Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

ranghoz méltó uradalmakat bírnak : protes­táns püspökeink a hívek krajcáros adományain nyomorognak. Törvény szerint állami egyete­men a katholikus papságnak magasabb papne­velő intézete van, a protestánsok, ha akarnak, csináljanak a maguk pénzéből. Törvény szerint a vallási viszonosság mellett katholikus atyánk­fiainak házassági szentszékeik vannak, mi pro­testánsok elégedjünk meg a polgári biróság katholikus szellemű házasági jogszolgáltatásával. Említsem-e az iskolai, jogi, közigazgatási és társadalmi életviszonyokban a katholicismus által élvezett felsorolhatatlan számú előnyöket? Országos forrásból hatalmas tanulmányi alapja melyik egyháznak van ? Egyházi solemnitá­soknál melyik egyháznak ád a hatóság kato­nai díszcsapatot ? Katonaság, honvédség vegyes vallása dacára melyik egyház szertartása szerint kényszerül ünnepelni katonailag ? Különleges egyházi ünnepek közül melyiket ülik meg a polgári és katonai hatóságok, a protestáns Nagy­pénteket-e, vagy a kath. Boldogasszonyokat? Az állami és községi, akár elemi akár közép, akár felső iskolák közös jellegük dacára, melyik felekezet bélyegét viselik, tanítóik és tanáraik melyik templomba kötelesek a növendékeket el­kísérni? Melyik felekezet hitoktatói kapnak állami íizetést, ha nem saját iskoláikban alkalmaztat­nak, a katholikusok-e vagy a protestánsok? Meg­van-e tartva az országos vallásügyi kormány­zatban az a szokás, hogy legalább az államtitkár protestáns legyen s nincs-e csak legközelebbről is botrányosan kijátszva ez a kis méltányosság is azzal, hogy katholikus az államtitkár s hogy a volt prot. h. államtitkár hatásköre egy alá­rendelt és a protestáns érdekekkel nem is is­merős kis hivatalnokra bízatott? így gyakoroltatik az alkotmányos Magyar­országban a vallási viszonosság, jogegyenlőség és testvériesség. S ily körülmények között, azt kérdem, nem indokolt-e a protestánsok azon kérelme, sürgetése, hogy a magyar államban az egyházilag mellőzött protestáns alattvalók is bevétessenek a vallási jogegyenlőség és viszo­nosság sáncaiba? bár annyiban, hogy a kiáltó és elkeserítő egyenlőtlenségek az államsegély arányosítása által némileg megszüntettessenek. Az államsegély fölemelését indokolják to­vábbá a lelkészi hivataloknak rendkívül fölsza­porodott állami teendői, melyeket a protestáns lelkészi kar ingyen kénytelen végezni. A lel­készi hivatalokat az anyakönyvvezetés, kiad­ványozás, polgári és katonai megkeresések, törvényszéki, statisztikai, rendőrségi, városi és megyei átiratozások és levelezések valóságos polgári hivatali-bürokká tették, melyeknek bün­tetés terhe alatti elvégezése míg egyfelől béní­tólag hat a lelkész vallás-erkölcsi lelkipásztori működésére, másfelől tömérdek idegen munka ingyenes teljesítésére kötelezi a szegény pro­testáns lelkipásztort, kinek a rengeteg munká­ban még azon vigasztalása sincs, hogy ingye­nes szolgálatából legalább közegyháza, mint a katholikus egyházegyetemnél van, némi állami hasznot és előnyt húzzon. Mindezek s még számos más tekintetek figyelembe vételével, vájjon nem egészen jogos és természetes-e a hazai protestantismus azon törekvése, hogy elnyomott, jogaiban megsértett helyzetén b.ár az államsegély arányosításával valamint segítsen ?! Egyáltalában nem szemrehányásképen, de tárgyunkkal egybefüggőleg mégis felemlítjük, hogy a magyar állam eszmének és a magyar nemzet közügyének talán tettünk mi is annyi parányi szolgálatot a múltban, hogy ezért ne alamizsnát adjon, hanem olyan segélyt, a melv az 1848-ik évi XX-ik t. c. 3 —ik §-nak meg­feleljen. Adjon olyan segélyt, a mely a többi európai államok által a prot. egyházaknak nyúj­tott segélyezést megközelítse! Adjon olyan se­gélyt, mely igazságos arányban álljon a római és görög katholikus egyház és papság állami eredetű javadalmazásával és segélyével. Quod uni justum, alteri aequum! Hogy minő kútfőből fedezze aztán az állam a prot. egyházak szükségleteit? a fundus reli­giosus és fundus studiorum arányos megosztá­sából-e, vagy más állami jövedelmekből nyúj­tott arányos segélyből-e? Arra felelni nekünk sem nem dolgunk, sem nem lehet feladatunk. Ha az állami törvényhozás milliókat és millió­kat szavaz meg csakúgy könnyedén a Manlicner fegyverekre és füst nélküli lőporra : akkor talán valamicskének arra is telni kellene, hogy a prot. egyház lelkészeit és tanítóit, a kik az állam kulturális és "erkölcsi céljainak legeminensebb munkásai, tisztességesen segélyezze. M. F. M e d i t a t i ó k. (K.) A sűrű porfelleg, melyet a febr. 26-ki el­kereszteléseket tiltó kultuszminiszteri rendelet miatt a clerus zajos és féktelen toporzékolása fölvert, úgy lát­szik némileg szállóban van. A turbulens tömeg vagy észrevette és elpudeálta magát, vagy ha igaz a «Pesti Hirlap» május 14-ki számában foglalt esztergomi lev.él tudósítása: «az alsó papság izgatása legmagasabb helyen a legszigorúbb elitélésben részesült)), és conticuere onines intentique ora tenebant. Bármelyik legyen az igazi ok.: annyi bizonyos, hogy a rakoncátlan elem visszatérni látszik medrébe. (Csak látszik! Szerkf) Hova lyukad ki egyébiránt az egész mestersége­sen szított mozgalom? elcsillapul-e végkép, vagy új

Next

/
Oldalképek
Tartalom