Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

már Vásárhelyen őt is áldozatul vitte. Ez időben tört ki ugyanis a hazai ref. egyház kebelében az ismeretes nagy egyházjogi harc, mely azon kérdés körül forgott, mennyi befolyás illesse a világiakat az egyházi igazgatásban ? A harcot Sinai indítá meg köztudomás szerint. A tiszántúli kerület, tehát a békési traktus is Sinai-párti volt, hogy t. i. semmi vagy nagyon csekély jog illesse a világiakat. Az öreg Szőnyi Beniámin lelkes fegyvertársa lőn Sinainak. Hogyne ? Hiszen a világi elem tolta ki hivatalából őt is, a ccparaszt zsarnokság.)) A traktus nyilatkozott ez ügyben, a budai zsinatra küldendő követeinek utasítást adott, melyet Szőnyi fogalmazott s dolgozott ki Szentmiklósi alesperessel (85. ].). A követek egyike Szőnyi volt. A két párt fejeinek ismeretes küzdelmét (melyhez egyébiránt iró több érdekes adattal járul művében) mellőzve, a világi urak befolyása alá került zsinati papi-tagok sorsában osztozott Szőnyi is, t. i. eltogadta a zsinaton azt, a mit a világi elem akart, meghódolt amaz elv előtt, hogy a világiak vegyenek részt az egyház igazgatásában. Hazamenve Vásárhelyre Szőnyi, ott magát — elég különös — még mindig papnak (ha tényleg nem szolgált is), sőt esperesnek tartotta, (mint a ki még át sem adta hivatalát senkinek.) Az egyházzal már régebben kiegyezett, s így elkésve érkezett egyházkerületi főgondnoknak Rédeynek levele, hogy a vásárhelyiek elégítsék ki tisztességesen az érdemes öreget, esperesi hivatalát, annak jelvényét, iratait pedig egyházkerületi gyűlés határozata folytán kelle átadnia utódjának. Elte vége közeledett. Utolsó örömet neki művének, a Szentek Hegedűjének tizedik kiadása és az új templom toronygombja feltételének ünnepélyessége nyújtott. Meghalt 1794. évi szept. 17-én. Ennyi az, mit «Szőnyi Beniámin és a Hódmezővásárhelyiek)) ismertetése céljából itt közlünk. E kivonatos száraz ismertetés magát a főalakot még nem mutatja fel egészen. Közelebbről tekintve Szőnyit, erkölcsi vagy jellemnagyság ő nem vala. Mint emberben voltak benne fogyatkozások, gyöngeségek, makacsság, erélytelenség, elhamarkodás, hizelkedés, de szerető, megbocsátó, békeségszerető szívvel bírt. Tanult és képzett fő, alapos bibliai ismerettel itélő, boncoló, cáfoló észszel. Nagy theologus. A helytartó-tanács rendeletei ellen felterjesztett iratai, gróf Károlyi Ferenccel való theologiai eszmecseréje mutatják (85.—89. 1.). Értette a classicus nyelveket, úgyszintén a német, francia, belga nyelveket. A jóknak és nagyoknak kivívta becsülését. Sinai Miklós így ir róla: «kinek a vallástudományban s apostoli egyszerűséggel párosult kiváló kegyességben a felekezetünkköz tartozó magyar egyházakban párja nincs; «gr. Károlyi Ferencz pedig ezt irja a vásárhelyieknek : avagyon olyan lelkipásztortok, oly jók, hogy leiköket is letennék értetök, nem hogy jó tanácsukat megkímélnék tőletek.)) Rédey főkurátor pedig valóban nagyérdemű tiszteletes atyának, hív és fáradhatatlan lelkipásztornak mondja. Kortársai közül kimagasló nagyságú irodalmi munkásságban állott. Egyházi költő ő. Művei következők : 1. Imádságok imádsága. (Az úrimádságnak a hét napjai szerint reggeli és estvéli énekekre s imákra felosztása) 1774. öt kiadást ért. 2. Kegyesség napszáma (Kegyes elmélkedések.) Folytatása az előbbinek. 