Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

legarravalóbb embernek, mert egy szavazat nem esett reá csupán és a szavazóról meg vagyok győződve, hogy elhiszi ő is, hogy nem ellensége Sándor Jánosnak; a számvevőséget már közfelkiáltás útján volt szíves elfo­gadni. Megválasztottuk továbbá direktornak Barabás Jó­zsefet, megtoldván méltóságát még egyházmegyei pénz­tárnoksággal ; Tóth Mózest gyámintézeti pénztárnok és könyvtárnoknak; egyházmegyei világi tanácsbíráknak: Mészáros István f.-vinci polgármestert és Tóth Miklós arvaszéki elnököt. Köztörvényszéki rendes bírák lettek: világi részről Kovács Gyula polgármester és dr. Horváth Miklós ügyvéd; egyházi részről dr. Kovács Ödön dr. Bar­tók György. Házassági törvényszéki bíráknak szavazat­többséggel megválasztattak: Dr. Kovács Ödön és dr. Bar­tók György. Szilágyi Farkas, Zathurecki Károly, Tóth Mózes, Kállai Sándor és Málnási Károly tanügyi elő­adóvá Nagy Lajos képezdi igazgató ; kandidáló bizottsági tagok lettek : Szilágyi Farkas és Zathurecki Károly. Fő­gondnokságra jelölte gyülésünk Szentpáli Ignác algond­nok, gr. Bethlen Bálint algondnok és gr. Bánfy György urakat. A választások megejtése után egyik tagtársunk indítványára elhatároztatott, hogy az esperesi jelentés­ben említve volt gerendi megnyert perben, az igazgató­tanács és egyházkerületi ügyvéd közt létre jött perkölt­ségekre vonatkozó elszámolás kéressék le a mélr. állandó igazgató-tanácstól. Olvastatott az orbai egyházmegye átirata, mely szerint az egyházkerület útján, az össze­ülendő zsinathoz felirat intéztessék a kepeváltsági ala­pok adómentességének kieszközlése tárgyában. Ez átira­tot annyival inkább pártolja közgyűlésünk, minthogy e kepeváltsági alapok legnagyobb része mindezideig nem adatott át a használatnak, hanem minden felhasználás nélkül folytonosan gyarapíttatik és így kívánatos, hogy ez alapoknak adóval történt vagv történendő megrovása által, ne legyen már egy rész eleve elvonva a nemes és az államra nézve is üdvös céltól. A nagykárolyi egy­házmegyének az 1848. XX. törvénycikk érvényesítése tárgyában egyházmegyénkhez intézett átiratát közgyű­lésünk nemcsak tudomásul veszi, hanem pártoiólag ajánlja azt az egyházkerület útján a zsinat figyelmébe; különösen az államsegélyek egyformásításának, arányo­sításának keresztülvitele szempontjából tartja közgyűlé­sünk e kérdés felvetését időszerűnek*) és hiszi, hogy a zsinat bölcsessége meg fogja találni az utat nevezett törvénycikknek legalább e felfogás szerint leendő meg­valósításához. Több kissebb jelentőségű tárgy után az özvegy árvatár felügyelő-bizottsága tette meg jelenté­sét a gyűlés előtt; e jelentésből értésünkre esvén, hogy alaptőkénk ez évben 1000 forinttal gyarapodott, köz­gyűlésünk részvényes tagjai elfogadták a felügyelő bi­zottság azon javaslatát, hogy dacára e tőke szaporulat­nak, a jövőre való tekintetből a tagdíjak évi 5 frtról 8 frtra emeltessenek fel. A tagdíjak e felemelése élénk vitatkozásra adott alkalmat, de a vita végén két tag ki­vételével elfogadta minden részvényes tag a díj feleme­lést. Elfogadta és elfogadhatta pedig azért, mert már a jelenben meglehetős segélyben részesülnek az özvegyek és árvák, a tagdíj e felemelése mellett pedig a közel és messze jövőnek még szebb kilátásai nyílnak meg. Ezen díjnak, és hivatalba lépés alkalmával a félfizetés­nek, mint alapdíjnak befizetése, a befizető özvegyének már a