Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

Egészen más területen mozog Izsák. Az ö tartózkodási helye az ország legdélibb részén, Bersabában volt, hol a filiszteusok és edomiták tartománya, s az arábiai puszta egymásba ékelődnek. Itt született, itt vagy ennek közelében Lekbai-Roi forrásánál tartózkodik, midőn feleségét (24, 62.) visszahozzák. Itt születnek fiai, Ezsau és Jákób, s midőn a beállott éhség következtében kénytelen eltávozni, akkor is csak a közeli Gerarba megy, de onnan nem sokára visszatér ismét és ott él késő vénségéig. Általában a Genesis előadása szerint innen csak kényszerűségből távozik olykor, de mihelyt a körülmények lehetővé teszik, újra visszatér oda. Épen ezért annál feltűnőbbnek kell találnunk, hogy a Genesis később, a 35, 27. versben mégis azt mondja róla, hogy ő állandóan Hebronban lakott. E megjegyzés éles ellentétben van a fennebbi adatokkal, s bizonyára nem a fennebbi elbeszélések szerzőjétől származott. A Jákób tartózkodási helye az ország északi részén van. Igaz ugyan, hogy Bersabában született, s onnan megy Háránba, hol Lábán házánál 21 évet tölt, de már oda utazása közben a 28, 10. vers szerint egy álom következtében kultur helyül avat fel egy helyet, melyet Bet kelnek nevez el, s mely később Izrael királysága alatt valóban az északi birodalom vallásos központja lett. Midőn Háránból visszatér s az ország határszélén az utánna ment Lábántói ünnepélyes eskü és szövetség mellett elbúcsúzik, ismét egy másik helyet jelöl meg, Izrael egész határhegységét Gile adnak nevezvén, sőt Mizpah, Peniel és Sukkoth is mind tőle nyerték neveiket, egy-egy előfordult nevezetesebb esemény következtében, mely helyek később részint politikai, részint vallásos szempontból kiváló szerepet játszanak Izrael életében. Általában, ha Jákobnak a Genesisben elbeszélt utazásain végig tekintünk, azt fogjuk tapasztalni, hogy az ő történetében az uj helyeknek egész sorozata van felsorolva, melyek épen általa váltak jelentékenyekké. Legfeltűnőbb azonban e helyek közül Bethel, melyet a Genesis szerint háromszor avat fel Jákób ünnepélyesen Isten parancsából, s ez az ő életében a legnagyobb szerepet is játsza. Ha már most ezen három patriarchát pusztán azon geográfiái területek szerint akarjuk jelmezni, hol állandóan tartózkodtak, azt kell mondanunk, hogy Ábrahám LIebronbóI, tehát Juda országából, Jákób pedig Bethetből, tehát Izrael országából és Izsák az ország legdélibb részén fekvő Bersabából való. Igaz ugyan, hogy Ábrahám bevándorlása alkalmával, a Genesis előadása szerint, eljutott egészen Sikkemig s az elbeszélésben Bethel és Ai is említtetnek, de bizonyára célzatosan történik, hogy az elbeszélés szerint ezen alkalommal Ábrahám egyik helységet sem látogatja meg, hanem a kettő között tartózkodik, tüntetőleg a kettő mellett épít oltárt és hoz áldozatot a maga Istenének, onnan pedig Hebronba megy. Hasonlóképen a Jákób történetében is ilyen jellemző, hogy ő míg a későbbi Izrael országának területén utazik, minduntalan jelöl ki egyes helyeket és más nevekkel ruházza fel azokat, de mihelyt Juda országának területére lép, azonnal fel hagy ezen elkeresztelő szokásával. E feltűnő körülményeket természetesnek találhatnék azon esetben, ha a pátriarchákról feljegyzett elbeszélések azon időből valók volnának, melyben az említett patriarchiák éltek. Ez elbeszéléseket azonban históriai tényeknek tekintenünk nem lehet, hanem mint minden népnek, úgy a zsidó népnek őseire vonatkozó elbeszéléseket is a monda körébe kell soroznunk. De a monda sohasem