Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

már nevei is, tekintetbe véve a nevekhez kapcsolt elbeszéléseket, igen sok anyagokat nyújtanak a vizsgálódásra, s már előzetesen is megerősítik azon állításunkat, hogy irt nem a véletlen játékával van dolgunk, hanem bizonyos vallásos irányzatoknak és politikai pártoskodásoknak tendenciái szerepelnek. De még inkább meggyőződünk ez állítás helyességéről, ha azon geográfiái területeket teszszük figyelmünk tárgyává, melyek a Genesis elbeszélései szerint a patriarchák működésének szinterei valának, s a mely területeknek vagy kultusz-helyeknek vallásos és politikai jelentőségét akarják az elbeszélések a patriarchák személye által igazolni és kiemelni. (Folyt, köv.) Petri Elek. KÖNYVISMERTETÉS. Szőttyi Beniámin és a hódmezővásárhelyiek ijij— 1794- Koirajz az alföldi reformátusok történetéből. Irta Szeremlei Samu, h.-mezővásárhelyi lelkész. (Vége.) Harcot, áldatlan harcot indít ugyanis a ((becsületes tanács» a prédikátorok, általában az egyházi törvényes rend ellen, mely harc szomorú bizonysága annak, mire képesek és készek «a külső emberek,» a nép választottjai és vezetői (kivált midőn tudatlanságuk kevélységgel s rossz akarattal párosul), ha a «belső emberekkel)), kiket szolgáiknak tekintenek, saját kényök k ed vök szerint el nem bánhatnak. A városi tanács — a két jegyző indítására — az 1787-ik év január első napján gyűlést tart s elhatározza, hogy miután elérkezett a szokásos papmarasztás ideje, a papoknak szabják elő, mihez tartsak jövőre magukat ? A főbb pontok, melyeket a tanács Írásban közölt Szőnyivel és Füredivel, ezek valának : Szőnyi megöregedvén, fele fizetést kap, másik felét a helyettes lelkész vagy káplán. Káplán azonban Szőnyinek a fia, Pál (ki ez időben Szentesen szolgált) semmiképen nem lehet. Füredi maradhat, de hangosabban prédikáljon. Hetenként hétköznap kétszer prédikáció tartassék, a többi napokon biblia vagy zsoltármagyarázatok. Ifjak, leányok vasárnap délest.ve katechizaltassanak, a kurátori számadások pontosan vezettessenek, nyilvánosan megvizsgáltassanak. Az iskolák gyakorta látogattassanak, hogy a tanítók tanítanak-e? stb. Lehet, hogy Szőnyi, öregedése és esperesi teendői miatt, csakugvan nem fordíthatott annyi időt és erőt az egyház ügyeinek ellátására és ellenőrzésére, mint talán kellett volna, de úgy látszik, nem a lehető bajok orvoslása volt a tanács vagy is jegyző urak főcélja, mint inkább Szőnyinek és fiának eltávolítása. Volt Szőnyinek (tiz gyermeke között) egy fia, Pál, ki úgy lelki tehetség, képzettség, mint erkölcsiség dolgában fogyatékos volt, de a kit Szőnyi az atya, szeretett és óhajtott volna maga mellé helyettesül venni, annyival inkább, mert épen most. hely- nélkül maradt, Szentesről elmozdíttatván. Tőle tehát némi joggal idegenkedhetett a tanács, de az öreg Szőnyinek, ki oly sokat tőn a városért, kijelenteni, hogy ha fiát venné maga mellé, tessék, neki Szőnyi Beniáminnak, magáról gondot viselni, az ekklézsia más papiéi gondoskodik, a papságot tőle elveszi, kegyetlenség és kegyeletlenség. A tanács határozatára a papok nem válaszoltak, hanem a katedrából támadták meg a tanácsot. A tanács összehívja a népet a templomba, megszavaztatja, kell-e nekik Szőnyi és Füredi? A jegyzők által izgatott nép kimondá többséggel, hogy nem kellenek. A lelkészek és a tanács között támadt szóváltásnak és harcnak egyelőre egyesség lőn a vége, melyszerint