Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

végett? i) A tanító és más jóltevo tevékenysége a községben oda irányuljon, hogy a gyermekkertekre pénzalap gyűjtessék; 2) hol az egyes tevékenysége nem elegendő, alapíttassanak gyermekkert-egyesületek, melyek gyermekkertek felállításáról gondoskodjanak; 3) községek, hatóságok és iskolafenntartók hivatvák első sorban gyermekkerteket alapítani és fenntartani; 4) az államnak is hathatós támogatással kell a gyermekkertek felállításához hozzájárulni; 5) hol pénzszükség mutatkozik, ott ezen célra fordíthatók, felolvasások, hangversenyek és színi előadások tiszta bevételei. A választásra kerülvén a sor, Dobó Adolf (Igló) lett elnök, miután Putsch 13 évig viselt elnöki hivatalát tovább viselni nem akarta ; Finger Ede (Szomolnok) és Wiener Péter (Igló) alelnököknek, Krausz (Igló), Wenczel (Lőcse) és Kertscher S. (Késmárk) jegyzőknek, Kertscher E. (igló) pénztárnoknak és Seltenreich H. könyvtárnoknak lettek megválasztva. Következett Kercsher E. előadása: «a gyermekjátékok és ünnepélyek»-ről. Itt különösen kifejtetett, mily nagy jelentősége van a paedagogiailag helyesen kiválasztott játéknak a gyermek testi cs szellemi fejlődésére, hogy nagy óvatossággal kiküszöbölendők a nyerészkedésre alapított játékok, valamint azok az ünnepélyek is, hol a gyermek hangversenyben, szini előadásokban és több affélékben maga is közreműködik. Az egyesület anyagi oldalát tekintve, kimutattatott, a bevétel 1171, a kiadás 388 frttal és 11 krral és ennek folytán a pénztári készlet 783 frt 49 krral. A hátralék tesz 129 frtot. Az egyesületi tagok száma 237. gr. Csáky Albin miniszter úr táviratilag üdvözöltetett, mit ő hálásan megköszönt. A sok pohárköszöntéssel fűszerezett díszebéd után dr. Hajnóczi szepesmegyei tanfelügyelő úr ily themáról : «A népiskola és a néptanító jogi helyzete a magyar állambanw, következő tartalmú előadást tartott. Az első időben a népiskola az egyháznak teljesen alá volt rendelve és külön jogokkal nem bírt. Azután elválasztott egymástól a kettő, de az egyház még mindég vezette a az iskolát. Az iskola önállósítására az első kísérletet a «ratio educationis» cimű törvényben M. Therezia korában találjuk a 12-ik t. c. 1848-ban kimondta: a népokoktatási intézetek állami intézntek. Az 1868, 38—ik t c. 1875, 32-ik t. c., a tanítók nyugdíjazásáról; 1876. 28. t. c., a népiskolai hatóságokról és az intézkedés amagyar nyelv tanításáról, kimondják a tanszabadságot és a tankötelezettséget és mind a kettőt a fáradalom kezébe adják. Kérdés, nem volna-e a mostani viszonyok között tanácsos e némely tekintetben túlságos szabadságot megszorítani? Oda kell törekedni, hogy az iskola szabad legyen, a szabad államban 1 Ezen előadás után a torna-osztály és az énekosztály üléseztek megfelelő jelentésekkel és gyakorlatokkal, elnökül Ormóssy (Lőcse) és jegyzőül Wenczel választattak meg. 6 órakor az ünnepély emelésére a .leibitzi tűzoltóság igen sikerült gyakorlatot rendezett. Este 8 órakor az egyesület javára reunio rendeztetett, hol a leibitzi műkedvelők két vígjátékkal és az énekosztály négyhangú énekek előadásával működtek közre, mire még kedélyes táncmulatság következett, melyben a tanítóság fiatalabb része szerepelt. Harmadik napon 8 órakor az ev. és kath. templomok és az iskola-kert látogattattak meg, mire 9 órakor a közgyűlés folytatása következett Szobnek 1;