jelenben biztosít évi 80 frtot, első árvájának 20 frtot, második és hármadiknak 10—10 frtot, a jövő­*J Nemcsak időszerű, de valóságos életkérdés ránk nézve az aránylagos államsegél}' kieszközlése. Szerk. ben pedig reményünk szerint nemcsak a koldus kenyér­től menti meg özvegyeinket, hanem biztos megélhetési módot nyújt azoknak. Kár, hogy nem volt benne alap­szabályainkban a többség határozatának kötelező volta, s így az a két tag családja kimarad e nagyobb kedvez­ményből, azonban e határozat a későbbiekre nézve már kötelező s így ennek áldásos voltát általánosnak mond­hatjuk. Ez intézetnek minden eddigi tagja megmaradhat annak kötelékeiben és jótéteményeiben, ha más egyház­megyébe távozik is, azonban azok, kik ezután lépnek be, ha más egyházmegyébe távoznak, igényüket elve­szítik. Azt gondoltuk, hogy a tárgysorozat már ki van merítve, midőn Hegedűs Lajos esperes az e. k. igazgató­tanács adakozásra felhivó szózatát olvasta fel, melyben egyházmegyénk áldozatkészségére hivatkozással, alapít­vány tételre van felszólítva egyházmegyénk a Kolozs­várit felállítandó «theologia akadémiával szervi kapcso­latban tervezett paedagogium® részére. Egyházmegyénk, mint egyházmegye szegény, pár száz forintból áll kebli domesztikája, a miből még hivatalos kiküldöttjeinek, egyházkerületi képviselőinek napdíjait sem fedezheti, épen azért, mint egyházmegye fentnevezett célra nem szavazhatott meg semmit. Azonban egyházmegyénk egyes vagyonosabb tagjai elismervén a protestantismus, az igaz vallásosság egyik jellemző vonásának az áldo­zatkészséget, lelkes buzgalommal hozták meg áldozatai­kat, bár más célra és címen, a szent ügy oltárára: Gróf Bethlen Bálint 150 frtot, Kovács Gyula 50 frtot, ifj. Gáspár János 50 frtot tettek le, mint ala­pítványt a ház asztalára, Felszegi Sámuel szintén 50 frt alapítványát jelentette be. Tették pedig fentnevezettek ez alapítványaikat azon indokolással, hogy a meglévő, fel­adatát már most kellően végező, kevés áldozattal fejleszt­hető és fejlesztendő envedi theol. akadémiánk mellett, nem látják szükségét nagy költséggel egy új felállításá­nak, hanem ennél látnak sokkal imminensebb és igazán szent célokat, milyen például a papi fizetések emelése, papi özvegyek felsegélése stb., tették mondom ez indító okokból, fentnevezettek, szép alapítványaikat: a nagy­enyedi egyházmegye özvegy-árvatári céljaira. Isten él­tesse őket sokáig és adjon bölcsességet, hogy midőn szívok nemes érzése áldozatra serkenti őket, mindig bölcsen választhassák meg a célt, melyet felsegítenek! Márius. KÜLFÖLD. A Rhamazán. A mi a katholikusoknál a böjt, az a törököknél a Rhamazán. Kezdődik a kilencedik hónap új holdjakor s tart egy hónapig. Ez alatt az idő alatt sem enni sem inni nem szabad napkeltétől naplementig. E bojt alól senki sem vonhatja ki magát; még az utazók és betegek sem ; s az egész holdjárás alatt olvas­gatással, imádkozással, alamizsnák adással s különféle jó cselekedetekkel keli az időt tölteni; reggel ehetnek a reg­geli imádság előtt s estve az első csillag megjelenésekor. A nappali koplalásért aztán éjjel keresnek kárpót­lást. A boltok épen úgy nyitva vannak, mint nappal, s a nők, kiknek az év. többi részében nem szabad az utcán napnyugta után sétálgatni, egész éjjel szabadon járkálhatnak. Ez alatt a török bűnbánati hónap alatt szünetel Sztambulban a politika. Minden földi dolgok a Bxirám

Next

/
Oldalképek
Tartalom