oly régi, mint maga a nép. A mondák rendesen csak akkor képződnek ki, midőn valamely néptörzs, kiválva a többiekből, egy önálló nemzetet alkot, s midőn bizonyos politikai vagy vallásos érdekek megkívánják, hogy a nép a maga eredetét lehetőleg egy családra vagy épen valamely nagyrabecsült törzsatyára vezesse vissza, kiben feltalálhatók mind azon tulajdonságok, melyek a népet jellemzik vagy mind azon vágyak, remények és eszmék, melyek egy népnek, mint fajilag egységes nemzetnek ideáljai. Azonban nem szorul hosszú bizonyítgatásra, hogy egy népet egy idegen országba bevándorolt egyetlen házaspártól leszármaztatni nem lehet. Hiszen egy házaspár utódainak évezredekig tartó zavartalan növekedése kívántatik meg ahhoz, hogy egy nagy néptömeg létre jöhessen. Ilyen zavartalan nyugalmat azonban évezredeken keresztül soha egy nép sem élvezett és nem is fog élvezni soha. A világhistoria arról győz meg minket, hogy az egyes néptörzsek, maga az egész emberiség folytonos hullámzásban mozgásban vannak; egyik néptörzs a másikat elnyomja, magába olvasztja vagy megsemmisíti; új családok és néptörzsek állanak elő; azok között vegyülések történnek, úgy hogy egyetlen család sem képes a maga eredetét visszaterelni egészen az első nemzedékig. Példa erre a legújabb korban Amerika. Itt a kultura már a bevándorlás alkalmával magas fokon állott, az államalakulásnak és művelődésnek processusát históriai okmányok jelzik és még is bizonyára egyetlen család sincs Amerikában, mely csak kis mértékben is egy kis népecskévé felnövekedet volna vagy családfáját és vérbeli tisztaságát a bevándorlásig felvezetni tudná. Mennyivel kevésbé volt lehetséges ez az ó-korban, midőn a családokra vonatkozó dolgok a legjobb esetben is csak szájhagyományok utján maradtak fenn, s különösen az olyan tartományokban, hol már benépesített területekre történt a bevándorlás és évszázadokig tartó háborúk sem voltak képesek az ős lakókat kiirtani. Ilyen helyeken törzsatyákról szólani, kiknek utódai egy nagy népet alkottak volna, nem egyébb, mint tendentiosus elbeszélés, azon nép vágyai, reményei, szükségei vagy helyi érdekei szerint kiszínezve. Tekintetbe véve az elmondottakat, bátran állíthatjuk, hogy a három pátriárcha története, kiknek Palesztina három különböző helyén volt főszékhelyök, eredetileg semmi összefüggésben sem állhattak egymással, vagy legalább nem olyanban, a mint az a Genesisben előadatik. Az egyes pátriarchákról szóló mondaszerű elbeszélések hihetőleg egymástól függetlenül állottak elő és pedig azon helyen, mely azzal dicsekedett, hogy az illető pátriarchának főszékhelye volt, s mindegyiknek meg volt a maga külön színezete és tendentiája. Távolról sem állottak tehát ezek eredetileg olyan harmonikus összefüggésben, mint jelenleg a Genesisben találjuk, hanem egymással szemben nagyon éles politikai és vallásos ellentéteket fejeztek ki. Sőt azt is valószínűnek tarthatjuk, s bizonyítását alább meg is kisértjük, hogy az egyes pátriarchákra vonatkozó elbeszelések korra nézve is külünböznek egymástól. Azon pátriarcha és a személyéhez kapcsolt kultus mellett, mely még a zsidó nép republikánus szervezetének korából való-és Bersabában régóta fennállott, később a külön vált két királyság mindegyikében képződött ki egy-egy külön kultus és egy-egy eme kultust dicsőítő pátriarcha-monda. Míg Juda és Izrael királysága fennállott, addig ezen mondák is éles harcban állottak egymással a tekintetben, hogy melyik a valódi. Midőn azonban a heves harcok megszűntek, s a népet mind inkább áthatotta az együvé-