a papok maradnak. Szőnyi fele fizetést húz, másik fele a kápláné, kinek személyére nézve a megállapodás elhalasztatott. Történt ekkor, hogy esperes Szőnyi meghívására Vásárhelyen traktusi gyűlés tartatik. Szőnyi lemodván esperesi hivataláról, szóba hozza a káplánügyet. A gyűlés határozza, hogy a ki a káplánt fizeti, az válaszsza és hívja is meg, mibe azonban a gyűlésbe meghivott tanács bele nem egyezett, hanem ott hagyta a gyűlést; a városházán azonnal összeült a tanács, a traktusi gyűlést zug-gyülésnek, tehát törvénytelennek jelentvén, határozatai ellen óvást tett. Harmadnap pedig Szőnyit, mint a ki a káplán-ügyben ellenök van, a papságból leteszik, helyére új papot választanak. Szőnyi az őt állandósító régebbi oklevélre hivatkozik, s midőn Szőnyinek ügyét az uj esperes Szentmiklósi és az uradalmi ügyész magáévá tette (utóbbi keményen ráirt a tanácsra), a tanács hiába csürte-csavarta a dolgot, lemondott az új lelkész meghívásáról, de arról nem, hogv a püspöknek Szathmári Paksi Istvánnak panaszlevelet ne küldjön Szőnyi magatartása és a zug-gvülés felől. Esperes szintén informálja a püspököt a vásárhelyi tanács elvetemültségéről, vakmerőségéről. Püspök levélben válaszol a tanácsnak, mely levél «sima formában a leghatalmasabb rendreutasítás és valóságos mennykőütés volt.» Tartalma oda ment ki, hogy a hallgatók nem birái a lelkipásztoroknak, az egyház ügyei nem a városházán intézendők és pedig páp nélkül. Kánonok rendelkeznek e tekintetben, nem a vásárhelyi birák uraimék. Püspök levelére a tanács replikáz, prókátor! okoskodásokkal, döjyfösséggel, önfejűséggel. A püspök ily viszonyok között szükségesnek találta, hogy a vásárhelyi egyház ügyei megvizsgáltassanak s azokról jelentés tétessék. A Gyomán tartott febr. 28-iki traktusi gyűlés tehát e célból küldöttséget meneszt Vásárhelyre, azonban a tanács szóba sem áll a küldöttséggel, azt mondván, hogy már megfeleltek a püspöknek ; kitiltották az iskolából az odi vizsgálni menő küldöttséget (övék az iskola, ott ők parancsolnak.) A küldöttség megtette jelentését a püspökhöz, kérvén a superintendentiát, hogy a vásárhelyi állapotokon mihamarabb cs gyökeresen segítsen (jelentés olvasható 155 —158.). A superintendentia azonban nem intézkedett s ez a körülmény még bátrabbá tette a tanácsot, annyira, hogy az elhatározta, miszerint Szőnyi Beniámin helyett új papot hoz; fia Pál, ki atyjának segédkezett, kitakarodjék a parochiából, ! az öreg Szőnyi is «szent György napkor költözködjön ki.» Az öreg Szőnyi az uriszékhez fordult oltalomért, ez azt felelte, Ítéljen előbb az egyházmegye és kerület. Ezek pedig hogy mily gyengék, az elhatalmasodott demagógokkal szemben valamit ,tenni mily képtelenek voltak, megmutatta az, hogy Szőnyi ((elfogadta azokat a föltételeket, melyeket a tanács kegyetlen szabatossággal és világossággal diktált megalázására.)) Leteszi 1789. évben 46 évig viselt lelkészi hivatalát, kimegv a parochiából, s «könyörületességből kap valamely fizetésecskét.» Szőnyi ezen megváltozott sorsába nem tudott belenyugodni. A lemondást erőszakkal kicsikartn.ik, utódját befurakodottnak, a tanácsot halálos ellenségének tartotta. A megígért «fizetésecskét» sem kapta. Nagy nélkülözések közt élt s bizony már a jóltevő halál után is sóhajtozhata. De neki élni, szerepelni, küzdeni kelle még egyszer, fegyvert fogni a világi elemnek az egyházba való betolakodása, elhatalmosodása ellen, a mely