3. Nova thessara komogii et fidelitatis. Auctore Timotheo Archonfilo (Szőnyi álneve). A Törő és Pető-féle lázadás idejéből. 1753. Magyar nyelven is, rímes versekben. 4. Szentek Hegedűje vagy oly iuvességes énekek, melyeknek első részében a mindennapi és ünnepi énekeken kívül vannak a kegyesség gyakorlásának főrészeiről irott énekek; a második részében pedig különféle rendekre állapotokra és bizonyos időkre alkalmaztattak 1762. Összesen 240 ének. Tizenkét kiadást ért. Mindez, mindelőbbi mű nagyon elterjedt. 5. Gyermekek physikája. Franciából 1766. Két kiadást ért. (Tartalma : «oly szép és hasznos tudomány zsengéje, melyben kevés példák által megmutattatik, mint kellessék szoktatni a gyermekeket s egyiigyü embereket az Istennek sokféle teremtésire való kegyes és kedves elmélkedesekre és az azokban nyilvánvaló isteni bölcsességet, hatalmat, jóságot stb. vélek ismertetni és csodáltatni.) 6. Istennek trombitája, melyet az Úr fuvall és harsogtat az örökkévaló evangéliumban közönségesen e rövid élet után beálló örökkévalóságról. 1790. 7. Az ujtestamentomi énekek éneke. 1792. 8. A bűnös Magdolnának sok bűneiből való megtérésnek históriája Szentmártoni János által iratva és most legközelebb a hihetetlen Tamás siralmával bővitve 1793. 9. A Derham Physico-Tlieologiája című (Segesvári ford.) mű elején van 65 versszakra terjedő dicsverse 1793. 10. A vásárhelyi reform, egyház története és évkönyvei. Kézirat. 11. Önéletrajz. Kézirat. 12. Epigrammata christiana, latin distichonok gyűjteménye. Kézirat. Az egész mű az akkori politikai és egyházi viszonyok bő és alapos ismeretével van irva, s mint ilyen nagyon tanulságos. Nemcsak Vásárhely mult századbeli történetét, hanem a református magyarság életét s küzdelmét is megtanulhatod belőle. Igazán, a szó szoros értelmében : korrajz. Egyházi irodalmunkra határozott nyereség. Az adatok mind biztos kútfőből vannak merítve, érettök sok levéltár felkutatva. Feldolgozásuk mesteri. A rajzok sehol sem laposak, szárazok vagy élettelenek, hanem tiszták, vonzók. Ismertetőre legélénkebb benyomást tette a mű; kezéből, míg át nem olvasá, le tenni nem tudta. Csupán a mű végét s különösen Szőnyi irodalmi jellemzését szerette volna tömörebbnek és elevenebbnek. Találjon benne más is lelkigyönyört, táplálékot; a nagynevű iró pedig az egyházi szolgák legkisebbje részéről legyen üdvözölve ! B. P. BELFOLD. Gondolatok egy pár önkényt kínálkozó zsinati tárgy fölött. Alig van egy év még zsinatunkig, helyén való azért gyors egymásutánban beszélni meg azon kérdéseket, melyeknek megoldása a zsinat feladata leend. Felhasználom egy pár kérdés feltevésére én is azon alkalmat, melyet a nt. szerkesztő úr adott, midőn becses lapjának hasábjait egy időre a zsinati ügyek előleges megbeszélésére nyitotta meg. I. E kérdések egyike a papválasztásra vonatkozik, mely kérdésnek köztetszéssel találkozó megoldása, anynyival inkább fontos, mert a tapintatos és helyes megoldástól függ igen nagy részben az egyes egyházak nyugodtsága, megelégedése és egyetemes egyházunk előmenetele egyaránt. Minden oldalról meg kell gondolnunk ez ügyet és a lehetőség határai között ovakodnunk minden eléggé nem indokolt avagy szokatlan újítástól és csak így tökélyesbbítenünk a papválasztás módját, mert elhamarkodott nem eléggé megfontolt megoldás beláthatatlan károkat vonhat maga után.