Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

Az összes kerületek uniója csak úgy érvényesül a lelkészválasztás terén, ha mindenik kerület papja és papjelöltje előtt testvériesen tárva az út a pályázhatásra s nem tekintetik «idegen»-nek sehol a «két magyar hazában.» Lám e tekintetben a testvériség megvalósításának mily gyakori példáival találkozunk az erdélyi ref. egyházkerületben! Ezzel ugyan nem azt mondom, hogy egyébütt nem ! mert hiszen magam is a helyesen felfogott unió következtében lettem előbb nagyváradi, később gyulai lelkészszé, s kívülem többen is jártak hasonlóan. A lelkészválasztási törvénybe mulhatlanul benne kellene lenni, hogy időközi lelkésznek a lelkészválasztás küszöbén álló egyházba csak olyan segédlelkész alkalmazható, ki azon egyház lelkészi állomására, hol időközi, nem jelölhető s így pályázni nem fog. Nevezhetnék meg egy derék esperest, ki most is így cselekszik. Ismétlem : mindenkit, ki pályázatra minősült, ha tőlem függne, pályázatra bocsátnék, s kívánatos, hogy jövőben így legyen, s így útja zárassék olyan eshetőségnek, hogy ha valamelyik, teljesen minősült folyamodónak jelöltetését óhajtja az érdekelt egyház : eo ipso ne jelöltessék az illető. Ámbár ennek ellenkezőjéről is van tudomásom, örömmel mondhatom. Hogy «az egyházi fegyelem és az egyházi törvénykezés ügye is» zsinati ujabb intézkedést igényel, azt napvilágnál világosabban föltüntette N. I. lelkész társam. Itt mindössze arra szorítkozom, hogy ismételjem cikkezőnek azon szavait: «A törvényhozás nagyon jól tenné, ha kiterjesztené figyelmét az oknélkül vagy hamisari vádaskodókra is.» A csere eszközlésre vonatkozó nézetét teljesen alá írom N. I. urnák. A szerkesztői megjegyzésre, mely e tárgynál * alatt olvasható N. I. cikke alatt, legyen szabad megjegyeznem, hogy a csere akként szokott történni, hogy két pap és két egyház közös akarattal cserélnek. Erre számos példát mutathatnék föl, nemcsak az egyes egyházmegyék történelméből, hanem a közel múltból is, sőt többet olyant, mely úgy szólván szemeim előtt történt, s azt is hozzá tehetem, hogy tudtommal mindég célhoz vezető volt. (Én pedig minden sikerült cserére fel tudnék mutatni két nem sikerültet, mert nagy sor ám az, hogy négy érdekelt fél (két lelkész, két gyülekezet) érdeke összhangba hozható legyen. Szerk.J — Itt tagadhatlanul az esperes bölcsessége nagy szerepre van hivatva! A dispensaíio ügye szintén sérelmes reánk nézve, mert ennek jogát is, miként az egész házassági ügynek intézését — ha más egyházak bírják — nekünk is bírnunk kellene. Sőt mi ott állunk, hogy még a hirdetés alóli felmentés (dispensatio) adásra sincsenek jogosítva püspökeink s espereseink (nem hogy a tiltott fokok dispensálására volnánk), holott az erdélyi ev. reform, egyházkerületben ez is az egyház joga, melyet az esperesek és püspök gyakorolnak, míg nálunk alispánok, polgármesterek. Teljesen igaza van tehát N. I. urnák, hogy e tekintetben zsinati intézkedésre van szükség. Ha tőlem függene, minden (orvos által házasságra képesnek nyilvánított) 18 éves vagy azt meghaladott ifjat törvényes házasságkötésre feljogosítnék s ezáltal a vadházasságok «gomba módra» szaporodása, mely k orunkban annyira mindennapi, bizonyára apadna, sőt nagyon hiszem, hogy ritkasággá lenne. Ily törvény hozatalát, ha a zsinat sürgetné illetékes helyén, felfejtve ennek valláserkölcsi tekintetben szükséges és célszerű voltát, bizonyosan siker koronázná, mert kétségbe vonhatlan igazság, hogy «minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs.)) S ennek ápolására, felvirágoztatására minden nemesen érző kebelnek felbuzdulni elengedhetlen kötelessége. Egy ilyen törvény létesülése esetén a házasságkötés mind a felek, mind a lelkészekre nézve nagymértékben megkönnyítve lenne! A nősülni szándékozóknak nem kellene hivatalról-hivatalra sürgetniök, költekezniük; a lelkészeknek nem kellene folytonos tanulmányok tárgyává tenni a bélyeg-törvényt, véderő-törvénvt, : s ki tudná mi minden szabályrendeletet. Az ügyeknek minél egyszerűbb elintézhetése minden téren felette szükséges, mennyivel inkább az egyház körében! A lelkészi fizetések kor színvonalára emelésének módjáról; a szolgálat képtelenekké lett lelkészek nyugdíjazása kérdésével behatóan foglalkozni, lehetőleg intézkedni : szintén a zsinatra váró feladat, mert sok a jajszó, hangzik a sóhaj! Ha egyebet talán nem is, annyit elérni vélek soraimmal, hogy ezek által ismételten felhiva lőn az olvasó közönség figyelme, gondolkozni azon kérdés felett: mi fáj nekünk, mely sebre óhajtanánk gyógyító balzsamot az egybeülendő zsinati atyák bölcsességétől? Már pedig az ily kérdések boncolgatása iránt anyaszentegyházunk egyetlen igaz tagja se lehet közönyös. Szívem azon hő óhajának kifejezésével zárom soraimat : vajha anyaszentegyházunk mindenkor és minden tekintetben oly erős, virágzó állapotban lenne, hogy azon «a pokol kapui sem vehessenek diadalt!)) Istennek áldása legyen velünk, hazánkon, egyházunkon! «Ha Isten velünk kicsoda ellenünk!)) B.-Gyula, 1890. január 14. Dombi Lajos. ISKOLAÜGY. A hazai református tanítók törekvései. (Folytatás.) II. Református tanítóságunk körében a debreczeni zsinathoz intézett «emlékirat» benyújtásával nem szűnt meg a mozgalom. Tanító-egyleti gyűléseken és a sajtó utján folytatták azt, hogy az összeülendő zsinat elé egy újabb emlékirattal lépjenek. A bihari egyházmegyei tanítóegyesület 1888. évi aug. 14-kén Nagy-Váradon tartott ülésében (talán épen a híres bihari 12 politikai pont mintájára) megteremtette az új 12 bihari pontot, hogy azokat a zsinattartást megelőző évben az összes hazai ev. reform, tantó-egyletek képviselőiből összeülendő országos ev. református tanító-gyülés elé terjeszsze. Es felhívott minden református egyházmegyei tanító-egyletet, hogy a 12 pontot magukévá téve, az • «azokat egyenként vagy összességükben támogató mindennemű okokat és konkrét eseteket bizottságilag írják össze és a bihari egyházmegyei tanító-egylet elnökéhez stb. küldjék be.» Sarkalja pedig erre körlevelében a társ-egyleteket azért: mert «a reform, tanítók bajainak jó része oly természetű, hogy azok orvoslására, a magyarországi ev. reform, egyház közjogi helyzete és önkormányzati jogánál fogva, egyedül illetékes egyházi hatóságaink vannak hivatva és jogosítva.)) Hogy az egyházi törvényhozás előtt annál nagyobb erkölcsi súlya legyen a tanítói kívánalmaknak : szükséges összeülni az országos tanítói