Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

képviseleti gyűlésnek, mely a 2300 tagból álló összes hazai tanítóság nevében fog nyilatkozni. Az uj 12 bihari pont e következő: «i. Lelkész és tanitó közötti viszony korszerű rendezése. 2. A tanitók jogi helyzetének szabatos körülírása. 3. A tanítói tekintély emelését célzó intézkedések tétele. 4. Társadalmi állásuk szilárdítása. 5. Anyagi helyzetük javítása. 6. Valódi szakfelügyelet. 7. Realiákra tanítókból álló tanügyi bizottság. 8. Igazgató-tanítói intézmény. 9. Szolgálati pragmatika. 10. Előléptetés, ötöd-évi dijpótlék. 11. Belkörű intézkedési jog; tanítói szabadság és önállóság. — 12. Domesztikából tanítók is segélyeztessenek.w Nem tudom hány társegylet válaszolt és mit válaszolt e körlevélre ; de azt tudom, hogy az egyházi lapok is foglalkoztak vele; sőt polémia tárgyaivá is lettek a bihari pontok. III. A nélkül, hogy a bihari pontoknak most taglalásába bocsátkoznám, tovább megyek. Némely tanitó-egyletek képviselőiből, a ref. tanítók kívánalmainak inegvalósíthatása céljából, ((ügyvezető bizottsági) alakult; a bihari ev. ref. egyházmegyei tanító-egylet pedig kidolgozta az összeülendő zsinathoz intézendő memora ndum-javaslatot. «A bihari ev. reform, egyházmegyei tanítók memorandum-javaslata)) 1889. ápr. 17-kén Bihar-Mező-Keresztesen kelt, Kiss Sándor «előadó és szövegező jegyző)) tollából, Engi Ferencz elnöklete alatt s ((Protestáns Néptanító)) című lap 1889-ki 19. és 20-ik számaiban jelent meg. *) E javaslat kiterjed: I. egyházi törvényeink némely §§-ainak módosítására; II. A köznevelés és közoktatási szervezet némely §§-ainak módosítására s új §§-okkal való pótlását a. Talán mellőzhető lesz a memorandum-javaslat szövegének hosszasabb ismertetése, s elég leend a javaslatba fölvett megokolást, vagy a kettőt együttesen ösmertetni. A javaslattal a következő méltányos kívánalmak elérése céloztatik: 1. A lelkész és tanító közötti "viszony rendezése. «Hogy a lelkész és tanító közötti viszony a kölcsönösség és méltányosság elvének megfelelőleg rendeztessék ; annak szükségét bővebben fejtegetni csaknem egészen felesleges dolognak tartjuk, mondják; mert érezi ennek parancsoló szükségét az össztanítóságon kivül a mélyen tisztelt lelkészi kar jó része is. E célt elérni véljük az egyházi törvények 123 —169., 173 —174. és 256. §§-ai és a köznevelési szervezet 33. 70. 71. §§-inak általunk javasolt módosításaival.)) Hát lássuk csak azokat, legalább kivonatosan, a) A zsinati törvény 123. §-a arra kötelezi a lelkészeket, hogy a tanítókat, mint a népnevelés terén munkatársaikat tekintsék, irányukban szeretettel járjanak el; őket jó akaratulag tanácsolják és vezéreljék, hivatalos eljárásukat éber figyelemmel kisérjék. Ezt a bihari javaslat ezzel akarja pótolni : «a nélkül azonban, hogy azoknak akár hivatalos, akár egyéb természetű dolgaikba és ügyeikbe más esetekben és értelemben beleavatkoznának, mint az szelid őrködési és a köznevelési szervezet.... §-a értelmében iskolaszéki elnöki tisztükhöz tartozik, de akkor is kerülendő az oly modor vagy kifejezés, mely a tanítók erkölcsi érzetét sérteni alkalmas.» En meg bátor vagyok azt kérdezni a javaslat szerzőitől: nem nyújt elég biztosítékot a zsinati tör*) A «Prot. Néptanítói most már harmadik évfolyamát futja, felelős szerkesztője Sólyom Antal Hajdú-Böszörményben. E lap különben mérsékelt és egyházias irányú. — B. M. vény hivatok §-a