Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-24 / 34. szám
megnyugodni tudó embereket, törvénytisztelő polgárokat csak a vallásos nevelés adhat az államnak! A lelkészi állomások felsegélését, a hol ennek szükége fennforog, (s milyen sok helyen forog fenn !) megérthetik az intézők a mindennapi feijajdulások s az e címen külön indított mozgalom hullámveréséből; tehát én ezt bővebben nem tárgyalom; mivel úgy az egyházmegyék s kerületek, mint a lelkészi körök, felszólalok stb. ez ügyet egyenesen a zsinatra delegálták. A fentebbiekben is sokféle mód volt már erre nézve megbeszélve, ha segíteni akar az egyházi törvényhozás rajtunk, csak választania kell bátran, férfiasan s a megállapított módozatot egy 2 — 3 millió emberből álló felekezet tekintélyének latbavetésével sürgetni és meg lesz. Hadd lássuk már egyszer azt az imponáló erélyét, hatalmát egyházunknak! Hiszen most már a két prot. egyház zsinata az egész magyarországi protestánsok nevében beszélhet ! Erre vártak, erre vágytak a 70-es években a zsinattartás és a határozatképes konvent alkotásának sürgetői s ettől tételeztek mindent. No lássuk, mit ér tehát az az egység! Görömbei Péíer. ISKOLAÜGY. Állítsunk fel protestáns középtanodáinkban nevelő-tápintézeteket. Sokat gondolkodtam felette, Hogy miképen lehetne ami protestáns kollégiumainkban létesíteni oly intézményt, hol a szegényebb sorsú s állású középosztályú szülők gyermekeinek némileg a szülői ház pótolva lenne, értem a nevelést, a felügyeletet. Tagadhatatlan tény az, hogy sok tanuló középtanodáinkban csupán azért bukik el, mivel hiányzik a gondos, aggódó szülői felügyelet. Az 1—4. osztályba járó tanuló ifjúságnak igen csekély percentje tudja kellő komolysággal felfogni, hogy mi a kötelessége és belátni azt, hogy ha kötelességét nem teljesíti, bukás lesz a sorsa, minek következtében elveszti az évet és leszorul a tudományos pályáról; pedig sok tehetséges fiú csak azért bukik ám el, mivel a kötelesség teljesítésére nem lévén kellő komolysága, nem volt, aki arra erélylyel szorította. Azok a koszt- és szállás-adó helyek, valljuk be őszintén, többnyire olyan helyek, ahol igen kevés vagy semmi gond nem fordíttatik a tanulóra; ily házaknál a koszt és lakáson kívül gond nem fordíttatik a tanulóra Ezek a helyek a szülői házat nem pótolják ! Ha a szülő gyermekeinek gondos felügyeletet óhajt, akkor nincsen más mód, mint tanárokhoz adni a csintalan gyermeket, itt van felügyelet, itt van rá gond, hogy megtanulja azt, hogy mi a kötelesség; de itt meg a vele járó költség olyan, hogy egy szerény állású és jövedelemmel biró szülő azt a kiadást fedezni képtelen, mivel egy tanár családjánál pl. Kecskeméten olcsóbban mint 30 forintért nem nyerher teljes ellátást. Ez öszszeg pedig pl. egy 1200 forintos hivatalnoknak 10 hónapon által fizetésének 1 fi része; hol vannak a könyveli, hol a ruházat, az uti költség? Az én számításom szerint mindez ki tesz egy éven által 500 forintot, s ha van 2 tanuló fiú 1000 forintot; miből éljen akkor a család otthon, kivált ha a családban még több gyermek is van? Azt mondhatná erre valaki, hogy az ilyén szegényebb sorsú, középosztályhoz tartozó gyermek, ha kötelességét jó szántából nem teljesíti, nem való a tudományos pályára. Ezeknek tapasztalásból azt felelem, hogy sok tehetséges sangvinikus és cholerikus temperamentumot gyermeket ismertem én, kiket ha középiskoláinkban tanárokhoz nem adtak volna, nem lett volna belőlük semmi; de a lelkiismeretes tanári felügyelet mellett, kik tudták irányítani érzelmöket, hajlamukat: midőn kitombolták magukat, ember lett belőlök, különb, mint flegmatikus magolókból lenni szokott. A mostani tanulási szigor mellett okvetlenül rendkívüli felügyeletre van szükségök azoknak, kikben a tanulásra a kellő komolyság hiányzik. Nem szabad azért egy nevelőnek azt mondani az ilyen nem könynyen kormányozható gyermekre, menjen más pályára; ez szívtelen, rideg elutasító felelet. A gyermeknek nevelésre, nevelőre van szüksége, sok esetben vezetőre. Sok példa all előttem a múltból s a jelen időben, hol a legjobb házakból kikerült ifjak elvesztek, elvesznek azért, mivel prot. főiskoláinkban divatozó nagy szabadság megölte őket. Nem vádolom én ezzel a Hínárokat, hiszen ki kívánhatja tőlök azt, hogy a városban szerte-széjjel lakó ifjakat gondozzák, neveljék s éber figyelemmel kisérjék tetteiket, cselekedeteiket ? Senki! De azt még sem szabad elfeledni, hogy a középtanodában a tanárok nevelők is, nem csak tanítók és így nevelői szerepök is fontos. Megvárhatjuk prot. tanárainktól és különösen iskolafenntartó hatóságainktól, hogy ejtsék módját annak, hogy iskoláinkban gyermekeinket úgy helyezhessük el, hogy azok felügyelet alatt, nevelésben részesüljenek s ne szabadon tenyészszenek. Protestáns középiskoláinknál korunkban, ha azt akarjuk, hogy a szegényebb sorsú középosztály protestáns gyermekei el ne pusztuljanak, szükség van oly intézményre, mely a szülői házból idegen helyre kikerülő 1 — 6. osztályú fiúknak oly felügyeletet biztosít, aminőben a szülői háznál részesültek. Oly szervezetű intézményt óhajtanék én azért prot. kollégiumainkban létesíteni, mely képes legyen az ifjúságot már zsenge korában a társadalom vészes hatásaitól megóvni, az iskolai tanítás érdekeinek megfelelő erkölcsi életre, Isten, ember és haza iránti szeretetre, munka- és kötelesség teljesítésre szoktatni. Ily nevelő és szoktató intézmény volna az internátusok szervezése. Nem oly bentlakásokat értek, mint a minők főiskoláinkban jelenleg vannak ; ezek nekem nem kellenek ! Hanem olyanokat, mint aminő Csáky miniszter úr szemei előtt lebegett, aminő a kassai nemes ifjak konviktusa, amilyen az újvidéki kir. főgymnasium nevelő tápintézete stb. Ily internátus van Francia- és Németországban nagy számmal. Igaz hogy ily költséges internatusokat mi protestánsok nem létesíthetünk, ehhez mi nagyon szegények vagyunk ;de tehetünk valamit mégis, ha van erős akarat, lelkesülés, érdeklődés az ügy iránt. Miként gondolom én e kevesebb költséggel létesítendő internatus-félék szervezését, megmondom. 50 tanulóval létesítsünk nevelő tápintézetet prot. kollégiumainkban. En kecskeméti főiskolánk viszonyait ismervén legjobban, ez lebeg folytonosan szemem előtt.