ((Sürgetjük, hogy a kath. hitelveknek kellő befolyás biztosíttassák az ország összes törvényes institutióira» stb. stb. Igv szónokolt Rajner L. esztergomi kanonok a budavári templomban; így és hevesebben izgatnak hazaszerte a klerikális lapok; ily szellemben, bár leplezettebben, irnak és beszélnek pásztori leveleikben s elnöki megnyitóikban a kath. püspökök és érsekek a le. íészkedő papokhoz, óva intve ezeket, hogv híveiket az ((eretnekség mételyétől)) távol tartsák, a vegyes házasságoknál az akatholikus fél üdvösségét elkeresztelés által biztosítsák, és inkább engedelmeskedjenek az Istennek (értsd egyház) mint az embereknek (értsd állam). S midőn az ily akció által törvényes jogaiban háborgatott protestantismus sokszoros kérelmére az országos törvény őrei a fennálló törvénynek nagyon enyhe magyarázattal érvényt akarnak szerezni: a harcias alpapság országszerte demonstrál, a főpapság püspöki conferenciából a pápához appellál decretumért az állam törvénye ellen. Quousque tandem ?! Minő állapotok ezek ? Hova jutottunk? Tán a középkori inquisitió kísértete támadt fel sírjából? A középkori császárság és pápaság áldatlan harca akar felujítatni modern kiadásban? A kisebbségben levő vallások híveinek üldözése-e ez csupán, mely a magyar protestantismust elnyomni törekszik ? vagy a mi ennél is több, az alkotmányos jogállam ellen intézett támadás a vallás ürügye alatt ?! A kettő együtt, szíves olvasó. Az infallibilis pápás egyház dogmatikai és politikai erőfeszítése ez, hogy a vatikanumban elvileg kimondott pápai uralom gyakorlati megvalósítást nyerjen a közélet minden ágaiban. Igen, mert a pápaság tévmentességi dogmája vallásilag azt jelenti: extra ecclesiam non est salus, tehát a lelkek minden áron a pápistaságra terítendők ; egyházjogilag azt teszi: a pápistán kívül nincs egyház, csak felekezet (secta), következőleg a felekezetek minden lehető eszközzel elnyomandók; egyházpolitikailag az az értelme, hogy az egyházban, belső és külső dolgokban egyaránt, csupán a pápa rendelkezik, kinek nemcsak a papság s a hívek, hanem az állam és a., kormányok is engedelmeskedni tartoznak. E. merész követelések a vatikáni zsinat óta a pápistaságban elvileg világszerte gondosan fenntartatnak, könyvekben, iskolában, templomban hirdettetnek, s midőn az alkalom kedvezőnek mutatkozik, a hol lehet, gyakorlati érvényesítésük egész erélvlyel foga-