. (Szomolnok) előadásával «a gyermeki kedély és annak apolásá))-ról. Mint uj themák kitűzettek : Milyen legyen a nevelés a gyermekkertben és a magyar nyelv tanítása nem magyar ajkú iskolában, tekintettel a szepességi viszonyokra. Több javaslat elfogadása és a helybeli iskolákról szóló jegyzőkönyv felolvasása urán, elnök köszönetet mond a gyűlés tagjainak, a vendégszerető városnak és a vasutaknak a kedvezményekért és bezárja a gyűlést. A gyűlés után a jelenvoltak nagy része kirándult vagy a leibitzi kénfürdőbe, vagy a bélai barlang-ligetbe vagy pedig a zöldtóhoz a Tátrába. Weber Samu. A nagyenyedi egyházmegye tavaszi közgyűlése. Tavaszi közgyűlésünk 1890. junius 30-án tartatott meg Nagy-Enyeden, a város díszes tanácstermében, melyet, mint mindig, úgy most is készséggel engedett át e célra Kovács Gyula polgármester. A gyűlés tárgyalásait isteni tisztelet előzte meg, melyen könyörgést és egyházi beszédet Veres Károly sz.-földvári lelkész mondott; egyházi beszédének alapigéje: János I. levele 4. részének 20—21. verse volt, melyből kiindulva igen ügyesen tárgyalta amaz igazságot, hogy Istent csak az szeretheti, a ki szereti az ő embertársát. A tulajdonképen: közgyűlésen a tartalmas esperesi jelentés vala a a megnyitó, melyből — hála Istennek — örvendetes tudomásul vehettük az egyházak szellemi és anyagi gyarapodását, a népesség 231-el történt szaporodását, a több helyen létre jött avagy a közel jövőben létesülendő építkezéseket. Az anyagi gyarapodásban a hívek áldozatkészsége mellett hatalmas tényező volt az országos domesztikai segély, mely ez évben az rooo frtot meghaladta ; a szellemi előhaladásnak alapvetői és továbbvivői, hivataluk és hivatások szerint a lelkészek valának, kik a legjobb egyetértésben élnek a hívekkel, együtt munkálván azokkal az Ur szőllőjét. Ezekről győződött meg esperesünk a már bevégzett esperesi vizsgálat alatt, midőn minden egyházat meglátogatott, erről tanúskodik az is, hogy ez évben nemhogy atyai dorgálását kellett volna hallatnia, hanem inkább az elismerést és méltánylást érdemelte ki majdnem mindenik az egyház őrállói közül. Megemlékezett az esperesi megnyitó Fülöp Géza egyházkerületi képviselő váratlanul történt elhunytáról, ki a jelennek büszkesége, a jövőnek reménysége vala, majd^Gergelyfi István nyugalmazott lelkésztársunk emlékének adózott egy pár szóval, azután bemutatva Baló Bálint detrehemi körlelkész és Bartha Antal csúcskappandi lelkész urakat, az egyházmegyei tanács jegyzőjének adta át a szót. Az egyházmegyei tanács jegyzőkönyvének felolvasása, a kormányzó testület sok és beható munkájáról tanúskodott: e gyűlésekben több egyháznak fontos és kevésbbé fontos ügyei nyertek elintézést, az évi számadások felül vizsgáltattak és hogy egyházmegyénkben mindenek ékesen és jó rendben történtek, az épen az egyházmegyei tanács beható munkásságának és az esperesi bölcs kormányzásnak köszönhető. Nem csuda hát, hogy midőn az általános tisztújítás alkalmából a tisztikar lemondott, s legelső sorban az esperesi hivatal töltetett be közfelkiáltással, nagy lelkesültséggel lett megválasztva újból is Hegedűs Lajos régi esperes. A főjegyzői állást szintén felkiáltás által kívánta a gyűlés betölteni — de Sándor János nem elégedett meg a közbizalom ily pregnáns nyilatkozatával, hanem szavazást kivánt, a melynek eredményéből aztán teljes nieggvőződést meríthetett arra nézve, hogy nemcsak a gyűlés egyeteme, hanem az egyes tagok is őt tartják