Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

les e mixtis matrimoniis ... susceptae, et suscipiendaesi páter catholicus fuerit, illius religionem sequantur, si vero mater fuerit catholica, tunc nonnisi prolcs masculinae patris religionem sequi possint." És ha a cotistitutionalis magyar kormánynak Trefort és gróf Csáky kultuszminiszterek által a törvény szelleme és tartalmához hűen kibocsátott rendeletei igazságtalanok, részrehajlók, a szülők természeti jogait sértők: milyennek tartja akkor a néhai Helytartótanács 1781. okt. 29. és 1818. szept. 25-ki intimáturnainak rendelkezését, mely azt parancsolja, hogy ha a vegyes házasságban élő ág. vagy lielv. hitvi fél, házastársa életében vagy holta után r. kath. hitre térne: az atyának áttérése esetén minden 18 éven alul levő gyermekei, az anyának áttérése esetén pedig a leánygyermekek in ieligione catholica educari debebunt? milyennek tartja ugyanazon kormányhatóság 1783. febr. 17-én, 1812. dec. i-én, 1813. dec. 15-én, 1818. junius 7-én, 1819. május 4-én ugyancsak sűrű egymásutánban megújított szigorúbbnál szigorúbb azon parancsait, melyek szerint a r. kath. vallásról az evangeliumi vallások bármelyikére áttérő szülének a hitváltoztatás előtt született s a 18-ik korévet még el nem ért gyermekei hasonlókép a kath. vallásban neveltessenek; az ellenszegülő szülők pedig, si prolium talium catholicae educationi impedimenta ponere attenfarent, actione piscale conveniendi sunt ? Lehet-e már ezeknél istentelenebb merényletet intézni a szülők természeti jogai ellen? Hát hol voltak akkor Magyarország prímásai, kik hivatásuknak tartják védelmére kelni a szülők Isten-adta természeti jogainak? miért nem emeltek csak egy tiltakozó szót eme jogfosztogató törvények és rendeletek ellen ? Azért, mert a főpapságnak mint ma, úgy régebben is legkisebb gondja volt az emberi jog és igazság védelme; neki akkor voltak igazságosak a törvények és rendeletek, ha azok mások eltiprásával az ő érdekeinek kedveztek. És e szemérmet és jogot nem ismerő zsarnokság kegyetlen igáját a magyar prot. egyháznak türelmes nyögéssel kellett viselnie több mint egy századon keresztül! Valóban a magyar törvényhozás soha szerencsétlenebb lépést nem tehetne, mint ha az 1868. L1II. t. cikk igen bölcs és igazságos rendelkezéseit feladva, a primás óhaja szerint a szülők állítólagos természeti jogának álláspontjára helyezkednék. Ismerve a klérus semmitől vissza nem riadó erőszakoskodásait, oly gyalázatos ostromnak, lelkiismeret elleni merényleteknek vetné oda martalékul a vegyes házasok családi életét, hogy azt toll leírni képes nem lenne. Ha most aztán a prot. lelkészek is látva a kényszer helyzetet, követnék r. kath. kollegáik példáját: a cape-rape oly borzalmas korszaka következnék be, mely vetekednék egy világfelfordulással. Isten mentse meg Magyarországot a barbár idők e rémeitől! * * * Második levelével a prímásnak nem foglalkozunk hosszasabban. Különben is csak recapitulatióját tartalmazza az első levélben mondottaknak. De egy állítását megjegyzés nélkül még sem hagyhatjuk. Azt mondja, hogy «a törvény — t. i, az 1868. LIII. — sem elkeresztelésről, sem anyakönyvi kivonatok kiadásáról nem beszél ; mindezen dolgok csak utólag magyaráztattak be a törvénybe a protestánsok kedvéért.)) — Hát ez nem áll. A törvény szavai oly határozottak, hogy azok semmi elcsűrést-csavarást meg nem engednek. — «A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiak atyjuknak, s a leányok anyjuknak vallását követik)), így