Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-24 / 34. szám

Az 1891. évi zsinati teendőkhöz. ii. Most már csoportosítsuk azon tárgyakat, melyeket egyes, kiváló embereink a zsinat elé kitűznek s kisérjük azokat némi reflexiókkal. Fejes István a következő főbb tárgyakat sorolja lel: az autonomia elszánt védelmezése, mire br. Vayt kiválóan is felhívja; a vallásegyenlőségi országos törvény megalkotásának sürgetése, azaz teljes vallásszabadság kívánása; házasságügyi törvények hozatala s törvényszékek felállításának engedélyezése, mint Erdélyben ; az 1848. évi 20. törvénycikk feletti intézkedés vagy a fundus studiorunn rendezése vagy az államsegély felemelése által; mert 1881-ben a felemelés már kilátásba helyeztetett és később mégis leszállíttatott; minden prot. püspöknek a felsőházba való bevétele; a népoktatási törvény revisiójának sürgetése oly módon, hogy az állam segélyezze az elemi iskolákat is, úgv a mint a középiskolákat segélyezi; a tanítói nyugdíjalap elegendő biztos jövedelmet adó tőkével bírván, a nyugdíj fizetése alól az egyházak fölmentése sürgettessék; a középiskolai vallástanítók díjazása; csekélyebb jövedelmű lelkészi állomások felsegélése ; kik és minő programúi alapján küldhetők a zsinatra; lelkészválasztási törvény revisiója; a közalap szilárdabb alapokra való fektetése; egyházi adózási ügy és adószedés rendezése az erdélyi egyházkerületi felirat értelmében; valamint az egyházi adónak állami adóforint utáni fizetése; közigazgatási bíráskodás; egyetemes lelkészi gyámintézet szervezése; államkölcsön sorsjegy kibocsátása; mindenek felett s több ízben tárgyalja igen helyesen, az államsegély felemelését. Nagy Ignácz sürgeti a domesztikai adózás egyszerűsítését; a házassági ügy rendezését; az Erdélylyel való unió szabatosabb meghatározását; a szlavon-horvátországi egyházak helyzetének javítását; a lelkészválasztási törvény revisióját. Csák Jenő a zsinati ünnepélyességek megállapításával kezdi, hogy a zsinat megnyitása méltóságos, imponáló legyen ; továbbá megíratni óhajtja az 1790—91. évi 26. t. c. történetét; felveszi az 56. §. a konventi tagok választásának elintézését; a lelkészválasztási törvények módosítását; a fegyelmi törvények javítását; országos alapítványok ügyének rendezését; házasságügyet és a nőnövelés nagy fontosságú kérdését. Mitrovics Gyula, a zsinattartást indítványozó egyházkerület bizottsági előadója, felölel négy nagy kérdést: u. m. az államsegély méltányos felemelését; a vallásügyi törvények átnézése s kiegészítését; a házassági ügyet s az alapok és alapítványok rendezését. Szentkúty Károly, elébe vágva a bizottság késedelmes eljárásának, sok alapos megjegyzése mellett, javai Íja többek közt a káté magyarázat elhagyását a templomban. Mind oly tárgyak, melyek részint a konventen, részint egyházkerületi gyűléseken s az egyházmegyéken, részint hírlapi cikkekben és röpiratokban tárgyaltattak, tárgyaltatnak és zsinati tárgyakul tűzettek ki. Itt elegendő is volna ezekre egyszerűen reá mutatni s letenni a tollat; azonban tájékozás céljából nem fog ártani ezen tárgynak mely irányban és szellemben való elintézését is jelezni s a valódi szabadelvű megoldását e kérdéseknek ismételten megsürgetni. Vegyük a felsorolt tárgyakat sorba. Az autonomia elszánt védelmezését Fejes elég lelkesen hangoztatta. A védelmezés szükségét e cikksorozat elején mi is elég élesen kiemeltük. A vallásegyenlőségi törvény megalkotását eléggé indokolja a kath. papság jelenben szemlélhető mozgalma. Az az alattomos kijátszás, az a packázás, melyet e jó urak a szentesített törvényekkel s a törvény végrehajtására irányuló rendeletekkel szemben tanúsítanak, valóban minden jó érzést felháborít. Isten mentsen, hogy a prot. egyház valaha ilyenre vetemednék! De örökké csak húzódozni, szemet hunyni, a «jó békesség)) kedvéért engedményeket tenni: séma krisztusi elvekkel, sem a protestantismus céljával. sem a haza és az emberiség érdekeivel nem egyezik meg. Boldog Isten ! mivé lett volna ily örökös alkalmazkodás mellett a keresztyénség már az apostoli korszakban, avagy a reformáció idején! Volna-e most bécsi, linci béke a kezeink között! Engedtek akkor is az ősök, de csak addig, míg az egyház és a szabadság érdekeit nem kockáztatták. Elég volt immár a halogatásból, türelem és engedékenységből most is. Lépjen a zsinat a küzdőtérre s követelje a teljes vallásszabadsági törvény megalkotását. Második helyen említhető a házassági törvényszékek felállítása. Ez is sok oldalról volt már indokolva. Most csak egy alternatívát állíthatunk fel; t. i. vagy adassék meg a magyarországi prot. egyházaknak is a házassági ügyekben való bíráskodás joga, a mint élnek azzal a többi keresztyén felekezetek, sőt Erdélyben, tehát a magyarországi ref. egyház egyik kerületében élvezi e jogot a ref. egyház is ; vagy hozassék be a kötelező polgári házasság s törvényileg mondassék ki, hogy a házasság polgári törvények által intézendő cselekmény, melyet mint más országokban, űgy nálunk is, az