Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

Harmincharmadik évfolyam. 4. sz. Budapest, 1890. január 26. PROTESTÁNS ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: VIII, ker. Szentkirályi-utca 39. szám. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TABTALOM : Balzsamot a sebekre! Dombi Lajos, — Iskolaügy. A hazai református tanítók törekvései. Ben Mikrosz. — Könyvismertetés. Nihilismus a szószéken. M. Schwalb : «Gebrechen und Leistungen des kirchl. Protestantismus.» Dr. Masznyik Endre. — Kenessey Béla. «Protestáns Szemle.» H. Kiss Kálmán — Belföld. A verses búcsúztatók eltörlése érdekében. Csete Károly. — Gyakorlati lelkészet: Bersier liturgiája. Feleki József. — Külföld: Külmissziói szemle. Láng Adolf. — Külföldi apróságok. Hetesy Viktor. — Különfélék. — Hivatalos közlemények. — Hirdetések. Balzsamot a sebekre! Ezen lap mult évi 48—ik s azt követő számaiban megjelent ((Készüljünk a zsinatra)) című cikksorozat nézetem szerint annyira fontos és időszerű, hogy annak «agyon hallgatása)) egyáltalában nem volna rendén. Nem ringatom ugyan magamat azon hitben. hogy erőtlen szavam biztos meghallgattatásra tarthatna igényt azok részéről, kiknek kezében a közvetlen alkotás ereje összpontosul jelen s jövőben, mindazonáltal, tudva azt, hogy ((cseppek alkotják a tengert)), rögök sokasága dombot, sőt hegyet képez: nem mulaszthatom el, hogy igénytelen nézetemet el ne mondjam a Nagy Ignácz lelkésztárs úr által napi rendre hozott tárgyak érdemében. Egyszerű papi állásom s egyéni sajátságomból kifolyólag egyiránt ellenszenvvel viseltetem minden cifraság, szövevényesség iránt, s szívvel lélekkel az egyszerűség kedvelője vagyok. Ugyanazért az ((50-es évek»-re emlékeztető ((rubrikás» kezelés egyáltalában nem kedvem szerinti; az a sokféle beírás, kiírás, felírás, leírás, kirovás, behajtás, véleményem szerint nem kálvinista gyomorhoz való csemege, ugyanazért nagyon kívánatos volna a domesztika-kezelés minél egyszerűbbé tétele már a közel jövőben! Ebből kifolyólag csatlakozom azon felfogáshoz, hogy célszerű volna megállapitni (tíz évi átlagos fölvétellel) minden egyházkerület évenkénti közalap járulékát egy összegben, melyet a kerületek aránylagosat! kiosztanának, illetve kiróvnának saját egyházmegyéikre; az egyházmegyék az egyes egyházakra, az egyházak presbyteriumainak megadatván azon jog, hogy az egyházukra aránylagosat! esett közalap járulék mikénti előállítását belátásuk szerint eszközöljék. Ekkor bizonyára lennének egyházak, honnan ((szorgalmi úton», meglevő, vagy létesítendő ((tőke» kamatból, egyházi ((egyenes adó)), vagy ((egyházi pót-adó» utján, de mégis könnyebben, kevesebb kellemetlenséggel volna egybehozható a kivánt összeg. Itt mellékesen megjegyzem, hogy a közalapnak mai alakban kivetését csak azon esetben tudnám némi nyugalommal szemlélni, ha azt az állami adóval együttesen az azt beszedő állami közegek szednék be s egy összegben szolgáltatnák át az egyház gondnokának stb í No de ez «pium desiderium !» A N. I. úr által ajánlott s általam helyesnek nyilvánított mód korántsem aggályos a domesztikára! Sőt ez esetben a positív alap, melyre építni szilárdabban lehetne, teljesen megvolna, míg ma: évenként változik a ((beveendő)) és ((bevett)) tételek összege, s a ((körmön font)) szabályok mellett alig-alig lehet eligazodni, hogy mi is hát tulajdonképen az «aktiv állás ?» A egyes egyházakra határozott összegben kivetett ((járulékok)) tíz évenként revidiálandók lennének, s ily módon a méltányosság útja —kölcsönösen — nyitva maradna. Azzal ne hitegessük sem magunkat, sem másokat, hogy a mai szabályok mellett egybegyűlt összeg az egves egyháztagok ((önkéntes bevallása)), ((önkéntes adakozása)) gyümölcseként tekintendő. Bizonyára legnagyobb részben a presbyteriumok által egyesekre kirótt s nagy nehezen behajtott egyházi rovatai az in ultima analisi! Sőt azt is határozottan merem állítani (tapasztalat folytán), hogy igen sok esetben nehezebben fizetik egyesek a közalap néhány krajcárját, mint az egyházi adó forintját! Azok előtt, kik csak eszményi magaslatról tekintik a dolgokat, nem kétlem, sajátságosnak, sőt talán