s abban ezen kifejezés : «a tanítókat, mint a népnevelés terén munkatársaikat tekintvén, irányukban szeretettel járjanak el» ?... Miért nem fogadták meg legelsőben is saját tanácsukat: ((kerülendő az oly modor vagy kifejezés, mely a lelkészek erkölcsi érzetét sérteni alkalmas.)) Hiszen a lelkészek teljes gymnasiumot s négy évi akadémiai tanfolyamot végzett, sok esetben külföldi egyetemet látogatott egyének, kik legtöbbnyire főgymnasiumi s theol. akadémiai pályájukon már mint nevelők működtek s bizony feltehető felőlük a müveit modor, paedagogiai tapintat és az, hogy illetékességük körén túl nem lépnek. És ha lépnének, ha a szeretet helyett szenvedély vezetné őket: bizony nyakukba lehet akasztani nekik is a fegyelmi eljárást. b) A 169. §-t ugy óhajtják módosítani, hogy a tanítók (nem az egyházi felsőbb hatóságok, hanem) az egyházmegyei tanító-egylet által kiválasztott vezér- és tankönyvek szerint kötelesek oktatni, az egyházkerület által kiadott népiskolai rendtartási szabályzatban kötelességükké tett dolgokat pontosan és híven teljesíteni. Kötelesek a népiskolai hatóságok Írásban kiadott rendeleteinek mindenben engedelmeskedni. (Pr. Néptan. 301. 1.) Én biztosabbnak tartom, ha az egyházkerület, ajánlja tan- és vezérkönyveket és csak az általa ajánlottak közül enged választani. A pajtáskodás és üzérkedés így jobban kikerülhető. A tanitó-egyletek az esetleg célszerűtlen könyvek ellen mindig felszólalhatnak s felszólalásuknak bizonyosan lesz sikere. És kérdem : van-e komolyan szükség a most is felette sok irka-firkák számát növelni, pláne a szomszédban levő tanítóhoz irkafirkálni ? ! c) A 256. §-t, mely csekélyebb kötelességszegés esetén jogot ad a lelkészeknek is, hogy az egyházi hivatalnokokat és szolgákat fegyelmi eljárás nélkül is megintsék, úgy óhajtják módosíttatni, hogy a lelkészek csak a szolgákat inthessék meg. (Pr. Népt. 302. 1.) Jobbnak tartom az eredeti szöveget. A lelkipász-i tornak az intés evangyéliomi kötelessége ! Egy atya intés sokszor elejét veheti épen a fegyelmi eljárásnak bírói ténykedésnek. A rendes tanítót, vagy igazgatótanítót, úgy hiszem, feljogosítják a javaslattevők arra, hogy fiatalabb-, segéd-, vagy pláne bármely más tanítót meginthessen: de mára lelkipásztortól derogál az intést elfogadni ! f) Módosítani kívánnának még— a fentebbi érdekből — a közoktatási szervezet 33. 70. 71. §§-áti is (Prot. Népt. 319. lap.); de nem leltem meg a hivatolt lapban a módosítást, vagy a §§-ok számai nem jól vannak lenyomva. A lelkészek és tanítók közötti tiszttársi és szeretetteljes, mondhatni bensőséges viszonyt §§~okkal aligha fogjuk megteremteni! Én ismerek tanítókat, kikkel előkelő papok is megtisztelőnek tartják baráti viszonyban lenni. Kifessük csak azt a tekintélyt s annak mások által -való elösmertetését, ott az iskolában, a hivatás betöltésében, ne a politikai, községi, vagy gyülekezeti pártok szolgálatában; legyen meg bennünk a mások iránt való előzékenység, még ha talán annál az öreg, vagy ifjú papnál intelligensebbnek hiszszük is magunkat, ne hagyjon el soha a szerénység: és rendezve lesz mindig a lelkész és tanító közti viszony! Nem csak e sorok irója mondja, egy magas állású férfiú mondotta a tanítóknak, hogy kissé több szerénység nem árt... «Isten a kevélyeknek ellene áll; az alázatosokat pedig felmagasztalja.)) 2. «A tanító ne köteleztessék egyházi beszéd-, hanem csupán könyörgés- és biblia-olvasásra.»