Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-24 / 34. szám

egyház áldása kisérhet s más törvényes aktusok profán eljárása fölé emelhet, de megkötni s feloldani azt csak polgári úton lehessen. Más elvi megoldása a kérdésnek nincs. Mert azzal az örökös Scyllák és Charibdisek közt való bujdokLássál, csak az igazi szabadéivűség s a Királyhágón inneni egyházak társadalmi érdeke szenved csorbát. Azokra a zaklatásokra, melyeknek a mostani se hus, se hal törvények mellett, az egyházi hatóságoktól a polgári hatóságokhoz és visszont való járkálás mellett, az ügyes-bajos házasfelek ki vannak téve, kitérni többé, miután többek által bőven megvilágíttattak, nem kívánok ; de az avatottak előtt nem is szükséges. Csak emlékeztetem az olvasót Szeremlei Sámuelnek e tárgyban írt alapos cikkére, hogy az ügygyei teljesen tisztában legyen. (L. ^árospataki Lapok» 1887. évi 10, 11, 12. sz. «Allitsuk helyre egyházunk házassági jogát.» Szeremlei S.) Az 1848. évi 20. törvénycikk életbeléptetését sürgetik «Közpapok» cím alatt számos lelkésztársaink s készülnek az eszme megvalósítása érdekében demonstrálni is a Budapesten tartandó egyetemes lelkészi értekezleten. Sürgették ezt már régebben és alaposabb érvelésssel is pl. b. e. Révész Imre tudósunk ((Egyházi és iskolai szükségeink fedeztetéséről)) irott munkájában ; a tiszáninneni egyházkerület indokolt felterjesztésében; Orbán József ((Államsegély és autonomia)) cimű jeles röpiratában, s legközelebbről M. F. államsegély fölemelése alakjában e Lap egyik közelebbi számában. De legújabban a legbuzgóbb protestánsok is némely aggodalmakkal állanak elő, hogy az állam nem ad semmit, csak úgy, ha jogokat konfiskálhat anyagi áldozatokért; pedig inkább autonomia szegénységgel, mint államsegély az autonomia elkobzásával. Csakhogy a dolognak sok oldala van. Az egyházak összes közszükségeinek állami fedezését, mint azt az 1848. évi XX. törvénycikk rendeli, én sem kívánnám, mert ez a prot. egyház közjogi helyzetének és autonomikus szervezetének megváltoztatása nélkül alig volna lehetséges. De egyházainknak állatni természetű szolgálatair a való tekintettel aránylagos államsegélyt sürgetnünk, jogos és méltányos dolog. A görög katholikus egyház papjai congruát kapnak és nem tartoznak érte az államnak semmivel. Mi állami terheket hordozunk a mindenféle hatóságok megkeresésére teljesített szolgálatok, irodai munkánk nagyobb részének ingyen teljesítése által és nem ad érte az állam semmit. Miért ne lehetne e címen, munkadíj fejében állami segélyt követelnünk?! Azután ott van a tanulmányi alap elintézetlen kérdése, melyről nemcsak a tudós Orbán József, az ((Alapok és alapítványok jogi természetéről)) irott alapos munkájában; hanem Marczaly Henrik is kimutatta, hogy azok az alapítványok, hogy a tanulmányi alap, nem katholikus egyházi célokra, hanem az iskolák felsegélésére adattak (Magyar kir. tanúim, alap. III, f. 85. lap.). Mi kell még több, hogy ez alap ügye a kath. egyház suprematiója alól elvonassék s rendeltetésére, általános iskolai célokra fordíttassék? Semmi egyéb, csak bátorság egyházunk vezérfériiainál, hogy ez érvekre, az eredeti alapítványi levelekre rámutassanak. S mint tanító egyház követeljék azokból a mi jogos osztályrészünket. Bátorság, igen ! és nem örökös opportunoskodás. A kinek joga van, az nem kegyelmet, nem alamizsnát kér; hanem megérdemlett osztályrészét követeli a közös ősi vagyonból. Itt említhetjük meg az elemi iskolák állami segélyezésének sürgetését is, mit e Lap mult évi folyamában Sz. F. s korábban Kovács A. az országos közoktatási bizottságban a miniszter helyeslése kíséretében ajánlott s mit Fejes I. igen elfogadható módon ir most körül, alapul vén az államnak a középiskolák segélyezése körül tanúsított eljárását. Mi ugyan nem vagyunk barátai semmi jogfeladás árán nyert segélynek és azt határozottan ellenezzük is; mert ha a íenebbiek szerint a tanulmányi alapból megkapnók méltányos részünket, ilyen segélykérésre szükségünk nem is lenne; de ha sem ez, sem az uton nem boldogulunk, végső esetben el fogadnók az elemi iskolák részére a Fejes I. által tervbe vett segélyezési módot is. Mert az mégis nagy dolog, hogy az állami terheket, mint adófizető polgárok s mint iskolafentartók kétszeresen viseljük — mert hisz azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy a modern államnak első feladata volna iskolák fentartása és létesítése — s helyette e terhet is mi viseljük ! Áz egyházak felmentése a tanítói nyugdíjalapba való fizetés kötelezettségétől, úgy Kovács Albert, mint Fejes I. által teljesen indokolva van. Az alap terheit megbírja: ha növelni kell, növelje az állam. Ugy is vajmi keveset áldozik az óriási adók arányához mérten nevelés-oktatási célokra ! A középiskolai vallástanítók díjazását más alkalommal, más helyen (Sárospataki Lapok 1890. évi 10, 11. sz.) indokokkal sürgettem és szorgalmaztam. Sürgesse és szorgalmazza főképen a zsinat; hiszen alapos vallásos oktatás nélkül csak a nihilisták és a kommunisták száma szaporodik s e mozgalom első sorban az állami létérdekeket kockáztatja. Békés, szelíd, sorsán