Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

az ó-testamentumban, különösen a zsoltárokban gyakran használtatik a szerző jelölésére, s lehetséges, hogy azon későbbi szerkesztő, ki ez éneket felirattal ellátta, csakugyan Salamont tartotta vagy akarta tekinteni a mű szerzőjének, de e szócska épen a zsoltároknál gyakran az ajánlatot is kifejezi pl. «Dávid zsoltára az éneklőmesternek": nem valószínűtlen tehát, hogy a H szóval már a szerkesztő is azt akarja jelölni, hogy Salamonnak ajánltatik. Ez értelmezés, melyre azonban szerző nem reflektál, bár a címről terjedelmesen értekezik, különösen illik azon felfogáshoz, mely az újabb isagogusok közt nagyon elterjedt, hogy az egész munka a júdeai királyság ellen irt szatíra, mely Salamon személyében a Dávid dynastiáját és a júdeai királyságot akarja csipkedni, midőn a kéjelgő Salamont úgy tünteti fel, mint a kinek minden hatalma megtörik egy egyszerű pásztorleány szerelmén. így tisztába jővén a felirattal, azután a munka tartalmát ismerteti a szerző, tömören és igen ügyesen csoportosítván az egyes kiemelkedőbb jeleneteket, úgy hogy ismertetésében egy élénk drámai kép tárul fel szemeink előtt. Egy szegény földmívelő özvegyasszony kiváló szépségű leányáról szól az ének, ki már jegyese volt egy hermoni pásztornak. Eg}r

alkalommal, midőn bátyjai a szőlő őrzésével bízták meg, Salamonnak emberei meglátták a leányt, s erőszakkal a király háremébe hurcolták, ki akkor épen azon vidéken tartózkodott. Salamonnak megtetszett a leány, minden áron bírni akarta őt. ígér neki drágaságokat, magasztalja szépségét, majd feleségévé akarja tenni" többi nejei felett elsővé, de mind hiába, a leány állhatatos marad és Salamonnak minden kísérlete megtörik a leány hű szerelmén, melylyel jegyese iránt viseltetik. Végre megunja a király a sok hiábavaló kísérletet, s a leányt kívánsága szerint hazabocsátja jegyeséhez. Ez rövid tartalma az énekekénekének. Szerzőnk azonban nem állapodik meg a tartalom ismertetésénél, melyet igen találó és jó magyaros zamattal fordított idézetekkel fűszerez, hanem a tartalomból kifolyólag kutatja a mű alapgondolatát, mely irányadó kell hogy legyen a munka szerkezetének és a műfajnak meghatározásánál. Hogy mi képezi a mű alapgondolatát ? oly kérdés, melylyel nemcsak a zsidó rabbik hanem a ker. tudósok is már nagyon sokat foglalkoztak, úgy hogy az ezen kérdés fejtegetésével foglalkozó munkák száma felér egy kis bibliothekával. Nem kis dolog is egy ilyen műben, melynek tartalma nélkülöz minden vallásos elemet, oly alapgondolatot találni, melynél fogva helyet foglalhasson egy nép vallás-erkölcsi életét szabályozó gyűjteményben. Kecskeméthy részletesen ismerteti a különböző hypothesiseket, s azok közt különösen a legrégibbet és régen a legelterjedtebbet, az allegoriai felfogást. E szerint a munkában nem földi szerelemről van szó, hanem Jahvéhnak a zsidó nép vagy a Messiásnak a kegyesek iránti szeretetéről, úgy hogy Salamon az Istent vagy a Messiást, a leány pedig a népet vagy a kegyeseket allegorizálja. Ismertetésében azonban mellőz sok olyan felfogást, melyeknek felsorolása már csak az ismertetés teljessége érdekében is kívánatos lett volna. így nem említi például Rosenmüller nézetét, ki azt állítja, hogy e munkában Salamonnak a bölcsesség iránti előszeretete van illustrálva; vagy a Húgét, ki az tartja, hogy a műnek politikai tendentiája van, s a kegyes Ezekiás királynak azon törekvését igyekszik előmozdítani, hog}^ az északi királyság elpusztulása után még otthon maradt izraelitákat magának megnyerje, őket a júdeai királysághoz kapcsolja, s így birodalmát külsőleg és belsőleg is erősítse. Nem állítom, hogy Hug felfogása helyes, mert az általa kijelölt célt a munka tartalma távolról sem igazolja, de valami igazság abban még is van, az ugyan is, hogy az énekek-énekének van politikai háttere. S minthogy Húgnak eme felfogása adott alkalmat az ujabb isagogusok közt nagyon elterjedt, s fennebb már jelzett felvételre, mindenesetre érdemes lett volna erről is megemlékezni. Máskülönben szerzőnek igaza van abban, hogy az énekek-éneke földi szerelemről szól. Egy kéjsóvár hatalmas király ostromol érzéki szerelmével egy csuda-szép pásztorleányt, a ki igaz és őszinte szerelemmel viseltetik egyszerű, szegény kedvese iránt, s a királynak minden szép szava, hizelgése, minden kincse, minden hatalma, minden Ígérete sem volt képes megvesztegetni a leány szerelmét. Győzedelmesen állotta az ki a nehéz harcot, nem esett el, diadalmaskodott és végre egyesült szerelme ideáljával. De szerzőnek ebből levont következtetését, mintha a műnek alapgondolata kizárólag az volna, hogy az erkölcsi szerelem diadalát illustrálja az érzéki szerelem fölött, már teljesen nem osztom. Tudvalevő dolog, hogy az ó-testamentumban található munkák, kivéve talán néhány zsoltárt vagy a Jób könyvét, melyek a vallásos érzéssel összefüggésben nem álló érdekektől mentek, kizárólag a vallásosság teljességéből szólanak, bizonyos politikai vagy nemzeti aspiratiók szolgálatában állanak. Nem csak a szoros értelemben vett históriai vagy prófétai iratokban látjuk a zsidó nép körében dúlt pártoskodásoknak, vallásos és politikai viszályoknak nyomait, hanem még a pentateuchusban is, sőt ebben talán még a legnagyobb mértékben Különösen felismerhető ez azon iratokban, melyek a fogság előtt, oly időben írattak, midőn még mind a két királyság fennállott, s a két ország közötti versengés teljes mértékben dühöngött. A két királyság vezérférfiai semmit sem mulaszthattak el, a mivel egymásnak árthattak, különösen Izrael országában felhasználtak mindent a régebbi és nagyobb históriai múlttal biró júdeai királyság ellen. Epen ezért igen valószínűnek tartom, hogy az énekek-énekének is jelen alakjában nem pusztán azon ideális célja van, melyet szerző állít, hanem politikai háttérrel is bír, a Salamon személyében és meghiúsult kísérletében udvarának erkölcstelenségét, s a júdeai királyságnak tehetetlenségét akarván illustrálni. (Foly. köv.) BELFÖLD. A magyar protestáns lelkész-egylet alapszabályai.*) r. §. Az egylet címe. «Magyar protestáns lelkész egylet.w 2. §. Az egylet célja. Célja az egyletnek a magyar protestáns lelkészi kar tagjai között a testületi szellemet s a testvériséget ápolni és fejleszteni, a szegény sorsú lelkésztársak, lelkészi özvegyek és árvák sorsán testületi intézkedések *) Az országos lelkészi értekezlet szervező bizottsága által Nagy-Ecseden f. évi jun, 25-én tartott ülésben elfogadott javaslat. Közérdekénél fogva közöljük. Hozzászólásra Lapunkat készséggel megnyitjuk. A bizottság jegyzőkönyvét a jövő számban, Szerk.