szol a törvény, s ebben világosan ki van mondva hogy tehát a kath. vagy prot. apának fiát, a katholikus vagy prot. anyának leányát sem illetéktelen keresztelés, sem illetéktelen anyakönyvezés által elhalászni nem szabad. Furcsa volna, ha a csirkefogó azzal védekeznék, hogy hiszen ebben a törvényben „Ne lopj!" nincsen az benne, hogy a más tyúkját, lúdját elfogdosni nem szabad, ezt csak a gazdasszonyok kedvéért magyarázták bele a törvénybe. Nem a protestánsok kedvéért, hanem magának a megsértett törvény tekintélyének szentségeért kellett a minisztériumnak, mint a törvény hivatott őrének, betömni egy szigorú rendelettel azt a rést, melyet a klérus vakmerő keze az elkeresztelések és elatiyakönyvezések által a törvényen ütött. Ennyit a prímásnak a kultuszminiszterhez intézett leveleiről. * * * Térjünk át most a veszprémi püspöknek a kultuszminiszteri rendelet kihirdetését kisérő körlevelére. A «Nemzet» közlése után olvasván e körlevelet, nem tagadom, kellemetlenül érintett a különben elég elfogulatlan és tárgyilagos hirlap bevezető sorainak eme passusa: ((Üdvözöljük Veszprémmegye püspökét azon jó szándéka és hazafiasága miatt, hogy a magyar társadalom békéjének megzavarását el akarja kerülni.)) No ha ez már magába véve üdvözlést érdemlő hazafiság : akkor Magyarországon a hazafisság vagy igen olcsó érdemekhez van kötve, vagy egy püspök azonnal nagy hazafi lehet, mihelyt a társadalmi békét megzavarni nem akarja. Persze más emberfiától több kívántatik; hanem a püspököktől, a magyar sajtó emez elkényeztetett kegyenceitől, már ez is nagy hazafiúi erény, amit múlhatatlanul regisztrálni kell. Egyébiránt bevallom én is, hogy a veszprémi püspök levele a prímáséihoz képest elég sima, elég békés szellemű. Nem is teszek rá több, mint csak két megjegyzést. Az egyik megjegyzésem az, hogy semmit sem csudálkozom azon, ha a magyar klérus minduntalan hegyes ösztönök között áll, habozva a felett, vájjon megtartsa vagy megrontsa-e a hazai törvényeket, midőn neki más irányból, egyházi felsőségétől jövő oly rendeletekre kell folyton hallgatnia, melyek ama törvényekkel homlokegyenest ellenkeznek. íme Magyarország törvénye azt mondja 1868. LIII. 12. §-a: «A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiak atyjuknak s a leányok anyjuknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés térítvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen, és semmi esetben sem bírhat jogerővel)); a veszprémi püspök pedig pápai parancs folytán ezt köti szívére papjainak: adummodo ca.utum omnino sit de universa prole utriusque sexus in catholicae religionis sanctitate omnino educanda.» Hát már most az a szegény pap hogy gázoljon ki a dilemmából, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon ? Nemo servus potest duobus domitiis servire — gondolja magában, és minthogy egy részről pápai = isteni, más részről pedig hazai — csak emberi törvényekkel áll szemben : nyugodt lelkiismerettel túlteszi magát ezeken, amazokért. Es ez így fog lenni örökké, ameddig Magyarországon két factor tartja magát competensnek törvényt alkotni: az állam és — a pápa; amíg t. i. egymás szűrét ki nem teszik. Vájjon melyik fogja kitenni a másikét ? A másik, a mit a veszprémi püspök körlevelében megjegyzéssel kívánok méltatni az, hogy igen helyes és bölcs tanács az, amit ő papjainak ajánl, hogy t. i. ha a keresztelési bizonylatok kiadásának kellemetlen terhét magukról lerázni akarják, legjobb lesz az oly gyermekeket, kik r. kath. vallásban nem neveltethetnek,